Viky:

Ha nem is ismertem, tudtam, hogy ő az. Bryan, és James egykori legjobb barátja, akivel James végzett, amikor elárulta őket. A kezemmel próbáltam mutatni neki, hogy maradjon csendben, de ő csak folyamatosan próbálta szétszedni a rácsot, mely fogva tartotta. Nem festett jól, és ahogy kinyúlt a rácson kívülre, összeesett, mintha egy sokkolót nyomtak volna a nyakába. El se hittem, hogy ő az akit eddig titkoltak.

-Logan.. te vagy az?-kérdeztem halkan. Abban reménykedtem, hogy senki se fog ide jönni, vagy legalább Zack nem vesz szagot.

-Honnan a faszba tudod a nevem?-kérdezte morogva. Biztos ő az, amilyen tapló a modora.

-Bryanék csapatába tarozom. Ismerem a barátaidat, de hogy a fenébe vagy életben? Viky vagyok.-mutatkoztam be. A srác szeme felcsillant, amikor Bryant említettem meg, de az apró remény el is szállt.

-Bryan nem az aki volt, nem mondhatok szinte semmit se. Ha beszélek, megint kikapcsolnak.-ült le az egyik sarokba.

-Mi a fenét jelent az, hogy kikapcsolnak?-sehogy sem voltam képbe. Ez olyan furcsa érzés, hogy elméletileg mindenhez értek, és még se semmihez.

-Át alakítottak..-sóhajtott. Egy ideig hezitált, hogy most beszéljen-e vagy ne, de még is beadta a derekát.-Figyelj. Még éltem amikor ,,eltörték" a nyakam. De ez a falka megtalált, és azóta, csak kísérleteznek rajtam, és már szinte egy emberi testrészem, vagy szervem nem maradt. Szegény Brigittet sajnálom a legjobban...-ez a srác teljesen meg volt törve.

-Brigittet?-nem voltam benne biztos, hogy tisztán hallottam, de ha igen, akkor nem hittem a fülemnek. A férfi lassan bólintott.

-Farkassá akarták alakítani. Kiásták ezek az állatok a sírját, és addig fecskendeztek bele valamit, ameddig fel nem támadt. Eleve ez lehetetlen. Halálból vissza hozni egy embert. De ezeknek ez nem volt elég. Susan minden egyes nap, több éven keresztül farkas mérget fecskendezett a vénáiba. Szenvedett, de nem fogadta be a mérget, így nem tudott átváltozni farkassá. Diablo olyan pipa lett, hogy fogta, és megkínozta, aztán újra megpróbálták befecskendezni mérget. Azt hitték a fájdalom majd megtöri. Nem azzal volt a baj...-nem akarta elsírni magát, próbálta is a kemény énjét megtartani, de fogalmam nincs arról, hogy mit láthatott, és mit élhetett át. Az ujjával az előtörő könnyet azonnal letörölte.

-És hol van most?-nem hittem el amit mond. Sarah apja is fenyegetett engem még régebben, akkor én is elég sok rosszat dolgot tettem, de ez túl megy minden határon.

-Meghalt.-zárta le gyorsra.-De mit keresel itt farkasként?-felállt, és a szemembe nézett.

-Bryan küldött ide, hogy derítsük ki Cole-al amit csak tudunk. Vissza akarjuk foglalni az erdőt.-hangomat alig lehetett hallani.

-Ő is itt van?-lepődött meg. Megrázta a fejét elhesegetve a gondolatokat, és folytatta.-Ez csapda Viky! Nem tudom, hogy ezek mit terveznek, de nem jót.

-Nem. Itt kell maradnom, és le kell számolnunk az ellenséggel. Leégették a házunkat!-kezdtem a múltban ragadni.

-Nem ők égették le a házat, hanem én.-síri csend telepedett le, de még az éjszakai állatokat se lehetett hallani.

-Miről beszélsz?

-Egy gép vagyok Viky! Egy gombnyomás, és már nem vagyok a tudatom alatt.. -nem voltam az a haragtartó típus, és ha tényleg nem tud ellene mit tenni, akkor nem is tehet róla.-Menjetek innen, és hagyjátok el az erdőt Bryan bármilyen alkut is kötött Diabloval az..

-Micsoda?-Bryan tényleg alkut kötött volna a hátunk mögött? De hát, mindig mindent megosztott velünk. Régen.

-Egyik nap hallottam Susantól, hogy Bryannal találkozott Diablo. Legalább is a farkas vezér felhívta őt telefonon... azt hittem először arról van szó, hogy megtudta itt vagyok, és vissza akar kapni. Nem.. másról, és ez eléggé elbizonytalanított, mert fogalmam sincs, ezek miről beszélhettek.. valami sötét és tisztaság egyesítéséről..-ez nekem nagyon magas volt, de Logan ki tett magáért. -Viky.. menjetek most már el! Ha leakarjátok győzni, bármi is lesz, először az ikreket iktassátok ki! Érted?-úgy nézett rám, mintha én lennék az utolsó reménye, aztán lehet tényleg. Eleve hihetetlen ez az egész. Bryan Diabloval, meg a sötétség, és a tisztaság?

-Hogy iktathatnánk ki az ikreket?-kedveltem Fillt, nem akartam megölni, nem olyan volt mint egy vadállat, aki megölne mindenkit. Szerintem csak a testvérét, és Diablot követi illetve meg akar felelni nekik.

-Ki változtatott át? Eleve ez lehetséges?-kérdezte tőlem komoran, miközben oldalra tekintett, mert reccsenést hallott kintről.

-Hope apja. Valamikor régen szerzett mérget..-nem hagyta, hogy végig mondjam egyre sietősebbre vette.

-Remek, biztos ki tud találni valamit arra, hogy lehet elvenni az erejüket, mert csak utána tudnátok őket megölni ha szükséges. Ha megvan az erejük, még a falka közelébe se tudnátok menni.-végig csak bólogattam, és próbáltam minden egyes szavát megjegyezni.

-Várj! Miért bízzak benned? Jó néhány évvel ezelőtt elárultad a barátaidat, a családodat.-tértem vissza a jelenbe, mielőtt bármilyen információt teljes mértékben elhittem volna.

-Akkor is áldozat voltam, ahogy most is! Sarah apja belerakott valami chipet a nyakamba, amivel a mostani elmém... ami megmaradt, elvonult. Ugyan az az érzés Viky amikor átkapcsolnak, és nem én irányítok. Mintha engem egy sötét sarokba küldenének. Olyan hideg, és...-a szemembe nézett. Látszott, hogy a szemei nem az övéké, de olyanok voltak, mintha igaziak lennének, annyi különbséggel, hogy apró fény futott körbe az írisze körül, mint amikor a számítógép tölt be.-Kérlek! Menj és védjétek meg azt, ami a tietek. Kérlek fuss, és ne feledkezz meg rólam.-komorrá változott.

Elnézett a vállam felett, majd hátra fordultam, hogy lássam, mire koncentrál. Cole futott be hatalmas irammal, kapkodva a levegőt.

-Viky! Rájöttek! Futás!!!-kiáltott, miközben felém szaladt, és megragadta a karom. Egy pillantást vetett Loganre, aki megtörve, de egy félmosolyt tett felé.-Gyere nincs idő!-húzott el Logantől, aki csak csalódottan, hátralépett pár lépést.

-Mi a fene történt!!!?-úgy futottam mint még soha, és átváltoztam.

-Zacket figyeltem, miközben nekidőlt egy fának a hangár közelében, de felhívták, majd ahogy elmondta az a valaki a mondanivalóját a túloldalon azonnal észre vett, átváltozott, és a többit tudod!-vette zihálva a levegőt, már ő is farkas alakban. -Hogy a fenébe él még Logan? És mi dolguk ezzel!?

Hatalmas ordítást hallottunk a hátunk mögül. Az erdő sötétsége régebben a nyugalmat sugározta nekem, ám most a félelmet, a véget jelentette.

-Szerintem, ezt ne most beszéljük meg Cole!-fékeztem be. Cole nem figyelt, és nekem jött. Nem értette, hogy miért álltam meg, majd ő is azt kezdte el figyelni amit én. Egy nálunk, egy fejjel magasabb, nagyobb farkas volt, amelynek úgy fénylettek kéken a szemei, mint egy lámpának. Egyik lába fémből volt, más részeit pedig belepte, szürkés fekete szőrzet. Ahogy vicsorgott, látni lehetett az acél fogait, amelyek olyan hegyesek voltak, mintha szögek álltak volna ki a szájából.

Logan.

-Cole..-súgtam neki, míg a farkas csak minket nézett. Lehet azt várta, mikor teszünk egy hirtelen mozdulatot.-Te fuss az egyik irányba, én a másikba. A tónál pedig találkozunk.-óvatosan megadva kezdtem lehajtani Logan előtt a fejemet.

-Szó sem lehet róla!-kiáltotta el magát, miközben felkapta a fejét, és rám nézett. A farkas elkezdett futni felénk, és mi azonnal a hatalmas böhöm dögre néztünk.-Oké a tónál találkozunk!-húzta el a csíkot.-Vigyázz magadra Viky!

Ahogy ő is elkezdett futni, én is megfogadva a saját tanácsomat elrohantam onnan, és Logan, úgy gondolta, hogy én jobb célpont lennék, így engem követett.

-Ő nem Logan, ő nem Logan..-próbáltam elhitetni magammal a valóságot, amely ebben a helyzetben elég nehéz volt. Logan egyik pillanatban megakart minket menteni, a másikban meg most mögöttem lohol, hogy megölhessen. Lehet Zack küldte utánunk. Sőt biztos is.

Ahogy mentettem a saját életemet, észre vettem egy hatalmas fa alatti üreget, amely akkora volt, hogy beférhessek, de Logan ne. Az üreg felé vettem az irányt, egy gyors irány váltással, melyet Logan nem tudott tartani, így megbotlott, és a másik irányba esett. De ez nekem elegendő volt, hogy gyors bebújjak és megmenekülhessek.

Ahogy a tüdőm levegő után kapkodott. Olyan iramban vettem a levegőt, hogy szerintem az egész világ oxigénjét is képes lettem volna elszívni. Logan viszont ott termett, amilyen gyorsan csak tudott, és a sötét kis zugot, hatalmas kék szemei világították be, majd a fejével beakart nyúlni értem, de nem ért el, és én a biztonság kedvéért, még hátrébb húzódtam.

Mikor azt hittem elment, az a kis hely, ahova össze húztam magamat, elkezdett remegni. Logan elkezdett ásni, és közben oldalával a fát akarta kidönteni. Egyre és egyre közelebb ért, éreztem, hogy itt a vég, amikor hegyeztem a füleimet. Amikor látás mezőbe került Logan, láttam, hogy Cole próbálja a lyuktól távol tartani.

-Viky! Mire vársz húzz már ki onnan!-mondta vicsorogva, majd neki ugrott Logannek, aki mancsával ellökte magától, földre nyomta, és a nyakára kapott, míg Cole alatta vergődött és próbált kiszabadulni a fogásból, mely végzetes is lehet. Nem haboztam sokáig, Logan oldalának futottam megpróbálva fellökni és belekaptam a mellső lábába, amelyen még volt szőr. Sikerrel jártam, ugyan is Logan oldalára dőlt, majd velem gurult tovább a bokrokhoz. Legalább Cole egy kis levegőhöz juthat, és össze szedheti magát. Ahogy felálltam, Cole-hoz futottam, és a fejemmel lökdöstem, hogy most kell elmennünk innen. Cole kábult volt, időbe is telik amíg az agy oxigénhez jut, miután majdnem megfojtották. De nem volt most időnk ehhez, mert Logan egy fa alá szorult, mivel amikor beestünk a dzsindzsásba rádőlt egy igazán szép teremtő fenyő.

-Cole!-löktem meg egy kicsit erősebben, amelyre azonnal felpattant, realizálta a helyzetet, és elkezdett futni az egyik irányba.-Köszönöm!- köszöntem meg neki, hogy megmentette az életemet.

-Ugyan már! Kvittek vagyunk!-hihetetlenül jól esett az, ahogy visszajött értem, és az életét kockáztatta azért, hogy megmentsen.

A tóhoz értünk, amely azt jelentette, hogy nem messze vagyunk a faházunktól.

-Gyere Cole! Bírd ki! Mindjárt ott vagyunk!-bíztattam bajtársamat, akinek a sebeit ahogy hazaérünk elkell látnom, mivel úgy felsértette a farkas a nyakát, hogy ha nem teszem, még lehet el is vérzik.

Ahogy szaladtunk, már nem hallottam a trappolást mögöttünk és a szagot se éreztem, ami annyira erősen csípte az orromat, hogy majdnem elájultam. A ,,területünkre" érve, már lassabban vettük a tempót, és megnyugodtunk. Büszkék voltunk magunkra mert megjártuk a ,,poklot" és, hogy kicseleztünk egy robotot amely arra pályázott, hogy végleg elpusztítson minket a földszínéről. Ahogy felmásztam a faházba, Cole-nak is segítettem, és leápoltam neki a nyakát. Megmondtam neki, hogy fontos hogy kipihenje magát, mert ha nem, még el is ájulhat. Senki nem volt otthon, ami felettébb furcsa volt. Próbáltam a saját dolgomra koncentrálni, és arra amit Logan mondott. Muszáj volt hinnem neki, még akkor is, ha most megtámadott minket. Nem akarom megtudni, hogy Susan mit fog művelni vele, ha megtudják, hogy nem intézett el minket. A telefonomat szorongattam a kezemben, és azon gondolkodtam, hogy felhívjam-e Hope édesapját, vagy ne. Nem sokáig törtem a fejem rajta. Bryan túl furcsán viselkedik mostanában, és nem fogom megvárni, hogy engedélyt kérhessek tőle. Éreztem az újoncok szagát, és egy olyan szagot is, amely már nem járt itt egy ideje, és szinte kezdett eltűnni. Először a szérumokkal kell foglalkozni utána majd a többi kérdéssel amelyre tudni akarom a választ. Egyenlőre a kis magánakciómról Hope-nak és Cole-nak fogok beszámolni, a többi feladat, meg majd magától.

-Szia Viky! Minek köszönhetem a hívásod?-kérdezte egy kellemes hang a telefon túloldaláról.