┍━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┑

Karakterek: Kacchan, Kuroo, Haiji, Oikawa, 

┕━━━━ ⋆⋅☆⋅⋆ ━━━━┙

ic evridéy bró wit a dizni csenöl fló

valaki segítsen miért tetszik nekem jungkook meg rm

na meg, itt beleszippanok a kpop világba, aztán már lesz egy lány kedvencem is? whaaa, lisa is da qween, yas

Kacchan

Kacchan nagyon, de nagyon ideges volt a bejárati ajtótok előtt állva. Ahogy kinyitottad, büszkén mosolyogtál rá. A haját lenyalta, és elegánsba öltözött, valamint egy csokrot szorongatott kezében.

"Aww, baby, ennyire igyekeztél?" firtattad vigyorogva.

"F-fogd be, cs-csak legyünk túl ezen" mormogta halkan, még is hallhatóan.

Szegényt előre sajnáltad. Beinvitáltad, anyukád pedig nagyon értékelte udvarias viselkedését, kivéve apukádat. Ő olyan csúnyán nézett rá vacsora közben, hogy az már szinte neked fájt. Ezek után anyukád indult is készíteni némi sütit, addig ti hármasban maradtatok a nappaliban.

"Szóval hős leszel, ez a terved?" firtatta apukád némi undorral arcán.

"Igen, uram" helyeselt Kacchan, de hangjából érződött milyen feszült is. 

Te apukád előtt nyomtál az arcára egy puszit.

"Igen, és úgy tervezzük, hogy gyerekeket is csinálunk! Vagyis, már csinálunk.." mosolyogtál apukádra, majd Kacchanra.

Édes a bosszú.

Apukád semmit nem szólt, csak felállt a székéből.

"Mi a faszt csinálsz, (T/N)?" kérdezte kétségbeesetten Kacchan.

"Esetleg csináljuk előtte, hmm?"

"(T/N)!"

"Megérdemled ám, most megfizetsz a múltkoriért.."

"Milyen múltkoriért?"

"A kajás incidens.." 

"AZÉRT SZÍVATSZ, MERT RENDELTEM KAJÁT MAGAMNAK A MÚLTKOR, AMIT TE AKARTÁL FELZABÁLNI ANNAK ELLENÉRE, HOGY KÉRDEZTEM, HOGY RENDELJEK-E NEKED IS? KOMOLYAN?"

Apukád vissza tért egy puskával a kezében, majd leült.

Adtál egy gyors csókot Kacchannak.

"Megyek, segítek anyának.. viselkedjetek rendesen.." kacsintottál rá, majd ott hagytad őket.

Kacchan nagyot nyelt.

"Na ide figyelj fiam, nem akarok tudni arról, hogy a mocskos kezeiddel hozzá érsz a lányomhoz. A gyerek csinálást tegyétek az esküvő utánra, értve?" magyarázta apukád és a puskáját törölgette szeme láttára.

"I-Igen.."

"Ha nem így lesz, van egy ásóm, itt a puskám. Gondoskodom róla, hogy senkinek se hiányozz, rendben?"

Kacchan csak csendben tűrte a fenyegetést, amit te vigyorogva néztél végig a konyhából.

Kuroo

"Micsoda? Megismételnéd?" utasított apukád meglepett arckifejezéssel.

"Bemutatnám ma a barátomat.." 

"Barátod? Milyen értelemben?" 

"Mint te és anya... olyan értelemben.."

"Pfffh, minek neked barát? Hogy megvédjen? Vagy hogy fogja a kezedet? Azt én is megtudom csinálni! Hogy elvigyen randizni? Én ismerem a kedvenc helyeidet!" 

Kinéztél az ablakon, miközben magyarázott. Kuroo pont akkor sétált az ajtótokhoz. Apukád is ki lesett rajta, és olyan undorral bámult rád, hogy elképedtél.

"NEM JÁRHATSZ EZZEL A GYEREKKEL! Ez úgy néz ki, mint aki minden este mással fekszik össze!" 

"Elég, édesem. Adj neki egy esélyt!" csitította anyukád.

Apukád végül megadta magát és bemutattad szüleidnek. A nappaliba ültetek mindannyian míg kifaggatta őt.

"Aha. Szóval, azt mondod, hogy gondját viseled a lányomnak?" 

"Persze, uram" felelte Kuroo. "Minden téren.."

Egyből oldalba lökted Kuroot.

"Minden téren? Ezt hogy értsem?"

"Néha már annyira jól megy, hogy az ágyban is apucinak hív.." felelte büszkén Kuroo. 

Apukád vészjóslóan elnevette magát, mire Kuroo futni kezdett, apukád meg utána. 

Nagyot sóhajtva nézted őket és anyukádra néztél.

"Lett volna bármi esélye, hogy jó benyomást keltsen?" kérdezted unottan.

"Dehogy is" vágta rá anyukád.

Oikawa 

"Tooru, nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.. még várjunk vele.."

"Ugyan már" ölelt meg hátulról. "Bírni fog az apukád. Tudod mit?"

"Mit?"

"Ha kedvelni fog, akkor az egyet jelent azzal, hogy te leszel a gyermekeim anyja.."

"Gyermekeid? Hányat akarsz te?" fintorogtál előszeretettel.

"Mondjuk.. hármat négyet."

"Jesszus, Tooru.." nevetted el magad.

Később, csönd ülepedett hármótok közé.. apukád vedelte a piát, Tooru egyre kényelmetlenebbül érezte magát, míg te próbáltad kitalálni, mit is hozz fel témaként.

"Tooru miért nem beszélsz neki a legnagyobb szenvedélyedről?" 

"HA? DROG? PIA?" csattant föl apukád egyből.

"Ne-nem, szeretek röplabdázni.. játszom is egy csapatban és-"

"Milyen pozícióban?"

"Feladó."

Apukád egyből elmosolyodott.

"Én is feladó voltam egy ideig.. játszhatnánk egyet, nem?" firtatta apukád rád nézve.

"Ha? De csak hárman vagyunk.."

"Tooru, legközelebb hozd el a barátaidat" mondta apukád, majd magadra hagyott titeket.

"Na, látod, mit mondtam? Na kezdhetjük a gyerekcsinálást.." kacsintott rád Tooru és megcsókolt, de apukád visszatért.

Ijedten bámultatok rá egyszerre.

"Öt másodperced van eltűnni, fiam.. Egy,-"

"Jobban teszed, ha futsz" szóltál Oikawának, aki már rohant is, de úgy, mintha az élete múlna rajta.. mert mondjuk az is múlt.

Haiji (életke*-*)

"Ugyan már, hercegnőm.." nevette el magát, Haiji. "Nincs olyan, akit ne lehetne megdumálni valahogy.. kedvelni fog, ígérem!" mosolygott rád.

"Ehh, te semmitől sem rettensz meg? Ezt is olyan higgadtan kezeled.."

"Mert tudom jól, hogy megnyerem majd a szüleid. Bízz bennem!" nyomott egy puszit az arcodra, majd megindultatok hozzátok.

Apukád nem vette elő az ijesztő oldalát, sőt, le volt nyűgözve.

"Szóval ennyire szereted az irodalmat?" 

"Igen, uram.."

"Ezzel nyerted meg (T/N) szívét, nem igaz?" nevette el magát apukád.

Haiji rád nézett.

"Erre talán neked kéne válaszolnod.." súgta oda vigyorogva.

"Persze apa.." felelted unottan.

"És futsz is a sérülésed ellenére? Hát, ez lenyűgöző! Nekem is van pár érmém, gyere, megmutatom!" szólalt fel apukád izgatottan és kettesben hagytad őket.

"Idegesítő, nem igaz?" nevette el magát anyukád.

"Ne is mondd. Számítottam volna valami izgalmasra, erre bevágódik nála, mint mindenki másnál.."

"Szerencsés vagy. Rendes srác ez!"

"Ohh, tud ő gonosz lenni. Az egyik társa csak úgy hívja, hogy démon.. de hogy ma milyen megnyerő.."

És egyszer csak hallottál egy nagy puffanást. Haiji fejvesztve rohant kifelé.

"Majd hívlak!" kiáltotta, apukád pedig ki rohant és rád nézett.

"KI ENGEDTE MEG NEKED, HOGY EGY FŐISKOLÁST HOZZ HAZA, (T/N)? MOST MEGYEK ÉS MEGÖLÖM!"

Végül elégedetten vigyorogtál, mint a tejbe tök.

* * *