3. Nap

E L E K T R A

A szobába vonulva beszéltük ki a storyt Lucával ebédig. Délben lecsoszogtunk az étterembe, ahol már mindenki lent volt. Szedve magunknak a kínálatból leültünk a fiúkhoz, akik az esti bátorságpróbáról beszéltek.
-Leszel a párom Luca?-nézett hirtelen Alex a barátnőmre, mire ő lefagyott.
-Persze, hogy lesz!-mondtam, mert láttam Lucán, hogy nem lesz képes válaszolni. Erre csak kábán bólintott amikor az oldalába könyököltem, mire egy szúrós pillantással ajándékozott meg, amire én csak egy széles vigyorral reagáltam.
-Te őrült vagy!-suttogta.
-Mondj újat!-válaszoltam, majd folytattuk az evést, és a beszélgetést.
Ebéd után úgy gondoltam, hogy eleget volt befonva a hajam, így kibontottam. Rossz ötlet volt, mert életre kelt.
-Lucaaa! Gond van!-kiáltottam ki a fürdőből.
-Teres vagy?-kérdezett vissza.
-Hülye, gyere!-szóltam vissza nevetve.
-Mi a fasz!-szólalt meg mikor beért.
-Férfi nemi szerv, de most nem ez a lényeg...-legyintettem, most őt hülyézett le engem, majd segített a hajamon. Úgy látszik mégis összejött egy a Bad Hair Day.
-Kész!-nézett rám (vagyis inkább a hajamra) elégedetten.
-Mit fújtál rá?-kérdeztem csodálkozva amikor megláttam a cseppet sem kócos, mégis gyönyörűen hullámos hajam.
-Ezt-rázta meg a kezében az üvegcsét, amiben valami lötty volt.-majd megmutatom honnan van, úgy látom neked is szükséged lenne egy ilyenre.
Még beszélgettünk egy kicsit, amikor Márk dugta be a fejét az ajtón.
-Gyertek lányok, vacsi, és utána bátorságpróba-mondta, majd kiment.
Felálltunk az ágyról, majd lekutyagoltunk a lépcsőn. A vacsora szokás szerint ment, és mikor végeztünk az ofő felállt és beszélni kezdett.
-Ki szeretne menni bátorságpróbára?-nézett végig, mire mindenki keze a magasba lendült.-szuper! Megvannak a párok? Fiú-lány párok-nézett a barbiek irányába.
-Mi megvagyunk!-szólt Alex.
-A nyomikkal?-nézett ránk az egyik cicaba, Vivi.
-Mindenki magából indul ki!-vontam a vállam nem törődve a beszólásával.
-Nem nyomik!-kelt a védelmünkre Alex.
-Meg amúgy is, pont az beszél, aki mindenkinek odadobja magát, ugyan már Vivi, szánalmas vagy, inkább maradj csendben-szólt lesajnálóan Márk.
-Tehát, ha ezt már megvitattátok, párokba osztalak titeket.
A párok végül így alakultak:
Vivi-Tomi (szegény, jól megszívta, de a karma az nem kegyelmez)
Rozi-Péter
Tami-Patrik
Hanna-Áron (szerencsére Hanna nem a ribi táborát erősíti, így Áron nem szívta meg, de Beni annál inkább)
Mesi-Beni (igen, Mesi a az egyik főribanc)
És ugye:
Lulu-Alex
Márk-Én

Így meg is lettünk, majd páronként mentünk be a sötét erdőbe. Amikor mi következtünk izgatottan húztam magam után Márkot.
Az egyik bokorban mintha valami mozgott volna, de nem foglalkoztam vele. Valami megfogta a lábam, mire akkorát rúgtam, hogy az a valami felvonyított.
-Így fogdoss!-néztem arrafelé amerről a hangot hallottam. Márk görcsösen szorongatta a kezem. Szerintem ő jobban félt mint én.
-Ú, ez egy baba. Felakasztva! Már csak a fűrészes izé kellene.-gondolkodtam el, mire Márk jobban beszart-Nyuga, nem lesz itt se..-de nem tudtam befejezni, mert egy erős fűrészhangot hallottam.-vagy mégis. Figyu, ne szarj be, nem lesz ijesztő!-mire kimondtam megállt előttünk egy nálam két fejjel magasabb alak, egy teljesen mű láncfűrésszel.
-Á, szia, Elektra vagyok!-nyújtotta a kezem. Furán nézett rám-hát akkor nem, mindegy, hatalmas rajongód vagyok, kapok autogramot? Nem? Oké, akkor mi nem is zavarunk, további jó öldöklést, szia!-intettem a teljesen ledöbbenve álló láncfűrészesnek. Márkot magam után húzva mentünk a fény irányába.  (aminek köszönhetően láttuk a colost)
-Te tényleg meg sem ijedtél?-kérdezte sokkosan.
-Ugyan, kérlek, én ilyeneken nőttem fel-néztem rá, mire csak csodálkozva nézett. Majd olyan fejet vágott mint aki szellemet látott. Megfordultam, és lánnyal szemben találtam magam, aki törökülésben ült és vér (ketchup) folyt a szájából.
-Hali! Te ki vagy? Filmszereplő? Vagy valami hibrid? Mindenesetre üdvözöllek, Elekrta vagyok-nyújtottam neki is a kezem. Ő sem fogadta el.-hát, jó, úgy látszik, ti nem vagyok olyan barátságosak mint én, úgyhogy megyünk is! Sziaa, további jó... öhmmm.. te mit is csinálsz?-néztem rá jobban koncentrálva-haldoklást...-nyögtem ki végül, mert nem tudtam másnak ezt az állapotot beazonosítani. Ez a csak is csak döbbenten nézett utánunk, majd amikor meghallotta, hogy elindult a másik csapat (a sikításokból ítélve Viviék) visszatért a szerepéhez.
-Hát te nem vagy normális-nevetett Márk.- Azt hiszem nincs több dolog, visszafele meg kell kerülnünk az erdőt-mondta. Igaza lett, a többiek sikításán nevetve, meg persze a nagyon kínai láncfűrészen, ballagtunk vissza a kivilágított úton.
-Hogy nem ijedtél meg, az oké, hogy szereted a horrort, de az azért durva-nézett rám sétálás közben.
-Mert tudtam, hogy ez nem valóság-vontam vállat, majd a többiekhez visszaérve Márk elmesélte az egész történetet annak akik már végeztek, nehogy elrontsa mások félelmét a spoilerral.