Viky:

Jó ideje itt voltunk már az ellenség markában, anélkül hogy bárki észre vette volna, hogy mi bizony nem farkasok vagyunk. Meg is tettünk Cole-al minden tőlünk telhetőt, hogy ez ne is derüljön ki. Követtük a falkát vadászni, a parancsokat is teljesítettük, melyre a királynő utasított minket. Az az nem volt nagy utasítás, hanem inkább egy kérés amelyet, mindenki szívesen teljesített, hogy meglegyen elégedve a munkájukkal. Bár lehet, hogy ezek a cselekedetek inkább a falka igazi vezérének szóltak Diablonak, akit eddig nem is láttunk.

Cole, mindig egy bizonyos este elment Bryanhoz beszámolni azokról a dolgokról, melyeket itt láttunk. Az az a semmiről. Úgy viselkednek mint mi az az nem. Ezt a mi csapatunkról mostanában nem lehet elmondani. Összetartanak, védik egymást, és mindenki véleményét kikérik mindenben. Egy valamit viszont még mindig nem tudtunk megfejteni. Susan még is mi a fenében mesterkedik?

Mint új tagok, megkaptuk a munkánkat amit mindennap elkellet végezni. Az én feladatom volt az, hogy Susannak hordjam a szerszámokat, ám nem mehettem közvetlenül oda ahol dolgozott, hanem csak egy kijelölt helyre. Így hát egész nap jóformán ott ültem, és vártam hogy éppenséggel Susannak mire van szüksége. Nem bíztak még annyira meg bennünk, hogy beavassanak minket minden titokba. Persze nekünk nem volt ennyi időnk, hogy ezt megvárjuk, így elhatároztam, hogy a mai napon kifogom deríteni.

-Te meg mit csinálsz itt?-kérdezte tőlem egy Zack nevű csávó, akit még ezelőtt nem igen láttam. Aztán bevillant, hogy még is. Még pedig akkor, amikor leégették a házat, és elűztek bennünket.-És egyáltalán ki a fene vagy?-a fény megcsillant a kopasz fején. Gyanakodott, és nekem nem volt itt Cole, hogy kihúzzon a bajból.

-Ide helyeztek. Azt mondták amire Susan utasít azt tegyem. A nevem pedig Mia.-próbáltam jól hazudni, de ez nekem még mindig nem megy. De nem a legokosabb tagnak néz ki, így gondolom elhitte.

-Hát szervusz Mia. Az más.-enyhült az arckifejezése, és a kezet rázott velem.-Gondolom új vagy. Ne haragudj a modorom miatt, de az én dolgom  a terület megvédése. Nem rég érkeztem vissza...-nem fejezte be. Lehet túl sokat mondott volna? Minden esetre, és kíváncsian oldalra fordított fejjel néztem rá, várva hogy hátha mond még hozzá valamit, de nem tette. -Te vagy az egyetlen újonc, vagy még van veled valaki?-tényleg érdeklődött. Komor, erős külseje ellenére, nem néztem volna ki belőle, hogy ennyire érdeklődő, kedves.

-Egy Roger nevű sráccal jöttem. Egyszerre változtunk át, és falkát kerestünk.-adtam be neki azt a történetet, melyet Cole-al kitaláltunk. Hangom kicsit bizonytalan volt, és nem attól mert hazudnom kellett, hanem attól, hogy egy ekkora hegyomlás áll előttem, és bármikor rájöhet a turpisságra.

-Héj Mia vagy mi a fene a neved.-jött elő Susan, aki egy kalapácsot fogott a kezében. -Ohh hallóka Zack.-a lány nyers stílusa, azonnal felvette a nyájasat. Bár bennem még az is felmerült kérdésnek, hogy miért nem lehet egy helyen tartani a szerszámokat, mondjuk Susan közelében. Bár most, hogy elgondolkodok róla, megint ott lyukadok ki, hogy lefoglaljanak, és ne tudjak semmiről.

-Szia Susan. Minden rendben?-viszont a férfi kedvességben már sehol sem volt. Lehet ez ilyen farkas dolog és csak én nem értem. Persze mindent megadtam volna most Cole feladatáért, ami annyiban állt, hogy az ikrekkel vadásszon, vagy fegyvereket gyártson és ellenőrizzen. Bármit megadtam volna egy vadászatért, mert olyan régen vadásztam. Az az idő, amikor Cole-al és Katyvel meg néha Hope-al amikor Bryan elengedte, együtt vadásztunk. De ez már régen volt. És valószínűleg nem mostanában lesz az, hogy újra ilyen élményeket éljek át.

-Jahh. Merre jártál?-kérdezte, miközben a kalapácsot elengedte, és az port kavarva ért földet.

-Volt egy kis dolgom Diabloval.-határozott volt, és kicsit rekedtes a hangja.

-Jól van. Látom nincs kedved beszélgetni. Mia, menj haza. Segíts Kiaranak. -apró bólintással felálltam, majd lassú sétával, vissza indultam a falka házához. Csak abban reménykedtem, hogy Cole ott van már, és nem kell mással beszélgetnem. De nem volt így. Kiaran kívül senki nem volt ott. Elfordulva igazítottam meg a hamis piercingeimet, abban reménykedve, hogy az említett vezér asszony nem látott belőle semmit.

-Minden rendben van? Mindig ilyen csendes vagy, vagy csak most?-kérdezett engem hatalmasra nyílt szemekkel, miközben a házban pakolászott. Ez fogós kérdés volt, de szerintem mindig is ilyen visszafogott lány voltam és vagyok.

-Igen. Miért?-kérdeztem halkan.-Amm.. nem tudom mennyire fontos ez, de itt van valami Zack. Egy kopasz kigyúrt férfi.-nem említette a férfi saját nevét, ám Fill mesélt arról, hogy egy Zack nevű csapattag már elment Diabloval.

-Ahh. Nekem aztán nem. Nem az én emberem. Diabloé, persze remélem nem lesz belőle balhé, hogy megjött ilyen hamar.-mondta.

-Miért hol volt?-a férfi azt mondta, hogy járőrözött, persze én ezt nem teljesen hittem el.

-Beszerzett néhány dolgot, egy projektünkhöz. Diablonak kell valami fekete, és fehér tigris, de fogalmam nincs, hogy minek. És ami azt illeti, hogy amióta itt van, egyre jobban csak kavarja a kakit, és a csapattagokat ritkítja. Aztán hozott kettő szörny szülöttet, akiknek olyan erejük van, amit életemben nem láttam. És ez aggaszt engem Mia...-nagyon megnyílt nekem ez a lány. Nem tudom, hogy miért, de rosszul esett, hogy hazudnom kell neki.- Nem értem miért kell neki még terület. Olyan jól megvagyunk a sajátunkon. Békében is élhetnénk a cicusokkal, de nem. Diablonak nem elég semmi!-dobott el egy poharat a falnak.-Én meg csak az ágyasa lettem! A páromat, meg könyörtelenül megölte! És nem tudok ellene mit tenni! Nem tehettem érte semmit... érted ezt Mia!?-fakadt sírva, és térdre rogyott. Ebben a lányban nem az ellenséget láttam, hanem inkább az áldozatot. És ki tudja. Ha nem lenne Diablo, nagyszerű falkavezér lenne belőle. Mellé guggoltam, és megöleltem a fejét simogatva. Egy pillanatra össze rezzent, ám utána hozzám bújt, mint aki életében nem kapott volna törődést.

-Kérlek ne haragudj.. de.. most ki kell mennem a levegőre..-állt fel, és ott hagyott. Egy ideig üldögéltem, majd felálltam, és a folyosón végig sétálva észre vettem, hogy egyik ajtó résnyire nyitva van. Körülnéztem, majd egy kis hezitálás után beléptem, és becsuktam az ajtót óvatosan. A szobában volt egy ágy, asztal, gép, szekrény. Erős szag érződött idebent, amely szerintem Diablo szaga volt. Itt volt a lehetőség, hogy többet tudhassak meg róla. Felkapcsoltam az asztali lámpát, és bele ültem a székbe. Kihúztam az egyik fiókot, és keresgélni kezdtem. Nem tudtam pontosan mire van szükségem, de reméltem a hatalmas projekttel kapcsolatban találok valamit. A harmadik fiókban viszont találtam egy aktát, melyből kilógott egy kép, néhány alkatrészről, kábelről. Kinyitottam, és egy tervrajz tárult a szemem elé. A körvonala egy farkasé volt, és nem rendes csontváza volt, hanem mintha egy gép lenne. Gyorst átfutottam a szememmel, és ott volt egy kép is, amelyen egy személy volt rajta, de nem volt felismerhető, mert a kép levolt öntve kávéval.

Nem sokáig tudtam bent maradni, mivel egy ajtó csapódása hallatszott kintről, így én azonnal fel pattantam, vissza raktam mindent a helyére mintha ott se lettem volna, és óvatosan kimentem a szobából. A szívem a torkomban dobogott, és abban reménykedtem, hogy nem vett észre senki. Ahogy becsuktam az ajtót, és megfordultam, neki ütköztem valaki mellkasának. Nem sok kellett ahhoz, hogy elsikítsam magamat, de Cole, még időben a számra tette a kezét.

-Normális vagy??-kérdeztem tőle idegesen, majd halkítottam a hangomon és oda hajoltam hozzá.-Találtam valamit.-jegyeztem meg, majd biccentettem neki, hogy menjünk az ideiglenes szobánkba.

-Mi van?-suttogta Cole. A haja elkezdett visszanőni, de hanyagolta a borotvát, és sehogy se tudtam rávenni, hogy leborotválja.

-Tervek.-rövidre fogtam.-Ezek valamit építenek vagy építettek. Szerintem ez van a telepen, és ma megfogom tudni mi van ott. És te velem jössz!-szögeztem le.

-Azt akarod, hogy ezek élve kibelezzenek?-Cole sose volt a legokosabb, viszont megfontolt volt, és tudta merről hogyan fúj a szél.

-De! Csak.. muszáj tudnom. Kérlek!-könyörögtem neki.-Őrködnöd kell csak.

-Rendben! De csak jövünk és megyünk!-nekem ez is elég volt.-Mikor akarsz indulni.

-Szerintem akkor lenne a legbölcsebb amikor mindenki alszik. Susan biztos aludni fog mint a bunda, mivel egésznap dolgozott. Fillel és Willel mi van?-kérdeztem meg tőle.

-Fill fülessel a fején szokott aludni. Will viszont egész éjjel nem szokott aludni, hanem elszokta hagyni a házat. De még a testvére se tudja, hogy miért. Cruze, és Blody szerintem meg szintén aludni fognak. Nem rég jöttek vissza Zackel nem hinném, hogy ébren lesznek. -honnan tud ez ennyi mindent a többiekről.

-Zackel beszéltem ma, és egy hegyomlás az egész pasi. Óvatosnak kell lennünk, mert ő szokott lenni az őrszem.-piszkáltam a számat. -Mindegy. Remélem ő is alvós kedvében lesz.

Vacsora idő következett, melyen mindenkinek megkellett volna jelennie, ám az ikrek inkább a nappaliban feküdt. Üldögéltek. Fill viszont folyamatosan a testvérét idegesítette gyerek módra. Egy kis idő után, oda jött hozzám, és fehér szemeivel megkérdezte tőlem, hogy akarok-e látni valami szupert. Nem mertem nemet mondani. Oda hívott magához, és leültetett maga mellé. Will ahogy meglátta, hogy ott vagyok felállt, és megköszörülve a torkát, elment.

-Nahh jó figyelj a szememre. Tudom nem a legszebb látvány a világon, de.. meglátjuk tetszeni fog-e amit mutatok.-tudtam mikre képesek azok a szemek. Megvakítani, míg a másik füsttel fojtogat. Sosem értettem, hogy mitől nincsenek nekik normális szemeik, vagy mi a titokzatos képességüknek története. De lehet nem is fogom.-Félre ne értsd, de mindenkinek megszoktam mutatni. Neked most különösen szükséged van rá. Feszült vagy valamiért. Bízz bennem.-halvány mosoly volt az arcán. Mélyen a szemembe nézett, majd már nem is volt ott előttem. Egy olyan helyen álltam, ahova mindig is elakartam jutni. Párizs. Hihetetlen volt az élet, ami azt a várost körbe jártam. Felnéztem az előttem lévő Eiffel toronyra, majd leakartam tépni egy virágot, ám valaki megállította a kezem. Fill ott volt velem szemben.

-Ez nem a valóság nyugi.-mosolygott.

-De ez gyönyörű..-nyugalom járt át, és békesség. Valamiért azt éreztem, hogy ebben a házban senki és semmi nem veszélyes, csak Diablo. A tagok meg csak áldozatok, akik úgy ugranak, ahogy mondja.-Köszönöm.-mosolyogtam Fillre. Ahogy lehunytam a szemem, és újra kinyitottam, már a valóság volt előttem.

-Ugyan. Bármikor.-kacsintott, majd ő is a testvére után ment.

A hold, mar magasan állt az égen, és Cole pontosan farkasszemet nézet vele.

-Hány óra van?-kérdeztem meg tőle.

-Pont annyi, hogy indulhatunk.-kinyitotta az ablakot ügyelve arra, hogy ne csapjon zajt majd ki lépett rajta. Nem volt nehéz dolga, mivel a szoba a földszinten volt. -Gyere..-suttogta, és a kezeit felém nyújtotta segítségképp. Ahogy előre haladtunk, megpróbáltunk minél messzebbről megközelíteni a telepet. Autók kibelezett holttestei hevertek egymás hegyén hátán. Persze én tudtam, hogy ennek a mélyén, van egy hangár.

-Halkabban lépkedj már Cole!-suttogtam neki, amikor egy hatalmas reccsenésre lettünk figyelmesek az egyik irányból. Cole abba az irányba mutatott, ahol egy farkas szaglászott a levegőben.

Basszus...

Szerencsére, olajos hordók is voltak a közelben, így Cole, óvatos lépésekkel odalopakodott, kezét belemártotta abba, amelyiknek nyitva volt a fedele, majd vissza hátrált hozzám. A farkas csak morgott, és kereste a szag forrását.

-Ssss..-csitított engem, majd az arcomat, és a karjaimat is bekente olajjal. Utána ami megmaradt azzal magát, és felvett egy marék homokot, majd azzal is körbe dörzsölte magát. A farkas felugrott egy konténerre, amely mellettünk volt, és onnan szaglászott tovább. Ujjamat a szám elé nyújtottam, majd mutattam neki, hogy jöjjön és bemásztunk egy kocsi alá.

Nem sokat kellett várni. Zack feladta a keresgélést, és otthagyott minket. Nem sokat kellett sétálnunk ahhoz, hogy megtaláljuk a hangárt. Végig attól tartottam, hogy Zack visszajön, és nagy bajban leszünk. Ajtaja nem volt ennek a csoda helynek, így szabad bejárást nyújtott. Cole a bejáratnál bújt el, de úgy hogy jó rálátása legyen mindenre.

Haladtam előre. Üvöltések, mély morgások vízhangoztak melyek egy horrorfilmbe illőek lennének. Egy óriás ketrecből jött, melynek neki csapódott egy óriás valami morogva.

-Engedj ki azonnal!-élesen kék szemei rám villantak, és majdnem szét feszítette a rácsot. Aztán ahogy egy kicsit a fénybe jött felismertem. A srácok rengeteget meséltek róla, és egyáltalán nem jókat. Tetoválásairól nem tudtam levenni a szemem, ahogy arról sem, hogy az egyik keze robot volt. -Gyere közelebb !-csapott rá a rácsra, amely hatalmasat zendült.

Logan..