Másnap reggel...

Elkezdtem ébredezni a testvéreim hangjára csukott szemmel hallgattam miről beszélgetnek, mivel még nagyon fáradt voltam .

"Nézd milyen édesek" suttogta Allison.

"Nagyon azok!" Olvadozott Ben, valószínüleg felettünk. "Nagyon megváltoztatta Ötöst." Mondta a fiú.

"Ja. Abból a zsémbes gyerekből egy pár hét alatt szerető fiú lett." Válaszolt Allison, s hangján lehetett hallani ahogy mosolyog.

"Jó reggelt." Mocorgott Ötös, majd észrevette hogy még mindig a mellkasán fekszem. "Hallottalak ám titeket." Mondta az előbb minket figyelőknek a rekedtes reggeli hangján, amit most is nagyon nyugtatónak tartottam. "Hogy aludtál?" Simogatta meg az arcomat.

"Jól." Mosolyogtam fáradtan, majd nyomott egy puszit az arcomra miközben nyújtózkodtam.

"Ha kinyújtózkodtátok magatokat gyertek enni." Mosolygott anya a konyhából.

"Megyünk!" Ásítottam. Már mindenki kint ült, majd mi is csatlakoztunk hozzájuk.

"Jó reggelt álomszuszékok!" Nevetett Klaus, mire mosolyogva megforgattam a szemem.

"Tessék." Tette le anya kedvesen mindenki elé a tányért. Ezúttal gofrit kaptunk kakaóöntettel és tejszínhabbal. Pici korunkban ezt nagyon sokat ettük.

"Vanya, tegnap láttalak valami fiúval felmenni amikor elmentünk a házatok mellett. Ő kicsoda volt?" Mondta két falat közt Ben.

"Oh, Ő Leonard, a hegedű tanítványom, és a...barátom." Pirult el a lány, mire Klaus elkezdezt "uuuh„-zni. "Nem nagy dolog." Kuncogta el magát. Ezzel lezárta a beszélgetést és csendben ettük meg a reggelinket. Miután megvoltunk felmentünk felöltözni. Mivel hoztam magammal ruhát ez nem okozott problémát. Egy kék elegánsabb nadrág és egy szürke felső volt a választásom.
(Megint belepofázok, így képzeljétek el: ~szerk.)

Mivel már kezd tavaszodni az idő nem okoz gondot a rövid ujjú felső hordása.

"Ittvagyok." Mentem le mosolyogva, majd Ötös egyik kezét zsebében pihentetve, a másikkal a derekam megfogva magához húzott és röviden megcsókolt.

"Holnap után lesz egy előadás. Az év legnagyobb előadása. És szeretném ha eljönnétek." Mosolygott Vanya.

"Én ott leszek!" Mondtam kedvesen, mire megcsillant a szeme.

"Nem lenne baj ha ma átjönne Leonard? Ba szeretném nektek mutatni. " kérdezte félénken.

"Dehogy, nyugodtan." Válaszolt neki Allison, mire bólogattunk. Adtam még egy puszit Ötösnek, majd elbúcsúzva testvéreimtől elindultam haza. Mivel tavaszi szünetet tartanak nem kell beadandókat vagy házit írnunk. Leültem az ágyamra, majd kezembe véve az egyik könyvemet, amit már olvastam -mivel az összes többi amit nem olvastam Ötösnél van- és elkezdtem olvasgatni. Egy óra múlva megcsörrent a mellettem pihenő telefonom.

"Szia Ötös" vettem fel mosolyogva.

"Halika, figyi. Vanya és a pasija most mennek el, Vanyát nagyon felzaklatta valami, és rohadt ideges. Tudnád követni őket? Érted megyek." Hadarta csendesen.

"Persze, gyere." Mondtam, majd amint letettem itt is volt. 2 másodperc leforgása alatt már az akadémián is voltunk.

"Változz láthatatlanná." Suttogta, mire bólintottam. Az erőmet felhasználva kezdtem el őket követni. Beszálltak a kocsiba, majd mivel az erőmmel jár az is hogy ha nagyon akarok az árnyékom sem látszik, gyorsan besurrantam a hátsó ülésre. Az út csendesen telt, s fél óra múlva megálltunk, majd ők kiszálltam. Az erdőbe mentek egy nagyon kicsi faházba. Bementek, én viszont kint maradtam. Kicsit figyeltem, majd láttam hogy Leonard újra beül a kocsiba. Vanya zaklatottan kezébe vette a hegedűt, majd elkezdett játszani. Visszaváltoztam, s óvatosan benyitottam.

"Vanny mi a baj?" Csuktam be magam után az ajtót.

"Te...hogy kerültél ide?" Ült le a fotelbe.

"Az lényegtelen, de nagyon zaklatott vagy. Mi történt?" Kérdeztem aggódóan.

"Tegnap elmentünk egy erdőbe sétálni, ideges lettem, s minden elkezdett remegni. Nem értem..." hadovált kétségbeesetten.

"Leonard azt mondta erőim vannak..." hajtotta le a fejét. "De apa miért titkolta volna?"

"Figyelj, nem tudom mi történt, de nem vagy biztonságban. Gyere haza, mindent megbeszélünk." Fogtam meg a karját.

"Nem...veszélyes vagyok." Pillantott mélyen a szemembe.

"De szeretlek, a nővérem vagy!" Próbáltam meggyőzni.

"De nem megyek haza! És ezt ne ismételgesd..." emelte fel kicsit a hangját, mire könnybe lábadt a szemem.

"Vanya...kérlek." Mentem volna közelebb de hátrálni kezdett.

"Mondom ne ismételgesd!" Ordított, mire a csillár felettünk mozogni kezdett. "Egész életemben elnyomtatok, csak mert nem volt erőm!" Nézett szinte bele a lelkembe.

"De a nővérem vagy...az egyik legfontosabb ember az életemben..." mondtam halkan, majd lefolyt az arcomon az első könnycsepp.

"Ne mondj ilyet!" Kiabált, majd rémülten a csillárra pillantottam ami darabokra tört.

"Vanya, ne csináld ezt..." suttogtam, majd idegesen nézett rám, s bármi ami az asztalon vagy földön volt rezegni kezdett. Ha nagyon akarnám a telekinézisemmel le tudnám fogni a kezeit. "Kérlek, ne késztess erre" mondtam miközben a könnyeim bőven utat törtek maguknak.

Hirtelen felkapta a hegedűvonóját, majd már csak egy nagyon erős fájdalmat éreztem a torkomnál. A lány odaszaladt hozzám, és mondott valamit. Odakaptam a kezem a torkomhoz, amiből megállás nélkül ömlött a vér. Vanya óvatosan lefektetett, majd egy a földön heverésző ruhadarabot odaszorított. Csak nagyon minimális levegőt kaptam. Megjelent Leonard és mondott neki valamit, amit nem értettem mert a szavak összefolytak. Csak feküdtem ott, majd elnyelt a sötétség...

Ötös szemszöge:

Idegesen mentünk ahhoz a házhoz amit Arya mondott nekünk. Féltünk hogy baja eshetett Vanyának, és Arya már egy fél órája nem üzent. Luther berontott a házba, s én csak utolsónak akartam belépni.

"Ne...úristen Ary!" Sietett el Allison valahova, amit nem igen láttam mi volt mivel hátul voltam. Klaus rémülten nézett, mire áttolongtam a fiúk közt, és amit láttam megrémisztett. "Arya, kérlek kelj fel" simogatta Allison a lány arcát sírva, mire felemeltem.

"Haza kell vinni, minél előbb." Hadartam, majd kisiettem az autóhoz. Beültem karjaim közt az ájult lánnyal, majd hazamentünk. Beszaladtam vele, -persze óvatosan-.

"Ötös úrfi, mi történt?" Jött oda Pogo.

"Ne-nem tudom, csak megtaláltuk...még lélegzik." Csuklott el a hangom. Azonnal bementünk az úgy mond műtős terembe.

"Vért kell adnotok." Mondta Grace. Tudtam hogy én nem adhatok az időutazásos galiba miatt. Idegesen járkáltam fel-alá, miközben a barátnőm az asztalon feküdt.

"Én adok!" Mondta Luther.

"Luther úrfi, a maga vére inkább az enyémhez hasonlít." Utasította el Pogo.

"Akkor adok én!" Ajánlotta fel Klaus.

"A te véred túl szennyezett..." Nézett rá a srácra Luther.

"Adok én!" Mondta Diego, de amint Grace felemelte a tűt elájult.

"Szúrd meg." Mondta Pogo, majd elkezdték a beavatkozást Aryan.

"Hé Allison...minden oké?" mentem be a lány szobájába, aki az ágyán feküdt.

"Annyira félek hogy elveszítem. Most kaptam vissza!" Szipogott, mire leültem az ágyára.

"Én is félek..." hajtottam le a fejem.

"Gyere ide te zsémbes gyerek." Tárta ki a karjait, majd ölelésbe vont. "Minden rendben lesz." Mondta, majd bólogattam. Kimentem a konyhába, majd csináltam egy kávét. Két óra múlva Luther csendesen odajött hozzám, kezében az alvó lánnyal.

"Minden rendben." Suttogta, mire megkönnyebbültem. Óvatosan felmentünk, majd letette az ágyára. Leültem egy székre mellé, majd az arcát csodálva adtam egy puszit a homlokára. Megfogva a kezét örültem hogy rendben van, s vártam míg felkel.