13
Michael ;
Kibontakozott a csókból és futásnak eredt a víz felé.
- Úgy sem kapsz el! - kiáltozta.
Nos nekem több sem kellett, egyből utána szaladtam. Úgy látom meglepődött hogy követtem a példáját és ruhástól mentem be a vízbe. Egyből fröcskölni kezdett, na meg hátrálni aztán annyira elbénázta hogy hanyatt esett bele a vízbe. Felnevettem, mivel eléggé bent voltunk már és kapálózni kezdett. Megfogtam és magamhoz húztam.
- Rossz kislány vagy, ugye tudod? Itt már le se ér a lábad te törpe!
Nem mondott semmit csak kapkodta a levegőt.
- Úszni sem tudsz, mi? - nevettem ki.
- De tudok, csak megijedtem - védekezett.
Annyira aranyos volt. Az ölembe fogva vittem ki a vízből. Majd rápillantottam. Átlátszott a fehér topja. Ugh, basszus. Ne bámuld, ne bámuld! Próbáltam elterelni a figyelmem, mire ő a vállamra hajtotta a fejét. Így már nem volt a szemem előtt szerencsére, megőrjít ez a lány.
Visszamentünk a nagyszüleimhez, Ari táskájáért majd vizesen indultunk feléjük.
- Na most figyelj!
- Mi az?
- Állj elém háttal - szépen szót fogadott én pedig átöleltem. - Most pedig tedd a pici lábad a lábfejemre.
Váratlanul felém fordította a fejét.
- Most ezt miért?
- Mert így viszlek haza! - mosolyogtam rá, s adtam a szájára egy gyors puszit.
- Olyanok vagyunk mint a pingvinek! - kuncogott, mikor elindultunk. Tényleg vicces volt, és ezt már rég kiakartam próbálni.
- Ha ilyen tempóban haladunk Michael, soha nem érünk haza! - szólt rám.
- Na jó. Akkor gyere a hátamra.
- Kérhetek valamit? - nézett rám a nagy barna szemeivel. Nyeltem egy nagyot, és bólintottam. - Ha a hátadra emelsz, futsz is velem?
- Mi vagyok én versenyló?
- Most lehetnél a kedvemért! - rebegtette a szempilláit.
Felsóhajtottam.
- Na jó! Legyen gyereknap!
A hátamra ugrott, erősen fogtam mindkét combját, majd elkezdtem vele futni. Nem volt olyan nehéz így sima ügy volt.
- Gyorsabbaaan! - sipítozta a fülembe.
Egyre gyorsabban futottam vele, mire odaértünk hozzájuk. Mondanom se kell, a tüdőm kiesett a helyéről. Megálltunk a kerítésnél és leszállt rólam.
- Most mit vagy úgy oda? Nem is kellett annyit futnod! - kacagott.
- Inkább fogyj le te malac.
Dühében belebokszolt a karomba, és elfordult tőlem, de magam felé fordítottam és az ölembe emeltem.
- Nem is vagyok malac, te paraszt - mondta sértődötten.
- Hát nem is, csak vicceltem királylány.
- Helyes! - mosolyodott el, az arcom a két kezébe vette és megcsókolt, én közben neki nyomtam a kerítésnek ami beriasztózott.
- Picsába! - mondta s leengedtem az ölemből. Becsöngetett a kapun, és az anyja megparancsolta hogy jöjjön be, velem együtt. Nos, ez érdekes lesz. Mikor beléptünk kézen fogva az anyja arca lángolt a dühtől.
- Te már megint hol a fenében voltál? Kilenc óra van! Mit csináltál te egész nap? És miért vagy vizes Ariana? - kiabálta az anyja. Legszívesebben letipliztem volna. Csak tisztában vagyok a ténnyel, hogy én is kapni fogok még és állnom kell a sarat.
- Anya ő itt Michael Clifford. Vele voltam, Calum legjobb barátja! - hadarta a szavakat Ari.
- Jó estét asszonyom! - nyújtottam felé a kezem ő pedig cinikusan ugyan, de elfogadta ezt a gesztust.
- Ariana menj, öltözz át. Michael te pedig gyere a konyhába. Kérsz valamit?
Összezavarodtam.
- Nem asszonyom - feleltem s leültem a konyhába az egyik bárszékre.
- Mióta ismered a lányomat Michael kedvesem?
- Két hete kb, asszonyom.
- És ti.. Együtt vagytok?
- Azt hiszem - feleltem.
Ezt még én sem tudom. Döbbenten meredt rám.
- Hol laksz?
- Marrickville-ben.
- És a szüleid mit szólnak ahhoz hogy itt vagy? Marrickville legalább egy órányira van innen, ha nem több.
- A nagyszüleimnél vagyok jelenleg. Ott volt velem Ariana is, asszonyom
Sok lesz ez az asszonyom. De mit mondjak? Hogy hölgyem? Serenánál nem volt nehéz dolgom, nem rohantak le így a szülei.
- És a szüleid mivel foglalkoznak kisfiam?
Kisfiam?! Ez komoly?
- Apám orvos édesanyám pedig ügyvéd - válaszoltam unottan.
Egyből kivirult, mondanom sem kell.
- Ez csodálatos! Követed a példájukat?
- Nem terveztem - csúszott ki a számon.
- Miért?
Vajon miért? Csak rám kell nézni, de ezt ő is látja.
- Jobb szeretnék zenével foglalkozni.
- Ohh! Tinédzser ábrándok! Ez aranyos. Ariana is azzal szeretett volna foglalkozni sokáig, míg végül megbeszéltük hogy jobb lesz neki a Yale.
Yale?! Te jó ég, az rohadt messze van..
- Áhh, értem.
- De csak jövőre érettségizik. Te Michael?
- Én is.
- Itt vagyok! - kiáltott Ariana.
- Nos én akkor mennék, ha nem bánja - néztem az anyjára.
- Természetesen nem. Öröm volt végre megismerni.
Képzelem.
- Ki kísérlek - mondta Ari és elindultunk kifelé. - Ugye nem evett meg?
- Egyben vagyok még, szóval nem - válaszoltam ridegen.
- Biztos? - nézett a szemeimbe, az arca aggódóba ment át.
- Persze. Jó éjt! - mondtam s adtam egy puszit a homlokára.
- Írsz majd? - kérdezte mikor kiléptem a kapun.
Biccentettem neki, s visszaindultam a mamámékhoz. Mégis mit gondoltam? Yale? Rendben hogy egy év. De ha teszem azt, addig is járni fogunk, akkor majd itt hagy mert a szülei ráerőszakolnak olyat amit nem is akar?! Talán, talán jobb lenne itt abbahagyni ezt a valamit. Nem bírnám elviselni, ha elmenne.
Másnap búskomor hangulattal keltem.
kittengirl😻 ; nem irtál Mikey 😓
én; bocs.
kittengirl😻 ; mit csinálsz?
én; semmi érdekeset. megyek haza mindjárt.
kittengirl😻 ; ohh, pedig azt hittem..
én; nézd.. jobb ha nem találkozunk többet.
kittengirl😻 ; miért mondod ezt? 😱
én; jobb lesz így Ariana. sajnálom. szia.
kittengirl😻 ; na de miért? mit tettem? megbántottalak?
kittengirl😻 ; kérlek válaszolj!
kittengirl😻 ; Michael..
Kikapcsoltam a telefonom végül. Jobb lesz ez így. Hazaértem este aztán átmentem Ashton-hoz akinél ott volt Brittany na meg Cat Luke ölében. Calum persze sehol.
- Calum tudja hogy egy kurva vagy? - kérdeztem Cat-től.
- Na nem mintha rád tartozna te faszfej, de Calum-ra tegnap rányitottam miközben mást kúrogatott.
- Te mi jogon kéred számon Cat-et? - kérdezte tőlem Britt.
- Ashton elrabolom a kis hercegnődet egy pillanatra! - mondtam majd kézen fogva kihúztam Brizt-et.
- Mi a faszt akarsz? Legszívesebben megfojtanálak!
- Anyukád sem kedvel, ráadásul..
- Kit érdekel? Gyáva vagy, pedig Ariana-ért érdemes lenne küzdeni. De te ilyen hamar feladod! Akkor hagyd is békén! - parancsolt rám s visszament.
Nem tudom, mit tegyek. Vagy mit ne tegyek.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro