Michael ;

Beinvitáltuk Ariana apját a nappaliba. Az a tekintet, ahogy végigmért. Ez az ember a mai napig utál. Nem is utál, hanem gyűlöl.

-Mit keresel itt az éjszaka kellős közepén, apa? - kérdezte mellettem Ariana, dühösen.

-Beszélhetnénk négyszemközt?

-Nem. Ő a barátom. Nincs mit titkolnom előtte, és ha itt akar lenni, akkor itt lesz. Szóval, hallgatlak.

-Figyelj, én.. Én megyek. Nem akarok zavarni.

-Nem, Michael. Nem zavarsz. Szóval, kezdj bele apa.

-Azt szeretnénk, ha hazajönnél. Ez nem a te szinted, kislányom.

Ariana felnevetett.

-A saját erőmből hoztam létre mindezt. Én fizetem ezt a lakást. Én tartom el magam. És sokkal boldogabb vagyok így, képzeld. A saját utamat járom.

-Ez a te utad? Komolyan?

-Apa, neked soha semmi nem volt jó, amit csináltam! Csak az, amit te akartál! Elegem volt ebből, te nem döntesz a saját életemről! Nem a te álmaidat akarom megélni, hanem a sajátjaimat! Amit te nem hagysz nekem! Önző vagy! - csattant fel Ariana majd hirtelen felrohant a wc-be. Utána akartam menni, de az apja nem hagyta.

-Szóval, Michael. Mit keresel megint a lányom közelében?

-Nem mindegy?

Ökölbe szorult a kezem. Ha Ariana nem tér vissza egyhamar, biztosan agyon verem.

-Ahogy mondod. Nekem nem az. Ugye nem akarsz visszakerülni a pszichiátriára?

Gyilkos pillantással néztem a szemeibe.

-Tessék?

-Van befolyásom. Na meg kapcsolataim. Egy szavamba kerül és mehetsz vissza!

Behunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. Próbáltam lenyugtatni magam. Épp ekkor jött le Ariana, szerencsére.

-Apa menj el. Nem lesz az amit te szeretnél.

-Elmegyek. Viszont, anyukád szeretné, ha meglátogatnál mondjuk pár hét múlva.

-Meggondolom - mondta Ariana, majd kinyitotta neki az ajtót.

Az apja rám pillantott, majd kiment. Ariana rácsapta az ajtót.

-Jól vagy, baby?

-Annyira felidegesített, hogy elhánytam magam.

-De minden oké?

-Mostmár igen. Mondott neked valamit, amig egyedül hagytalak vele?

-Nem.

-Szeretlek - mondta s megölelt.

-Szeretlek.

Ariana;

Két hét múlva...

Michael elutazott pár napra és ma fog hazajönni. Borzalmasan hiányzik és alig várom az estét hogy vele lehessek.

Reggel pedig Joey-val találkoztam és együtt mentünk suliba.

-Na miujság?

-Furán érzem magam. Ráadásul nem jött meg a menszeszem - sóhajtottam egy nagyot - és nagyon sokszor rosszul leszek.

-Nem vagy te..

-Mi?

-Tudod..

-Mi?

-Terhes? - kérdezte, mire kihullot kezeim közül a kakaóm.

Bazdki, erre még nem is gondoltam!

-De.. De én szedek fogamzásgátlót - habogtam összevissza.

-Attól még lehetsz az. Beléd..

Bólintottam.

-És óvszer nélkül?

Könnyes szemekkel bólintottam.

-Ohh, drága! Gyere ide! - mondta s kitárta karjait.

Szorosan megölelt, de hirtelen kibontakoztam öleléséből és a wc felé rohantam.

Mikor kijöttem Joey várt a lány wc előtt.

-Mehetünk?

-Hová?

-Nőgyógyászhoz.

-Nem akarok.

-Ariana, muszáj tudnod.

-Joey...

Joey nem tágított. Felhívtam Cat-et is és egy félóra után elindultunk hárman.

A váróteremben várakoztunk az én szivem pedig kiakart ugrani a helyéről.

-Nyugi, Ari! Nem lesz baj - nyugtatgatott Cat.

Egy szót sem tudtam kinyögni.

Majd behívtak.

El is felejtettem mennyire utálom a nőgyógyászokat.

A vizsgálat után direkt húzta az agyam és nem volt hajlandó kibökni mi van, vagy mi nincs.

-Nem akarok tiszteletlennek tűnni, de tudhatnám hogy...

-Maga terhes - vágott közbe.

Kikerekedett szemekkel bámultam rá.

-Ez.. Biztos? - csuklott el szinte a hangom is.

-Igen Mrs. Roberts. Most mehet - biccentett az ajtó felé.

Köcsög.

Kiléptem az ajtón és amint meglátott Cat és Joey odarohantak hozzám.

-Na? - kérdezte Joey.

Mit sem törődve kérdésével, elindultam kifelé.

-Ariana! - szólt rám Cat.

-Terhes vagyok! - kiáltottam el magam dühömben.

-De hisz.. Hiszen ez jó! - mondta boldogan Joey.

Cat elsírta magát és megölelt.

-Jó anya leszel, Ari - szólt Cat, mire elképedtem.

Anya?

Én anya?

Én, én.. Inkább hazáig futottam kétségbeesetten.

Azzal pedig végképp nem számoltam hogy Michael fog várni a nappaliban.

-Szia! Előbb jöttem! - mosolygott rám, s könnyeim megindultak - Hé, mi a baj? - hangja aggódóba ment át és megölelt.

-Én..

-Mi történt?

-Michael..

-Kezdesz megijeszteni.

-Adj öt percet. Kérlek.

Bólintott s adott a homlokomra egy puszit. Felrohantam a fürdőbe arcot mosni és összeszedni magam. Nagyot sóhajtottam majd lementem s leültem a kanapéra mellé.

-Elmondod végre mi történt?

Annyira félek, hogy rosszul fogja kezelni.

-Én.. Én..

-Ariana gyerünk már, ne húzd az agyam.

-Nem.. Nem tudom elmondani..

-Mit csináltál?

-Sa.. Sajnálom - habogtam, mire olyan csúnyán nézett rám, mint még soha.

-Tudtam.

-I-igen?

-Tuti megcsaltál.

Felálltam hirtelen és felakartam rohanni a szobámba de elkapta a csuklóm.

-Ugye? - kiabált rám s magafelé fordított.

-Terhes vagyok, te barom - nyögtem ki nagy nehezen.

Tátva maradt a szája.

-Én.. Én sajnálom babygirl - mondta zavartan s megölelt - de hát ez.. Csodálatos!

Tessék? Álmodom? Elhúzódtam tőle.

-Én nem akarom.

-Mi?

-Nem akarom.

-Elakarod vetetni? - kérdezte dühösen.

-Nem tudom! - kiáltottam vissza - Még csak tizennyolc éves vagyok, az isten szerelmére!

-Mintha én öregebb lennék! Miért nem akarod?

-Félek, basszus! Fiatal vagyok én nem ezt akarom!

-Azt se tudod mit akarsz, csak a kifogásokat keresed! - üvöltött rám.

-Menj el.

-Nem megyek el, bazdmeg!

-De tűnj el!

-Ariana.. - visszavett a hangjából és közelebb lépett.

-Csak hagyj magamra kicsit - mondtam remegő hangon.

Sarkon fordult és kilépett.

Édes istenem, most mi lesz velem? Velünk?!