Már vagy egy órája vártál Kacchanra a plázában, aki megígérte, hogy találkoztok és elmentek együtt kipróbálni egy új kávézót, de a telefont sem volt képes felvenni, és az üzeneteidre sem válaszolt. Annyira idegesítetted magad, hogy olyanokat mondtál magadban, amit te is megbántál.. igyekeztél nyugtatni magad, azzal, hogy miért kéne egyáltalán ezen felhúznod magad? Nem is jártok. Az egy dolog, ha randiztok és kavartok, de nem kell elszámolnia arról mit csinál...

... OHH, DEHOGYNEM! FŐLEG, HA A TE IDŐDDEL SZÓRAKOZIK.

Amikor kisétáltál volna, akkor láttad őt egy másik lánnyal. Nyeltél egy nagyot.. ha követed őket, talán egy pszichopatának nézhet.. vagy ha nem, akkor emészthet ez a sírodig, hiszen elég kellemetlen lenne le támadni, hiszen.. akkor is egy pszichopatának fog nézni. 

Mi a tanulság?

Mindkét esetben annak fog nézni, szóval tökre mindegy, melyik opció mellett döntesz. 

Az első nyert. Követted őket.. aztán az egyik ruha boltban, Kacchan magára hagyta a lányt. Akkor akartál volna lelépni, de a lány megszólított.

"Huh? T/N?"

Megfordultál és hozzá sétáltál.

"Ümm.. ismernem kellene téged?"

"Aha. Te vagy Bakugou tanuló társa, nem?" firtatta mosolyogva, barátságos hangnemben.

"A-az.. és te lennél.. a.."

"A barátnője, tudod!" bokszolt pajkosan a válladba. "Tuti mesélt rólam!"

"Ja... jó sokat.. me-mesélt rólad.." mondtad zavarodottan, majd órádra pillantottál. "Hoppá.. sietnem kell, szia!"

"Örültem a találkozásnaaak! Majd igyunk meg valamit együtt, huh?"

Nem válaszoltál, csak rohantál kifelé sietősen és intettél neki egyet.

Szóval így állunk.

Hülyére vett, teljesen.

Barátnője van.

Egy világ omlott benned össze. Akkor.. most te fogsz tönkre tenni, egy kapcsolatot? Ráadásul ez a lány nem tűnt olyannak, mint aki megérdemelné ezt.. miről beszélünk? Ki érdemelné meg egyáltalán ezt az egészet?

Miközben sanyarú gondolataiddal kínoztad magad, Kacchan írt egy üzenetet, miszerint este felmegy majd hozzád. Nem mondtad le, kíváncsi voltál, mit ad majd elő..

Este Kacchan az ablakodon át mászott be. Szőke tincsei összevissza álltak, bőrdzsekijét azonnal ledobta téged látva az ágyadon fekve, lerúgta cipőjét, föléd kerekedett és közelebb kúszott hozzád.

"Hol voltál ma, hmm? Egy óráig vártalak.." közölted vele, miközben kezeidben fogtad arcát, ő viszont félmosolyra húzta a száját. Megfogta az egyik kezed és tenyeredbe puszilt.

"Sajnálom, sok dolgom volt.."

"Most kiengesztelhetsz" vigyorogtál rá pimaszul, s arcodhoz hajolt, hogy megcsókolhasson, de úgy tökön térdelted, hogy egyből lefordult rólad.

"BASSZAMEG! HÉ, EZ FÁJT!"

"Tényleg? Adok egy esélyt, hogy elmondd, mi volt olyan fontos!"

Kacchan kis barátját fogta és próbálta visszanyerni lélegzetvételét.

"É-én. arhgghhh te egy pszichopata vagy!"

"Hallgatom.." vágtad rá, mit sem törődve kis sértésével.

"Csak téged akartalak meglepni némi ajándékkal.."

"Wow.. értem. Szóval a barátnőddel együtt próbáltatok meglepni, hiszen amúgy a tanuló társad lennék.. ja várj, az is lehet, hogy az az ajándék meghívó lenne egy édes hármasra?"

Kacchan teljesen elképedt.

"Akkora.. egy idióta vagy. Komolyan, bánom, hogy többet láttam benned! Hihetetlen, mennyire elő tudjátok adni, ho-"

"Nem vagyok szerelmes belé, T/N.. nem szeretem őt.." világosított fel Kacchan. "Nem tudok.. szakítani vele. Tudom jól, hogy mennyire magányos.. mennyire szüksége van rám, és.. nem megy.."

"Helyette megfutamodsz és megbántod? Hát, ez csodás! Tűnj akkor el. Nem érdekel ez az egész, Kacchan. Tegyünk úgy, mintha soha nem is ismertük volna egymást."

"Hogy tudnám eljátszani, hogy nem ismerem a lányt, akibe szerelmes vagyok?" motyogta orra alatt morcosan.

"Ne aggódj. Az idő mindent megold. Nem leszel szerelmes, menj, vigasztalódj a barátnőddel!"

"Tudom, hogy el kellett volna mondanom és sajnálom, tényleg, komolyan.. de.. ha egy kicsit is érzel irántam valamit, akkor.."

"Akkor megvárom míg szakítasz vele? Ennyire nem vagyok idióta.."

"KÉRLEK!" kiáltott rám kétségbeesetten. "Egy olyan dolog köt vele össze amit.. nehezen tudnék eltörölni!"

"Minden elismerésem a csajnak, hogy el tudott viselni.. én nem várok rád, felesleges bármit is tenned, hiszen többet sosem bíznék már meg benned. Menj!"

"T/N.."

"Menj."

Másnap a suli folyosóján úgy nézett rád mindenki, mint egy véres rongyra. Igyekeztél nem törődni ezzel, megkérdezted az osztálytársad a beadandóról, de...

"Beadandó? Nem mindegy az neked? Nem azt csinálod szabadidődben, hogy olyan fiúknak tárod szét a lábaid, akiknek barátnőjük van?"

"Tessék?"

"Jól hallottad.. Kacchan miattad szakított L/N-nel."

"Na és? Attól még nem kaphatok infót a kurva beadandómról, vagy mi? Aki ribanc, annak már nincs is semmihez sem joga, Miss tökéj? Ohh, várj, neked nincs egy pasid, akinek szét tehetném a lábam?"

Az az idióta köpni nyelni nem tudott. Kiviharoztál a teremből, de aztán a wc-re rohantál, hogy ott sírhasd ki magad. Bűntudatod volt. Kinek ne lenne? Honnan tudhattad volna, hogy barátnője van? Egyáltalán rá se néztél volna, ha ezt tudod. És miattad mentek szét...

"Hé, T/N, itt vagy?" hallottad meg Kacchan hangját.

"EZ A LÁNY MOSDÓ, TE IDIÓTA!"

"NE KIABÁLJ VELEM, MERT AZ NEKEM JOBBAN MEGY, BAKA! NA GYERE KI, ÉS BESZÉLJÜNK!"

"Nincs miről, seggarcú!"

"ISTENEM, MIT TEGYEK MÉG? SZAKÍTOTTAM VELE! TE ÉBRESZTETTÉL RÁ, HOGY NEM TEHETEM EZT VELE! És hogy nem lehetek olyasvalakivel, akivel nem vagyok boldog.."

"Ennyire szeretted őt?"

"Csak.. összekötött a múlt és..  nem akartam megbántani, mivel.. annyi évig elviselt engem.."

"És mit vársz tőlem? Tönkre tettem egy kapcsolatot!"

"Nem te tetted tönkre. Gyere már ki! Csak nem sírsz? Ilyen puhány lennél?" incselkedett veled előszeretettel.

"Szeretnéd, ha még egyszer tökön rúgnálak?"

"Tudom, hogy úgy is megteszed még párszor. Elviselem. Ha megbocsájtasz!"

"Felejtsd el."

"Akkor csak adj egy esélyt, hogy elfeledtethessem.."

"Miért? Hogy majd engem is megcsalj, mert annyira sajnálsz és nem tudsz majd elhagyni?"

"Veled nem lesz így. Olyan vagy, mint én.. veled bármiről tudok beszélni.."

"Mikor mentél át ilyen undorítóan nyálasba?"

"NA LÁTOD!"

"Tsk, ne hasonlíts magadhoz, nálad keményebb vagyok!"

"A farkamnál is?"

Ekkor az ajtóba rúgtál, hiszen tudtad, hogy kintről neki dőlt. Elnevette magát.

"Talán.. meggondolom még ezt az ajánlatot, seggfej chan!" vágtad hozzá, mikor elsétáltál volna mellőle, de magához húzott.

"Nem okozok több csalódást, ígérem!"

* * * *

hát. az a helyzet, hogy.. ez megtörtént velem, ezért is voltam olyan érzékeny csak nem lett ilyen 'happy end', viszont annyira.. de annyira utálom magam emiatt, hogy tönkre tettem egy kapcsolatot, amin lassan képtelen vagyok túltenni magam.. annyira marcangol ez az egész és már nem is alszom rendesen miatta..