Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

2:4

-Ti itt aludtatok? - kérdezte Dan, az egyik munkatársunk, mire kipattantak a szemeim s felálltam Michael öléből.

-Igen, öreg. Mivel bezártál minket - válaszolt Michael.

Felsóhajtottam.

-Na jó, azthiszem akkor most hazamegyek aludni még talán egy órát - vágtam közbe, s az öltöző felé vettem az irányt.

Felkaptam a cuccaim és elindultam. Csak hogy Michael utánam jött.

-Gyere át, légyszives. Csak egy kicsit. Beszélni szeretnék veled - kérte, s közben mélyen a szemeimbe nézett.

Bólintottam ezzel jelezve, hogy beleegyezem kérésébe.

Elindultunk a házuk felé. Az út csöndben telt, majd mikor hozzájuk értünk egyenesen a konyhába invitált. Leültem a bárszékre, ő pedig velem szembe. Épp szeretett volna szólni de akkor letrappolt az emeletről egy szőke hajú lány. Azthiszem vele kaptam rajta.

-Hol voltál Michael?

-Ariana-val - vágta rá egyszerűen.

Kezdtem kényelmetlenül érezni magam, de tudni akartam miért vonja kérdőre Michael-t.

-Ohh igen? És tudja hogy barátnőd van? Aki várt téged haza? - kiabálta a lány.

Kérdőn néztem Michael-re, ő viszont egyenesen a szemembe nézett. Megbánó arckifejezést vetített felém.

Elnevettem magam.

Ostoba vagyok, tényleg.

-Nem tudtam, de köszönöm hogy felvilágosítottál! - feleltem könnyeimmel küszködte s otthagytam őket.

Barátnője van, de ezt az este elfelejtette velem közölni.

Szeret?

Ohh persze, Ariana!

Egy idióta vagyok.

Hazaértem ahol Cat már várt.

-Istenem, jól vagy? Halálra aggódtam magam miattad! - szólt Cat s a nyakamba ugrott.

-Persze, csak.. Mindegy. Ma nem megyek suliba.

-Nem, Ariana. Ez nem egy amolyan suli. Egyetemista vagy, ilyeneket nem tehetsz meg. Főleg nem a Julliardon!

-De ma megtehetem. Nem megyek sehová - fakadtam ki.

-Miért? Mi történt?

-Nem akarok róla beszélni!

-Jó, és mégis mi a fenét mondjak majd?

-Amit akarsz. Szia! - mondtam s rácsaptam az ajtómat.

Letusoltam és lefeküdtem. Borzalmasan éreztem magam. Végre azt gondoltam, minden rendben lesz. Erre kaptam egy pofont. Hazudott. És ha másban is hazudott? Ő már nem az az ember akit megismertem.

-Mit gondolsz mályva? - kérdeztem a kiscicám aki egyből mellém feküdt - Az apukád, egy hazudós dög.

Válaszul csak egy nyávogást kaptam. Mit sem törődve ezzel, megpróbáltam aludni.

//

Később arra keltem hogy valaki lázasan csönget. Ránéztem az órámra. Délután három. Eddig aludtam volna? Felvettem ölembe mályvacukrot és lesiettem. Kinyitottam az ajtót, és Michael-el találtam magam szemben. Rá akartam vágni az ajtót de nem hagyta.

-Tűnj el!

-Dehogy megyek! - mondta s bejött.

Elvette tőlem a cicámat is.

-Ő az enyém!

-Nekem vetted - vágta rá.

-Mi a fenét akarsz te itt mégis?

-Miért nem voltál suliban? - kérdezte s leült a nappaliban lévő kanapéra.

-Semmi közöd hozzá. Húzz haza a fenébe!

-Nem értem, miért haragszol rám.

-Nem? Szórakozol?

-Szakítottam vele.

-Este nem mondtad ezt. Egy hazug barom vagy!

-De azért szeretsz! - kacsintott rám, miközben simogatta mályvacukrot.

-Igazad van. Te megváltoztál. Rád sem ismerek. Nem akarok tőled semmit. Menj el.

-Ne hazudj ennyit.

-Fogd be, és menj el! - kiáltottam rá.

-Hagyd már abba a hisztit Ariana! Nem mondtam el, mert nem akartam elrontani a pillanatot. Úgyis szakítottam volna vele, fogd már fel!

-Ja, a pillanatot. Akarod mondani, azt hogy megdughass!

-Igen, biztos én erőltettem rád. Várj, megerőszakoltalak! - kiáltotta el magát, s felém közeledett.

-Menj el, kérlek - mondtam remegő hangon.

Elvörösödött a feje. Úgy láttam nagyon felhúztam.

-Ohh csak nem arra a köcsög Cameron-ra vágysz? Aha, szeretsz meg örökké! Te vagy a hazudós! Egy hazudós ribanc vagy! - üvöltötte, mire megszeppentem.

Régen is veszekedtünk, meg kiabált, de ez más volt. Ez sokkal rosszabb volt. Már szinte féltem tőle. Pedig ilyet sosem éreztem még a közelében. Szívem hevesen dobogott. A torkomban akkora gombóc nőtt, hogy nyelni se tudtam.

-Mivan? Szólalj már meg! Őt akarod, mi? Tegnap te akartad hogy lefeküdjünk! Te kezdted az egészet! Csak erre kellettem, mi? Ha? Válaszolj! - ordította amitől szinte zengett a ház.

Fel alá kezdett járkálni mérgében, mint egy eszelős, míg végül ököllel belevert egyet a falba.

Odarohantam hozzá, hogy megnézhessem a kezét de ellökött magától és otthagyott.

Ez meg mi a fene volt?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro