Beleszédültem a csókjába, annyira jó volt. Elvarázsolt, sosem éreztem még ilyet. Megtörte a csókunkat s rám nézett. Nyeltem egy nagyot. A keze a derekamon pihent. Hirtelen rezegni kezdett a telefonom. Picit elhúzódtam hogy felvehessem.

- Hol a fenébe vagy Ariana Grace Roberts? - üvöltette anyám a telefonba. Annyira hogy szerintem ki is hallatszott.

- Anya megmondtam, kilencre vagyok otthon!

- Tíz óra van édes lányom! Hol jár az eszed? Hol vagy?! Azonnal gyere haza!

- Jól van - mondtam s kinyomtam.

- Mi az?

- Haza kell mennem. Nem hallottad anyámat?

- Dehogynem Grace - kuncogott.

- Ne hívj így.

- Hazavigyelek?

- Jó lenne. A kis csajod ki viszi haza?

- Szerintem már hazament. Ha csak rá nem nyomult Jai-ra. És nem a csajom.

- Örülnék neki ha úgy lenne.

Nem mondott semmit, csak beszálltunk a kocsijába közben eligazítottam hova kell mennie. Megálltunk a villánk előtt, ami egy nagy kerítéssel volt körülvéve.

- Azta kurva! - bámult csodálkozva.

- Nem nagy dolog. Ne verd nagy dobra.

- Bekísérjelek?

- Az kéne még! Hogy eltiltsanak tőled?

- Miért tennék?

- Mert lassan tizenegy óra, én meg itt vagyok egy szexi rocker sráccal. Egyből félreértenék! - magyaráztam zavaromban.

- Ohh! Szexi rocker srác? - mondta, s megnyalta a száját közben.

- Az - mosolyogtam rá, és adtam neki egy búcsú csókot.

Gyorsan a kapuhoz siettem, s becsöngettem hogy beengedjenek. Mikor beértem a házba, apa és anya a nappaliban vártak a kanapén ülve. Apa merev volt, és szúrós pillantással nézett rám, ahogy anya is. Leültem velük szemben.

- Hol voltál? - kérdezte anya.

- Jai-val.

- Kislányom, nem lehetne hogy nem srácokkal töltöd a szabadidődet? - szólt közbe apa.

- Lassan tizennyolc éves leszek. Nem szabhatjátok meg kivel töltsem a szabadidőm.

- Amíg itt élsz, addig igen - vágta rá apa.

- Ugyan apa! Soha nem szoktam ilyet csinálni. Egyszer fordult elő. Ne egyél meg, légyszíves. És jobban is bízhatnál bennem. Tudhatnád, hogy semmi rosszat nem tettem.

Apa elgondolkodott a mondandómon, majd kinyitotta a száját.

- Igazad van, hercegnőm. Csak féltelek.

- Sajnálom. Máskor szólok ha ilyen van. Rendben? - felálltam s adtam mindkettejüknek egy puszit.

- Ez a minimum - mondták egyszerre.

Halvány mosolyt küldtem feléjük és a szobámba siettem. Letusoltam, mire ágyba bújtam kaptam egy sms-t.

MikeyMouse🐭 ; ugh hazaértem nagy nehezen.

MikeyMouse🐭 ; na hol vagy már? 😔

én; itt ☺️

MikeyMouse🐭 ; már megijedtem hogy a csók után nem állsz velem szóba..

én; hisz viszonoztam.. nem értelek 😏

MikeyMouse🐭 ; jó igaz.. annyira jó lenne veled aludni 😔 nézd meg most nem is fogok tudni..

én; 😳 miért.. miért törtél zúztál?

MikeyMouse🐭 ; nem tudom, egyszerűen sokat ittam, és kiborultam. leginkább a délutáni események miatt

én; és amit motyogtál álmodban?

MikeyMouse🐭 ; mit mondtam?

én; azt hogy szeretsz.

MikeyMouse🐭 ; mert ez így van.. tudod mit?

Szeret?! Mi?

én; mit?

MikeyMouse🐭 ; felhívhatlak? énekelhetnél nekem, hogy eltudjak aludni. olyan voltál akár egy angyal. az én angyalom 🙈❤️

Nagyot nyeltem mikor elolvastam, de boldogsággal töltött el, pedig csak egy üzenet volt.

én; rendben :)

Már csörgött is a telefonom, gyorsan felvettem.

- Szia cicalány! - hangja lágy volt, s aranyos.

- Szia - köszöntöttem vidáman - Szóval mit énekeljek?

- Az a dal a tiéd volt? Amit énekeltél nekem?

- Igen. Én írtam. Miért?

- Szép volt.

- Köszönöm. Szóval?

Lépteket hallottam kintről, így kinyomtam. Apa be is nyitott, én pedig alvást színleltem. Miután becsukódott az ajtóm írtam Mikey-nak.

én; bocsi csak apám rám nyitott 😏

MikeyMouse🐭 ; ahj, jó mindegy aludjunk holnap suli amúgy is. megpróbálok jobban mondva.

én; 🙈 jóéjt

MikeyMouse🐭 ; jóéjt 😍

Másnap reggel vidáman keltem fel. Lementem a konyhába reggelizni, majd anya is odajött.

- Jó reggelt anya - mosolyogtam rá.

- Jó reggelt kicsikém - mondta s adott egy puszit az arcomra.

- Miujság?

- Ahh, apád megint elment egy hétre. Folyton utazgat, nem tetszik ez nekem. Amúgy hol van a nővéred?

Az csak jó ha apa elment. Anya engedékenyebb, mint ő.

- Szerintem alszik még.

- Jó. Holnap el kell mennünk venni ruhákat nektek, mivel esküvőre megyünk a jövőhétvégén.

- Ben bácsikáméra?

- Igen. Calum is ott lesz. Nem szeretnél vinni valakit? Mondjuk Jai-t?

- Anya, szakítottunk.

- Ohh sajnálom!

Én csak mosolyogva lapátoltam be a reggelimet.

- Mitől vagy ilyen vidám? Nem viselt meg a szakítás?

- Nem, mama. Nem szerettem őt.

- Ahaa - kuncogott. - Átlátok rajtad. Hogy hívják?

- Kit?

- Aki miatt fülig ér a szád kislányom!

- Jaj mama! Ne kíváncsiskodj ennyit! - nevettem, majd vissza indultam a szobámba.

Britt💕 ; Ashtonnál vagyok. Légyszi fedezz!

én; basszus, hogy?

-Kicsim! Elmentem! Majd jövök! - kiáltotta anya lentről.

Fellélegeztem.

én; mindegy majd azt mondom hogy most leléptél. mázlid van.
btw apa csak jövőhéten jön haza 👌🏻😜

Britt💕 ; uhh ez az! 😈

én; holnap viszont vásárolni megyünk, legyél itthon. ja és, többet nem tartom érted a hátam. tudod hogy utálok hazudozni anyának.

Britt💕 ; hálám üldözni fog. szeretlek. xo 😍❤️

Közben Michael is irt.

MikeyMouse🐭 ; jóreggelt 🙈❤️

én; jóreggelt 😊💋

MikeyMouse🐭 ; mizujs? 😏

én; semmi, úgylátszik egésznap unatkozni fogok 😩

MikeyMouse🐭 ; hm, nem hinném. nézz ki az ablakodon! 😋

Kinéztem, mivel az én ablakom az utcára néz. Ott állt lent. Olyan édes volt. Elolvadtam tőle.

én; beengedlek, oké? ☺️

MikeyMouse🐭 ; nem kell ha nem akarod.

én; de akarom. na csöngess.

Mikor belépett elállt a lélegzete.

- Wow! Na ez aztán egy ház!

- Hát, mi tagadás..

Hirtelen végig mért, és nyelt egy nagyot. Rögtön észbe kaptam, csak egy rövid short, meg egy top volt rajtam.

- Ömm, izé.. Átöltözök fent oké? Érezd magad otthon.

- Re.. Rendben - mondta s a szája sarkába harapott.

Gyorsan felsiettem. Na de mit vegyek fel? Tanácstalanul álltam a szekrényem előtt de végül úgy döntöttem, nem viszem túlzásba. Felvettem egy egyszerű fehér topot, fekete rövid nadrággal és tornacipővel. Majd lesiettem hozzá.

- Mehetünk?

- Persze. Szép vagy - mosolygott rám és adott egy puszit a homlokomra.

Hagytam anyának egy üzenetet hogy majd este jövök. Remélem nem fog berágni rám. Nem tudom hová indultunk, viszont megfogta a kezem. Belepirultam.

- Hova megyünk?

- Nos a nagyszüleimhez. Mármint na.

- Igen tudom, nem az igaziak. Szerettem volna valamit kérdezni, persze csak ha nem bánod.

- Persze, nyugodtan.

- Mi van az igazi szüleiddel?

- Már.. Nem élnek.

- Sajnálom. Őszintén - mondtam.

- Mindegy, hisz nem ismertem őket.

A szívem megszakadt mikor ezt mondta.

- És nem kell sajnálnod, Ari.

Láttam, hogy próbálja erősnek mutatni magát. Épp szólni szerettem volna, csak odaértünk. A nagymamája nagyon aranyos volt, a nagypapája meg főleg. Egy csendes kis tengerparti háznál laktak, ami gyönyörű volt. Nem volt nagy, egy emeletes volt, mégis tökéletes és meghitt. Végül kiültünk a ház verandáján lévő hintaágyra amíg a nagyszülei bent készülődtek az ebédre.

- Nagyon aranyosak - mosolyogtam rá, miközben összekulcsolta a kezét az enyémmel.

- Igen, tudom - sóhajtott egy nagyot.

- Mi a baj a nevelő szüleiddel?

- Csak annyi hogy nem törődnek velem már rég óta. Folyton a munkájukkal vannak elfoglalva. Persze ha valami rosszat teszek, arra ugranak egyből.

- De miért nem?

- Apám orvos anyám meg ügyvéd. Alig vannak otthon - vonta meg a vállát, mint akit nem érdekel.

- Akkor miért nem itt élsz?

- Nem akarok a terhükre lenni.

Mikor ezt kimondta, akkor lépett ki a nagypapája.

- Nem lennél a terhünkre Mikey. Tudod jól, csak..

Hirtelen elhallgatott, mert Michael gyilkos tekintettel meredt rá. Mintha elakarna valamit titkolni..

- Mindegy. Nem sokára kész az ebéd - mondta s visszament.

- Ez mi volt?

- Semmi - válaszolta ridegen.

Nem szóltam semmit, a kezén néztem a karkötőit és játszani kezdtem velük, míg nem vágásokra lettem figyelmes. Nem vette észre hogy megláttam, így abbahagytam.

Az ebéd elég jól telt, sokat meséltek Mikey gyerekkoráról, na meg azt is megtudtam, hogy van egy mostohatestvére. Nem is értem miért nem mondta ezt el. Miután befejeztük, képeket nézegettünk. Próbáltam visszatartani a könnyeim, mert annyira felkavart a tudat hogy végezni akart magával.

- Jól vagy? - súgta a fülembe.

-  Azt hiszem - válaszoltam erőtlenül.

- Kicsit elmegyünk sétálni! - jelentette ki Michael és kézen fogva kihúzott.

Sírva fakadtam, ő pedig szorosan ölelt és próbált nyugtatgatni.

- Mi kavart így fel? - kérdezte, de nem néztem rá. - Ariana..

Elhúzódott tőlem és megemelte az állam.

- Csak.. Hogy megakartál..

Elmosolyodott.

- Tudod, ez hiányzott az életemből.

- Mi? - kérdeztem s letörölte a könnyeim.

- Hogy valaki így törődjön velem.

Megsimította az arcom, derekamra illesztette a másik kezét, közelebb húzta az arcom az övéhez. A szívem hevesen vert, nem tudtam megálljt parancsolni. Szánk súrlódott, nem bírtam tovább és most én kezdeményeztem a csókot.

Mit tesz velem ez a srác?!