Még mindig emlékszem arra a mondatra ami miatt összetörtem. Bottal sem nyúlnék hozzád. Tudod, nagyon rosszul esett. De remélem azt is tudod, hogy miért nem vállalom fel, hogy sírtam miatta. Mert semmi értelme nincs. Igen, semmi értelme azért sírni, mert egy olyan mondat hagyja el a Te szádat, amivel belém tiporsz. Bottal sem nyúlnék hozzád. És nem csak belém tiporsz. Persze, hogy nem, az úgy túl egyszerű lenne. Bennem hagytad a nyomod ezzel a mondattal. Bottal sem nyúlnek hozzád. Azt a nyomot, ami miatt olyan vagyok, amilyen. Érzéketlen, bunkó, független. Mélyen talán örülök, hogy kimondtad. Bottal sem nyúlnék hozzád. És, hogy miért? Mert megtanított ez a mondat arra, hogy az élet nem egy mese habbal. Talán ez miatt tanultam meg felállni onnan ahova beletiportál. Bottal sem nyúlnék hozzád...