A kis növénynek a cége
Belemártódott az égbe
Megfogta, hogy beletépje
De lezuhant a legmélybe

Gondolt egyet: hajtja félbe
Beleharap majd a jégbe
S annak nem lesz túl jó vége
Megszűnik a csendes béke

Beletörik minden gége
Kifolyik az orra vére
És hiába mondja féltve
Senki még csak rá se nézne

Mentsd meg őt ember létedre
Ne akard, hogy szétvérezzen
Elvérezze, megvérezze,
Hogy a föld majd ezt kérdezze:

Ki tette ezt pont ővele?
S ki adott tőrt a kezébe?
Ahelyett, hogy féltve-élve
Inkább legyen félbetépve?

Mentsd meg őt, menj elébe
És majd segít ő cserébe
Vésd bele a vas vesédbe:
Nem borítjuk ezt szemétbe!