James:

Egy hónapja, hogy hazaértünk a kis ,,kiruccanásunkról" Hope-al. Mondanom sem kell, hogy a Hope-al eltöltött idő semmit sem javított a helyzeten, és a lány végig kerülte a kommunikációt, vagy fizikai kontaktust, így a repülő út igazán unalmas volt. Bryan, már javában a csajokat, és a srácokat tanította harcolni. Leginkább az tűnt fel, hogy Katy sehol sem volt, így egy-két nap múlva rá is kérdezett Hope Bryannál, aki csak annyit felelt, hogy elküldte őt Vikyék után. Azt persze nem értettük, hogy hogyan hiszen nem volt több farkas mérgünk. Vezérünk annyit felelt, hogy csak az erdőben császkál, és onnan tartja szemmel Cole-t és Vikyt.

Valamiért nem voltam ebben biztos, de abban igen, hogy a segítségemre szükségük van, így ezt a Katy témát nem is feszegettem tovább, viszont Hope-ot nem engedte nyugodni a tudat, de nem mert még egy kérdést feltenni Bryannak, mert szerintem attól félt, hogy megint fizikailag bántja. Csak merjen hozzá érni úgy, mert ha megteszi, biztos hogy eltöröm mind a két kezét és lábát is.

A napjaink eseménytelenül teltek ameddig Viky, és Cole haza nem tért. Néha én, néha pedig Hope mutatott valami újat Igornak, Noahnak, Abigailnak, és Madisonnak, akik nagyon szépen megoldották a feladatot, és látszott, hogy szívüket, és lelküket is beleteszik ebbe a dologba. Amikor a kémjeink megérkeztek, akkor pont a srácokat tréningéltük, és amikor visszatértünk Cole-on aki a kanapén feküdt véres nyakkal, amit már leápoltak, nem láttunk semmit és senkit.

Az újak nem igen beszéltek egymással és velünk se, csak ha akartak valamit, így ők nem is voltak zavarótényezők.

Két nap múlva, Viky elhívta félre Hope-t, hogy valamiről beszélni szeretne vele, de mikor rákérdeztem, hogy miről annyit felelt, hogy ez csak rájuk tartozik.

Senki sem tudta, hogy Cole, hogyan sebesült meg, és hogy hogy lehet az, hogy egy farkasnak ekkora harapása van. Bryan nem is volt elragadtatva, amikor hazaértek, mivel nem ez volt a terv. Viky csak annyit felelt, hogy lebuktak és nem tudtak volna már mit kezdeni. Semmi nem történik ott, és Diablo ott se volt ameddig ők a falkával voltak. Nem tudtam hinni Vikynek ezzel kapcsolatban. Szegény lány több sebből is vérzett, és az igazságot titkolta Bryan elől. Lehet megtudtak valamit a hatalmas oroszlánnal kapcsolatban? Minden esetre elég furcsa mostanában, és ki tudja, hogy ameddig nem voltam itt, mit művelt az egykori barátom, és hogy miféle diktatúrát vezetett be. Viszont Hope-ban annyira megbízott, hogy megosszon valamit, és a számításaim szerint pontosan azt, hogy mi is történt a farkasoknál.

Cole úgy feküdt a kanapénak eszkábált valamin, hogy eszembe juttatott egy emléket, amikor meglőtték a mellkasát, és Hope meg én szedtük ki belőle a golyót. Régi szép emlékek, melyek már sehol sincsenek. Ahogy az a ház se, és kanapé sem, amelyek mesélni tudnának.

-Szevasz. Jobban vagy?-léptem oda a sérült fiúhoz, aki egy kedves mosollyal fogadott.

-Köszönöm jobban is voltam már, de talán a fejem még a helyén marad..-kuncogta el a végét, amit azonnal abba hagyott.- Ú ez nem esett jól. Boccs, csak fáj ha nevetek.

-Semmi baj. Te mi történt veletek ott a falkánál?-ültem le mellé, és farkasszemet néztem vele. Cole tökéletes ,,B" terv volt számomra, hisz annyit tud beszélni, mint tíz ember egyszerre. Illetve a titok tartásban sem jó. Ha Viky nem ossza meg velem, majd Cole.

-James, kérlek hagy ne beszéljek róla. Bryan ha meghall megfog ölni, hogy nem szóltam róla..-azért Bryan nem akkor barom, hogy megöljön egy csapattagot, és Cole elég régi tag. Érthető hogy fél a vezérétől, de azért ez túlzás.

-Bízz bennem. Nincs itt, és nem mondom el senkinek.-kacsintottam rá bíztatóan, majd hátradőltem. A fiú szemeivel végig futotta a helyet, meggyőződve arról, hogy Bryan tényleg nincs itt, majd hatalmasat sóhajtott.

-Rendben.-nem adtam neki olyan okot, hogy ne bízhasson meg bennem. Egyszer már megmentettem az életét, és az adósom volt. Az adóságot pedig bekell hajtani.-Szóval..-kezdte el nehezen.-Viky megtudta, hogy ezek a dögök rejtegettek valamit, és nem akarták nekünk megmutatni, mert hogy újak vagyunk. Ezt egy idő után meguntuk, hogy nem jutottunk előre a nyomozásban, ezért cselekedtünk, és úgy döntöttük, hogy egy este elmegyünk és kiderítjük. Tudni kell, hogy van ott egy Susan nevű csaj, aki valami tudós féle és..

-A lényeget Cole..-ez a srác mindig is mestere volt a pletykáknak, és a folytonos pofázásnak, de sose jutott a történet végére, vagy mi nem értettük meg sose, hogy mi volt a lényege. Nahh én ezt most megakartam akadályozni, mert csak is a lényeg érdekelt.

-Oké oké.-halkult el, miután valami recsegést hallott lentről de rájött, hogy csak egy ág tört le az egyik fáról. Folytatta.-Az a lány mindennap szerelt valamit. És mi erre a valamire voltunk kíváncsiak. Pontosan nem tudom miről volt szó, mert én kint őrködtem, míg Viky bent keresgélt. Az őrt figyeltem, aki azon a roncstelepen jár kelt, és egyszer csak valaki felhívta. Aztán az a valaki valamit mondott Zacknek, és azonnal észre vett. Én pedig rohantam be a hangárba Viky felé. Egy ketrec előtt állt, a ketrecben meg nem fogod kitalálni, hogy kit tartottak fogva. Logant.-magyarázta. Legalább is próbáltam felfogni, hogy miről is van szó, mert sok haszontalan ingó is volt mellette, de a lényeget megfogtam.

-Logan? Lehetetlen Cole. Eltörtem a nyakát..-fontam össze a karjaimat a mellkasom előtt.

-Hidd el ő volt az. Csak más volt. Ahogy kirángattam Vikyt onnan, és futottunk az erdő felé egy hatalmas farkas állt velünk szembe. Nagyobb volt mint a vérfarkasok, és robot volt. Én ilyet még életemben nem láttam James. Ő ejtette ezt a sebet a nyakamon, és alig bírtunk megmenekülni.-eléggé hihetetlen volt, de valamiért hittem neki.

-Mit beszéltek Vikyvel?-egyszerű kérdés volt, amely minden kérdést megmagyarázhat.

-Nem tudom, de nagyon megviselte. Amióta eljöttünk onnan, alig eszik vagy iszik..-nekem ez fel sem tűnt. Nem is nekem kell figyelnem Viky Storm minden egyes mozdulatát. Ezt meghagyom Cole-nak. Nem tudom, hogy mi van közöttük, de szerintem inkább legjobb barátok akik törődnek egymással, és az elmúlt időben jobban össze melegedtek.

-Akkor beszélek vele..-álltam fel, de egy erős kéz markolta meg a csuklómat. Vissza pillantottam Cole-ra.

-James, kérlek ne erőltesd rá, ha nem akarja elmondani..-a srác könyörgött. Csak bólintottam. Nem akartam senki lelkivilágát tönkre tenni, így Vikyét sem fogom, viszont mást nyaggathatok, ha nem mondják el nekem. Hope előszeretettel fogja elcsicseregni az egész sztorit, csak ne kelljen engem hallgatnia egész nap, és hogy ne idegesítsem. Remek mostmár van egy ,,C" tervem is.

A lányok Viky ,,szobájának" nevezett kis zugban voltak, ahol egy matracon ültek és beszélgettek. A szoba tulajdonosa próbálta virágokkal otthonosabbá tenni a helyet, ám nekem még mindig egy kis sötét zugnak tűnt. Az ajtófélfán kopogtam, és azonnal rám néztek.

-James megmondtam, hogy ez Hope-ra és rám tartozik. -állt fel, és jött elém. Arc kifejezése határozott volt.

-Viky, légyszíves. Segíteni szeretnék, és csak úgy tudok, ha mindenről tudok. Azt már tudom, hogy láttátok Logant.-a szemei szomorúvá váltak. Végül belátta, hogy igazam van, és hogy nem akarok nekik ártani, így elállt az útból, és az ujjával az ágyra mutatott, hogy üljek le.

Hope mellé vetettem le magamat vigyorogva, majd megtámasztottam magamat hátul a kezeimmel. Fesztiválos társam nem nézett ki jól, fal fehért volt, és a szemei csillogtak, de most nem a jó értelemben.

-Akkor gondolom a Loganes részt te is hallottad.-hangja remegett a félelemtől, hogy Bryan bármikor meghallhat minket. Bólintással jeleztem, hogy azt a részt elmesélte már Cole.

-Azt is mondta, hogy beszéltetek valamit.-koncentráltam ez most egy nagyon fontos dolog, és nem hülyéskedhetek el mindig mindent.

-Igen. De fontos kérdés. Hogy emlékeztek Loganre?-előszőr rám, majd Hope-ra nézett.

-Ijesztő, tetovált..-Hope-nál nem volt jó benyomása a régi barátomnak. Majdnem rab lett szegény lányból, az első találkozásukból.

-Komor, határozott rendíthetetlen...-folytattam. Viky csak rázta a fejét lebiggyesztett szájjal.

-Az a Logan nincsen többé. Össze van törve, és fél. Alig merte elmondani ami bent történt vele. Amikor ezek a farkasok megtalálták őt, akkor azonnal magukhoz vették, és nem is merek belegondolni miket művelhettek vele. Kicserélték a szerveit alkatrészekre, és az írisze kéken világított. Lámpához hasonlítanám, vagy mintha töltődne valami...-próbált vissza emlékezni.

-De, hogy maradhatott életben?-tettem fel a kérdést.

-Ez a legkisebb gondunk James, mert még Brigittet is feltámasztották, és utána össze vissza kísérleteztek valószínűleg fegyver...

-Brigitte életben van?-állt fel Hope reménykedve egykori legjobb barátnője hallatán. Viky érezte a súlyát annak amit mondott, de csak óvatosan megrázta a fejét.

-Sajnálom de ő meghalt.-remegett az ajka. Lehet ez lett volna az a rész amely annyira megrázta Vikyt, aki mindig mosolyog, mindig határozott és bevállalós?

-Hogyan?-tette fel a kérdést Hope, akinek a szemeiben már a könnyek gyülekeztek, hogy mint egy áradat később patakként folyanak le az arcán.

Viky alig bírt neki kezdeni. Előszőr kinyitotta a száját, majd becsukta, mintha nem tudná, hogyan kellene közölnie.

-Farkassá akarták változtatni, de a szervezete nem fogadta be a mérget. Nem tudott átváltozni, és ezt Diablo nem tűrte meg. Megkínozta, hátha akkor a fájdalom utat tör magának, és a méreg regenerálhatja a sérüléseit de nem. Bele halt a sérüléseibe...-sajnálkozott Viky, aki azonnal megölelte a síró lányt.

-Ki tudja mióta jártam ki az üres sírjához..-szipogta. Én se akartam kimaradni abból a lehetőségből, hogy megölelhessem a lányt, így óvatosan csak átkaroltam, és magamhoz húztam.-Megölöm!-morogta, és eltolt magától. Próbálta letörölni a könnyeit a fehér arcáról, de nem sikerült neki, mert mindig újak keletkeztek.-Folytasd csak..-bíztatta Vikyt. A lány aggódott Hope-ért, és tanácstalanul rám nézett, majd folytatta.

-Logan folyamatosan kért, hogy meneküljünk onnan, és hogy nagyon nem jó emberre hallgatunk. Valami telefon beszélgetést hallott Diablo, és Bryan között. Alkut kötöttek.. -tördelte a kezeit.-Valami sötétség és ha jól emlékszem fényről beszéltek, de fogalmam nincsen mit jelent ez, szerintem nem is fontos...

-Mi az, hogy alkut kötöttek?-Bryan nem lenne annyira elvetemült, hogy az ellenséggel szövetkezzen. Mi oka lenne rá, hisz egy hónapja képezzük az újoncokat. Viky megvonta a vállát.

-Nem tudom, de én nem merek már semmit elmondani Brynak. Olyan furcsa, és ingerlékeny mostanában. Logan annyit kért, hogy ne feledkezzek meg róla, és ha leakarjuk őket győzni, az ikrek erejét kell valahogyan elvenni.

-Nem hihetünk egy olyan embernek Viky, aki egyszer elárult minket.-figyelmeztettem.

-Nem ő volt James. Valami Chipel irányították. Ő ahhoz hasonlította, mintha egy sötét hideg sarokba taszították volna. Fogalma sem volt, hogy mi történik vele, miközben Sarah irányította. A mostani helyzete sem jobb. Ugyan ezt éli át, és bármennyire nem akarja, egy gombnyomással megfeledkezik mindenről, és mindenkiről és ami él és mozog, azt megakarja gyilkolni.-nem tudtam, hogy hihetek-e Logannak, de muszáj volt hinnem neki. A legjobb barátom volt, és rengetegszer húzott ki a pácból, és most neki van szüksége rám. Ha meg is iszom a levét, nem veszíthetek már semmit sem. Se feleségem, se gyerekem.

-Hogy fogjuk az ikreket elintézni?-halk volt a kérdés, de tudtuk honnan jött.

-Igen.. erről akartam beszélni. Hope felhívtam az édesapádat, aki három nap alatt megcsinálja azt a löttyit ami blokkolja az ikrek képességét.-Hope-nak tátva volt a szája.

-Biztonságban vannak ugye?-ez a lány mindent megbocsátott egykori szüleinek, akik még megakarták kínozni a múltban.

-Igen persze.-halványan, de mosolygott Viky, aki megsimította Hope vállát.-Kérlek titeket. Bryan ne tudjon erről a magán akcióról. És amúgy, hol van Katy?

-Akkor láttam utoljára amikor a fesztiválra mentünk Jamessal...

-Jah. Bryan azt mondta, hogy utánatok küldte, és ti veletek kémkedett, csak ő az erdőből figyelt meg.-magyaráztam.

-Lehetetlen. Éreztük volna, és megtalálta volna őt Zack.-Viky nem értett semmit sem, ahogy senki más.

-Mi lenne, ha előszőr ezt a farkas ügyet oldanánk meg, és utána a Katyt. Hm?-ajánlottam fel az ötletet.

-Ő a barátunk James. Majd egyszerre csináljuk.-szögezte le Hope, majd hirtelen a szája elé tette a kezét, és utat törve magának kirohant a mosdóba.

Viky, és én aggódva néztük a lányt, aki úgy fut, mintha az életébe kerülne. A helyiségből az öklendezések hangján, és a hányás szagon kívűl, jó ideig nem jött ki más.