Hozzád, a széllel

Az esőt most elfújja a szél,
Műmosolyod már semmit sem ér,
Beszélsz bár most, de nem hallom én,
Ez mostmár csak üres fecsegés.

Bíztam benned, de te ellöktél,
Mint a fényt az alagút végén,
Úgy téged sem láttalak többé,
Ez már csak egy álom, örökké.

Te is úgy gondolod ahogy én?
Vagy már csak szánalom ez és kész?
Majd te is érzedamit most én,
Mert ezt most hozzád fújja a szél...