Szeptember 5. Péntek

Alexa szemszöge

Már megfürödve ültünk törökülésben az ágyon Zoéval, amikor megjött Eli is.
-Itt vagyok, mit nézünk?-kérdezte-nemár, hogy egymással szemben van az ablakotok-nézett oldalra.
-Az álarcos hírességet (tudtommal ilyen film nem létezik, ha mégis, nem onnan vettem. író), és igen, a tesód előszeretettel stíröl engem, és hallgatja amikor gitározom meg éneklek...-forgattam a szemem.
-Nemár, azt hittem nem is játszol rajta azóta-lepődött meg Zoé.-Játsz nekünk valamit!-nézett rám bociszemmel. Most nézzétek meg. Én embereket tudok bűvölni a szememmel engem pedig egy bociszemmel meg lehet vesztegetni. Mi ez Istenem?
-Igen! Légyszi!-na a másik bociszemes. Hogy mondhatok ezelnek nemet?
-Oké, mit játszak?-vettem le a gitáromat a tartójáról.
-Valami 5 Seconds of Summert-tapsikolt Zozi, amihez Eli is csatlakozott.

Megint elkezdtem az Amnesiat, mert az az egyik kedvencem tőlük. Persze a She's Kinda Hot és a She Looks So Perfect mellett. Meg a Good Girls is az egyik kedvencem. Meg... ahh az összeset szeretem.

Mikor végigvittem a dalt mindkettem meghatódva néztek. Most mi van? Ez nem egy sírós dal. Mellesleg meg olyannak hat, mintha meleg lennék... mikor abbahagyták az anyai ösztönnek nevezhető könnyezést, visszatértünk a témához, vagyis ahhoz, hogy a bazinagy macimat akarták becipeni az ágyba, merthogy az milyen jó. Végül belementem. Úgy néztünk ki, hogy a maci volt középen a támlának döntve, én az ölében voltam olyan félig ülő, félig fekvő pozícióban. A két lány pedig a maci vállának volt dőlve a két oldalamon, és az én ölemben volt a laptop. Persze nasik azok mindenhol voltak. Eli kitalálta, hogy rakjunk ki egy képet Snapchatre és Instára. Ő fogta a telefont, és valahogy beügyeskedtük a sokszor emlegetett plüss fejét is a képbe. Miután ezzel a roppant fontos dologgal megvoltunk, beindítottam a filmet. Mikor végignéztük kiveséztük, hogy Noah milyen szexi és, hogy a főszereplő csaj jobban nézett ki hosszú hajjal...
Mikor már a filmet még jobban fújtam mint eddig, Eli megint elment telefonálni. Mi ő valami celeb, hogy ennyit telefonál? Ezt elvetettem, mert tudtommal csak egy köszeli városból költöztek ide. Biztos van barátja és vele beszélget. Na mindegy...

Eli szemszöge

Mikor végeztünk a filmmel Noah drága megint úgy gondolta, hogy zaklatni akar.

-Ha még egyszer fel mersz hívni, én komolyan mondom...-nem tudtam befejezni, mert félbeszakított.
-Segíts!-mondta.
-Mivan?-lepődtem meg rögtön.
-Nem tudom, mi van velem. Most átjött Roxi, hogy beszéljük meg, és totál rámmászott. Segíts, légyszi.
-Ember, 11 óra van, hol vannak anyáék?-kérdeztem az órára pillantva.
-Elmentek Wellnesezni.
-Akkor mondd a ribancnak, hogy maszturbálja magát álomba, vagy bánom is én, de ha nem szereted, akkor semmiképp ne játszd meg az érzéseid!-mondtam, majd rávágtam a telefont. Hogy ez az ember nem képes egyedül megoldani semmit... megfordultam, majd egy erős mellkasba ütköztem.
-Felkeltettelek?-kérdeztem felnézve rá. Szerencsére sötét volt, így nem látta a vörös arcom.
-A te hangodra jobb felkelni mint Alexáéra-nevetett, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. Gyorsan kikerültem, még mielőtt felkapcsolná a villanyt és meglátná a rákvörös fejem, majd felbaktattam a lépcsőn.
Mikor kinyitottam az ajtót egy nem várt látvány fogadott. Alexa pityergett, miközben a nagy macit ölelgette aminek az ölében ült, és nézett ki az ablakon. Zoé pedig nyugtatgatta.
-Hé! Mi a baj?-ugrottam rögtön melléjük, és elkezdtem simogatni Alexa haját. Zozi csak az ablak felé biccentett, ahol megláttam, hogy Krisz és Roxi smárolnak. A rohadt életbe. Szó nélkül kirohantam a házból, út közben egy röpke pillantást vetettem a meglepett Bancére, majd futottam is tovább. Kivágtam a bejárati ajtót a házunkba, majd eszeveszettül rohantam fel a lépcsőn. Benyitottam Noah szobájába, majd mikor szétrebbentek úgy pofon vágtam őt, hogy azt még az unokája is megérezte.
-A kurva életbe! Mikor lettél te ekkora paraszt? Te!-mutattam a platina felé-húzz el innen vagy úgy felképellek, hogy még ennél is több szilikon kell a szád helyrehozásához!-erre szó nélkül el is ment.
-Mi a szart csinálsz?-nézett rám meglepetten, és a fájtalomtól kissé könnyes szemmel.
-Ezt én is kérdezhetném! Azt mondtad nem tetszik! Azt mondtad nem szereted, erre itt turkáltok egymás szájában! Fhuuu...-túrtam idegesen a hajamba, majd lopva Lexi felé pillantottam, aki már csak egy kicsit könnyezett. Sajnos Noah ezt észrevette, ezért ő is odanézett.
-Mi a baja?-nérdezte némi aggodalommal.
-Ahhoz pont neked nincs semmi közöd!-fordultam meg, hogy kimegyek, de eszembe jutott még valami-és ezt most Lex nevében kapod-és megint pofon vágtam. Sziszegve kapott a fájó pontjához, és még mondott valamit, de már nem hallottam, mert visszaindultam Alexáékhoz.
Az ajtón belépve egy látszólag semmi bajú Alexa fogadott. Én csak szorosan megöleltem.
-2 pofont is adtál neki?-kérdezte.
-Igen, a második a te nevedben volt-mondtam, mire elkezdtünk kuncogni.-és te most mit érzel a tesóm iránt?-kérdeztem óvatosan.
-Igazából nem tudom, nagyon rosszul esik, ha másik lánnyal van. De ez nem lehet szerelem, mivel még csak kevesebb, mit egy hete ismerem.
-Van első látásra szerelem....-kezdte Zoé, de Lex közbevágott.
-De ő annyira hasonlít Noah Whitera. Lehet csak azért érzem ezt. Nem?-kérdezte, mire lefagytam, de gyorsan kapcsoltam, hogy ez fetűnő, így válaszoltam.
-Nem is tudom. Noahnak más színű a haja.
-Ez igaz...-sóhajtott Zoé-akkor Lexink szerelmes!-csapkodta vállon.
-Lehetetlen!-jelentette ki a zavrodott lány.
-Nem az. Még mindig van első látásra szerelem, nem csak a mesékben, és filmekben. Csak ő még nem jött rá, hogy ti egymásnak vagytok teremtve. De hidd el, ismerem már, és rá fog jönni, ha kap még egy pár pofont, és helyre lendül az agya.-nevettünk.
Még sokat beszélgettünk a lányokkal, majd úgy voltunk, hogy alszunk, így hajnali 2-kor. A nagy maci még mindig bent volt. Hihetetlen, Lexának nagyon nagy ágya van, hogy hárman belefértünk, és még a bazinagy plüss is. Bár Alexa eléggé alacsony, olyan 150 cm. És én sem vagyok olyan magas, Zoé a 165cm-ével rám ver egy 10-est. És ez most hogyan is jött elő, azt nem tudom, de este baromságokon szoktam gondolkodni, ez tény.