Örülnél ha halott lennék? Igen? Biztos? Oké, akkor egy ideig még nem leszel boldog. Nem fogok csak azért meghalni, hogy neked jó legyen. Mert most nekem lesz jó. Eléggé nehéz úgy élni, hogy ammennyi embert kihúzol egy gödörből, te annyira mélyen maradsz. Úgyhogy most magamat húzom ki a gödörből. Annak segítségével, hogy látlak téged szenvedni. Tudom, rossz szokás, de ez van. Engem felvidít, ha egy olyan ember, aki nekem rosszat tett, szomorú. Bocsi, ilyen az élet. C'est la vie. Fogadd el. Vagy ne, nekem mindegy, már nem érdekel. Vagyis, már nem akarom, hogy érdekeljen. És egy idő után nem is fog, mert elfelejtelek. Örökre, találok egy olyan srácot aki látja bennem azt, amit még én sem látok magamban. Egy olyat, aki tudja, hogy jó a szívem. Egy olyat, aki velem él, velem hal. Egy olyat, aki szeret. És nem a látszatot szereti, hanem a belsőt. Mert ő ismer. És nem csak az álcámat ismeri. Úgyhogy, köszi, hogy segítettél erre rájönni, köszi, hogy fájdalmat okoztál, amitől erősebb lettem, és köszi hogy raménykedhettem. Mert már nem teszem.