Viky:

Nem tudtam elképzelni, hogy Bryan ilyenekre képes. Olyan embert büntetett, aki csak rosszkor volt rossz helyen. De az a legnagyobb kérdés, hogy mi olyat hallhatott Katy, ami ekkora némítást igényel. Valószínűleg ezt tőle csak akkor fogjuk megtudni ha leírja egy lapra, vagy esetleg Bryannak eljár a szája. Ám a lány ápolása és maga Bryan legyen csak Hope és James gondja. Az enyém, hogy Willnek beadjam az ellenanyagot.

Ahogy hazaértünk Cole-al azonnal bevettük az a szérumot, amely vissza adta nekünk az eredeti macska alakunkat. Bíztunk benne, hogy működött mivel Hope apja csinálta és ő egy zseni volt. Isten nyugosztalja őket.

Az erdőt járva még a kis pelyhek is felálltak a hátamon, amikor a farkasok területére értem. Nem tudtuk, hogy miben settenkedik Bryan, de abban biztosak voltunk, hogy veszélyes és a falkával játszik össze valamiért. Lehet ezért hívta vissza Jamest, hogy ő megszabadítsa a farkasok zsarolásától? De nem értem, hogy Logan miféle sötétség és fényt hallott meg a tervvel kapcsolatban. Ám az is lehet, hogy rosszul rakom össze a kirakós darabjait. Sok kérdés, amelyre csak későbbiekben fogok válaszokat kapni.

A vadállatok az erdőben csak élték a saját életüket, mintha ott sem lennék. Érezték, hogy hozzájuk tartozok valamilyen formában és, hogy nem akarom őket bántani. Egy szarvas hatalmas agancsokkal állt meg előttem, majd kihívóan kezdte mozgatni a fejét és fújtatni jelezve, hogy ez most az ő része és tartsam meg tőle a távolságot. Fejemet jobbra fordítva róka és kölyke surrant a bokrok alatt. A mama gondosan ügyelt kicsinyére, hogy az ne tévessze szem elől, és résen állt hogy megvédje.

-Fill!-szólt egy határozott hang a távolból mire a szarvas is tovább állt ijedten, a madarak a fákról pedig elreppentek. Ez Will volt, és nem volt jó kedvében, bár egy hónapot töltöttem a falkával, mindig komor és morgós maradt.

A hang irányába mentem, majd mikor megláttam az egyik fivér alakját egy fa mögé ugrottam és onnan leskelődtem tovább. Will egy fának dőlve ült a fűben és az egyik fegyverét szerelgette, majd megtörölte és újra elkezdte bütykölni. Fill viszont csak azért volt ott, hogy megtörje a csendet és fejjel lefelé lógva idegesítse a testvérét. Fillen nem volt póló, így látszódott a tetoválása amiről annyit mesélt. Olyan volt mint egy gyerek, aki figyelmet akarja magára terelni mert nem vesznek róla tudomást. Szája a füléig ért, míg a bátyja az olyan keserű képet vágott mint aki citromba harapott.

-Befejeznéd a gyerekeskedést?-morogta.

-Nem gyerekeskedés az, ha van egy kis életkedved. Példát vehetnél rólam drága fivérem, és kicsit lehetnél szocializáltabb.-fújta ki a szavakat egy szuszra, majd leugrott a fáról, és leporolta magát. Kezébe vette a pólóját és belebújt.

-Szocializált vagyok. Csak nem beszélek feleslegesen.-vetett rá egy pillantást, majd vissza tekintett a kezében lévő fegyverre és folytatta a munkásságát.

-Nem vagy valami jó társaság..-vágott Fill kölyök kutya képet, és oldalra biccentette a fejét.

-Senki sem mondta, hogy lógj velem. Elég nagy ez az erdő menj foglald el magadat, csak ne engem idegesíts.-nézett fel a lombok közé, mintha a megváltásra várna és leengedte a kezeit az ölébe.

-A testvéred vagyok, és mindig melletted maradok.-ígérte meg, majd egy kis huncut vigyort mertem felismerni.-Nehogy túllépd a napi megszólalási limitedet ami nem szokott több lenni harminc mondtatnál.-nevette el magát. A fiatalabb testvér igyekezett megnevettetni a morgós családtagot de sose járt sikerrel, és most is kudarcba fulladt a terve.

-Végeztél?-ez a srác olyan volt mint aki karót nyelt. Nem mosolygott soha, nem akart beszélgetni, és ezt pszichológiailag pszichopatának nevezzük. Nincsenek érzései, nem érez bűntudatot és még beszélni sem hajlandó a társaival. Ha pedig érez is valamit, az is halvány és csak a testvére iránt. Ezek a tagok vannak veszéllyel a társadalomra, és mivel eleget voltam Will közelében pontosan tudom mennyire rajong a kínzásokért.

Fill mint egy durcás kisfiú dobbantott egyet az egyik lábával és lehuppant bátyja mellé figyelve, hogy mit is csinál. Ahogy épp próbáltam kigondolni, hogy hogyan is hajtsam végre a feladatomat, valaki felrántott a pulcsim kapucnijánál a magasba és elkezdett morogni. Megállt bennem a vér arra pillanatra, és előre lépett a fiúk elé velem, majd ledobott a földre. A kettő srác azonnal felállt Will késsel a kezében, Fill pedig csak karba tett kézzel. Fejem fölé nézve egy hatalmas fém farkas nézett le rám kéken világító szemeivel és hihetetlenül éles fogaival amelyek már bebizonyították milyen élesek Cole nyakán. Össze húztam magam, elkezdtem remegni. Egyedül voltam, és senki nem volt ott, hogy most megvédjen a legnagyobb hibám pedig, hogy terv nélkül érkeztem.

-Nézzenek oda, és vissza tért az áruló..-mondta csalódottan Fill.

-Mi lenne, ha nem okozna több csalódást neked öcsém?-kérdezte rám nézve Will, és megforgatta a kezében lévő éles tárgyakat, amikről nem akartam tudni, hogy hány emberben és hol voltak. Amikor megakartam próbálkozni feltápászkodni Logan a fejével előre vissza lökött a földre és a sípcsontomra állt, ami azonnal hatalmasat reccsent, én pedig fájdalmasan felkiáltottam. -Nahh jó választhatsz milyen halált kívánsz magadnak.-húzta végig az ujját az egyik pengén.-Gyorsat?-nézett fel először Loganre majd vissza rám.-Vagy lassút?-a szemeiben láttam a tüzet melyet a gyilkolni vágyás lobbantotta fel.

-Will! El kéne vinni a falkához, Diablo kinyír minket..-próbálta megállítani Fill a beteg társát, és egy aggódó pillantást vetett rám. Ezek szerint még sem csalódott bennem akkorát, hogy ne próbáljon kihúzni a slamasztikából. Hiszen csak én beszélgettem vele amikor Cole-al ott voltunk náluk.

-Kuss.-lépett hozzám, majd leguggolt és a szememhez tette a kését.

-Will állj le..

-Régen te is élvezted. Vagy kussba maradsz és nézed, vagy te csinálod!-sziszegte. Amikor elég közel volt hozzám, észbe kaptam, és kikaptam a zsebemből a kapszulát, majd lenyomtam Will torkán aki épp nyitva tartotta a száját mert valamiért azon vette gyakrabban a levegőt. Fill előre lépett, hogy megállítson és Logan is intézkedni akart ám Will ahogy lenyelte az ellenanyagot eldőlt mint egy fa eszméletlenül.

-Mit tettél vele!?-kiáltott rám a jobbik fiú, mire Logan a kezemet átharapva felemelt, és neki vágott az egyik fának, az ütközéskor pedig egy hatalmasat felnyögtem. Nem tudtam felkelni, így az vissza hajtottam a fejemet a földre. Az arcomra csomó kis levél ráragadt, és ahogy felém lépdelt Fill úgy homályosult, és sötétedett el minden körülöttem.

Valami hideg nyomta az arcomat, és fáztam. Amikor kinyitottam a szememet, nem láttam mást a homályon kívűl ám amikor kitisztult a látásom és észbe kaptam rádöbbentem arra, hogy bevagyok zárva rácsokkal körül véve. Fill legalább nem ölt meg, de ha ő nem tette meg majd megteszi mást. Felültem és a fejemet fogtam majd lenéztem a lábamra ami bedagadt és belilult.

-Basszus..-szorítottam össze a fogaimat a fájdalomtól.

-Jobban vagy?-kérdezte egy szimpatikusabb hang mellőlem.-Kérlek ne haragudj. Nem voltam magamnál, és szó szerint irányítottak. Bocsáss meg..-kezdett el mentegetőzni Logan a mellettem lévő zárkából.

-Logan nyugi tudom, hogy olyankor az nem te vagy..-téptem szét a pulcsimat és tekertem rá a karomra, amelyet ő átharapott és vérzett. Egy fáradt mosolyra húzta a száját, és oda mászott hozzám, hogy közelebb legyen hozzám.

-Miért jöttél vissza?-kérdezte aggódva és átnyúlt a ketrecen, hogy segítsen bekötni a karomat, mert egy ideje bajlódtam már vele. A keze, amelyet nem bőr fedett szorgosan járt és gyengéden. Rá nézve erre a Loganra és arra amelyik majdnem széttépett van különbség.

-Köszönöm.-hálálkodtam a segítségért.-Be kellett valahogy adnom a gyógyszert Willnek, és rendes tervem nem igen volt.-erre csak lehajtotta a fejét, majd elnézett.

-Hope jól van?-utalt a mészárlása után okozta sebekre amelyeket Hope szívében okozott.

-Nem tudom, de megviselte. Nem akarok tiszteletlen lenni, ám most ez nem fontos ott van James, hogy vigasztalja. Honnan tudták, hogy oda akarunk majd menni a pirulákért?

-Susan átnézte az alaplapomat, és mindent amit veled beszélgettem. Onnantól egészen idáig nem voltam ön magam. Most kapcsoltak vissza egy harminc perce..-dőlt hátra, majd a feje hatalmasat koppant az egyik rácson.

-Annyira sajnálom..-jegyeztem meg halkan. Segíteni akartam neki de nem tudtam, hogy hogyan.-Brigittet maga Diablo kínozta meg, vagy megkínoztatta Willel?-kérdezősködtem.

-Mind a ketten benne voltak, de Will fejezte be..-halkult el a hangja a végén, majd rám nézett, majd a bejárat irányába, ahonnan egy hangár ajtó nyitásához hasonló hang vízhangzott.

-Fruska!-kiáltotta el magát egy alak, aki határozott léptekkel közelített a hangár végéből felénk. Kezei ökölbe voltak szorítva, és a szemei zölden felvillantak. Sötét bőre pedig olyan volt mint ha csak egy árnyék lenne. -Mit adtál be az emberemnek!?

-Semmit..-húzódtam a ketrec távolabbi sarkába. Logan meg sem mozdult, hisz nem tudott volna mit kezdeni velem. Rám sem nézett, csak hallgatta Diablo mérgelődését.

-Mégegyszer megkérdezem és ha nem válaszolsz megígérem neked, hogy a barátaid nem fogják megélni a holnapot!-markolta meg a rácsokat, és a hangjában éreztem, hogy mindent komolyan gondolt.

-Semmi baja nem lesz, csak elveszi a képességét..-motyogtam magam elé, és becsuktam a szemeimet.

-Hogy mit csinál!?-akadt ki, majd elengedte a ketrecet, és elrúgott egy vödröt ami a lába alatt volt. -Mi az ellenszere!?-kérdezte gonosz tekintettel, és feszült testtartással.

-Nincsen ellenszere..-néztem rá riadtam, mire megfordult és elordította magát. Ebben a pillanatban mindenki azt gondolná, hogy ez nem normális ám én inkább féltem tőle. Tudtam mit tett Brigittel, és azt is hogy mit tud velem tenni.

Nem fűzött semmit hozzá. Elvigyorodott betegen miközben rám nézett, majd kiment a hangárból. Éreztem, hogy nem jelent jót, és hogy valamit tervez pluszba, hogy megbüntessen engem is.

-Ez nem jó..-jegyezte meg Logan miután Diablo elhagyta a terepet.

-Figyelj ezek a rácsok nem megráznak, ha hozzá érnek?-kérdeztem miután össze szedtem a bátorságomat.

-De. Miért?-kérdezte unottan.

-Diablo az én rácsaimat fogdosta de nem történt semmi sem..-kezdtem el terven gondolkodni.

-Akkor ki van kapcsolva a mind a kettőnké.

-De ez azt jelenti, hogy eltudnánk menekülni nem?-álltam fel nehezen az jobbik lábamra, miközben a rácsokba kapaszkodtam.

-Kislány Susan lát a szememen keresztül mindent..-adta fel a reménykedést, miközben felém sem fordult. Ám ahogy a rácsnak dőlve ült észre vettem a nyakán egy becsavarozott részt, majd a ketrecem mellett lévő falra pillantottam ahova szerszámok voltak felszerelve, és eszembe jutott valami.

-Ha elérem a csavarhúzót, és drót vágót, akkor áttudnám állítani a programodat, hogy ne tudjanak többet téged ugráltatni és rajtad keresztül kémkedni. Illetve talán ki is tudnánk szabadulni. Mit szólsz hozzá?-néztem vissza rá. Logan azonnal felállt, és végig gondolta az egészet.

-Csináld!-nézett a szemembe és láttam, hogy megbízik bennem.