Szeptember 13. Szombat

-Na! Ez jó volt, nem úgy...-fordult felénk Bence, de megakadt, majd vigyorogni kezdett.-tehát a te nyálad-folytatta.
A többiek is vigyorogva néztek minket, mire Krisz felült.
-Mi van? Itt csak én vagyok normális?-kérdeztem.
-Hé!-kapta felém gyönyörű kék szemeit szöszi. Csak legyintettem.
-Nagyon aranyosak vagytok ám. És elkeserítő, hogy egyedül leszek szingli-állapította meg Barni, mire elnevettük magunkat.
-Én is szingli vagyok!-mondtam.
-Még!-mondta Krisz, majd felállt, és a húgával együtt elköszöntek tőlünk. Zoé sem maradt tovább, úgyhogy pillanatokon belül egyedül maradtunk. Úgy gondoltam, hogy felmegyek, mert eléggé késő van és vágyok egy forró zuhanyra. Bekapcsoltam a hangszóróm, és benyomtam egy random számot, majd a fürdő felé táncikáltam.
A zuhany alatt végig énekeltem, mint egy rossz filmben. Fürdés után belevetettem magam az ágyamba, kinyomtam a zenét, és magamhoz szorítottam a nagy macim. Eskü kéne neki egy név... mindig csak maci, bazinagy maci, esetleg nagy maci. Majd erről is gondoskodunk holnap.

Szeptember 14. Vasárnap

Reggel arra keltem, hogy valaki rázogat.
-Mi van már-kérdeztem ingerülten.
-Ja, semmi, csak éhes vagyok-válaszolta (szerintem) Bence.
-Egyél-morogtam, majd a fejemre húztam a takarót.
-Nincs itthon semmi kaja-mondta kétségbeesetten.
-Vegyél-morogtam tovább.
-De az a nők dolga-nyavajgott tovább.
-Te is az vagy.
-Nem is!-kérte ki magának-Na, légyszi.-tudtam, bociszemmel néz. A kis rohadék, azt hiszi odanézek.
-Oké, nekem ez miben éri meg?-kérdeztem levéve a takarót a fejemről.
-Csinálhatsz a bátyáidnak kaját-vigyorgott. Tudta, hogy nyert ügye van.
-Az nektek jó-ültem fel.
-Öhm...akkor...elmegyek dolgozni.-ajánlotta fel, mire felnevettem. Ő meg a munka, még csak egy könyvbe sem kerülhetnének.-valakinek kell, ha már... khm... anyáék nincsenek...-mondta szomorúan, mire én is elkomorodtam.
-Jó, magyek, de ha mégegyszer fel mersz kelteni hajnali 10-kor, ráadásul vasárnap, kinyírlak-fenyegetőztem, majd kitessékeltem Bencét a szobámból és felöltöztem. Egy fekete rövid pulcsit vettem fel, egy úgyszint fekete gatyával, és a bakancsommal.
-Mi kell a boltból?-kiáltottam fel, mire senki nem válaszolt.-oké, akkor el sem megyek-erre persze lekiabálták a létező összes élelmiszer nevét. Én csak nevetve hagytam el a lakást.
-Jó reggelt-hallottam egy ismerős hangot.
-Hali!-köszöntem-Hát te?
-Anyukám leküldött a boltba... öhm... cukorért-gondolkozott, mire megint elnevettem magam.-És te?
-Bence éhes. És ha ő éhes, akkor én megyek a boltba. Ördögi körforgás.-mosolyogtam.
Együtt indultunk el az úton. És nem, nincs közel az a rohad bolt. Közben elgondolkodtam, hogy a Jóisten engem tényleg ennyire szeret, vagy csak simán akkora mákom van, hogy pont Krisszel megyek a boltba? Romantikus mi? Jött egy üzenetem.

Dávid: Jó reggelt! Sajnálom, de meg kell szakítanunk a kapcsolatot.
Én: Miért?
Dávid: Oké, nem hazudok, csak a szüleid miatt "barátkoztam" veled. De mivel már nincsenek, így nekem sem kell jópofizni.

Egy könnycsepp gördült le a szememből. Hogy lehet valaki ennyire szemét? Már megszoktam, hogy az emberek azért vannak velem, mert a szüleim gazdagok, de azért ez mégis szarul esett.
-Hé! Minden oké?-kérdezte rögtön Krisz. Én csak felé tartottam a telefonom. Amint elolvasta ökölbe szorult a keze-Ilyenekkel nem érdemes foglalkozni-törölt le egy könnycseppet, majd magához húzott.
-Köszönöm-mondtam, mikor csillapodott a sírásom. Ő csak mosolygott egyet.
-Valamit be kell vallanom-kezdte érzékien, mire kíváncsian fordultam felé-van otthon cukor-mondta, mire kitört belőlem a nevetés.
-Akkor miért jöttél?
-Mert te is-mondta mosolyogva. Egy pillanatra lefagytam, de nem álltam meg. Ezt tényleg kimondta. Biztos, hogy csak álmodok. Nem tudtam tovább gondolkodni, mert megérkeztünk, és Krisz kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszi-pirultam el enyhén.
A boltban nem beszéltünk, én el voltam foglalva azzal, hogy mit veszek, ő pedig azzal, hogy bámul engem. Szép, mondhatom. Bár ennek csak örülök. Lehet, hogy lesz valami köztünk? A dal hatni fog? Vagy a tánc? Ohh, baszki, ma dupla óra lesz... kettőre ott kell legyek.
-Köszönöm, viszlát-köszöntem el idő közben a kasszástól. Nem, nem Erzsi volt. Valami Ica, vagy mittomén.

-Na, ha Bence még ezek után is éhes lesz, esküszöm, hogy megetetem vele Barnit-ráztam a fejem.
-Ez beteg-állapította meg Krisz.
-Ez vagyok-vontam vállat, majd éppen a vállamra akartam dobni a hét tonnás hátizsákom, mikor Krisz kivette a kezemből, és ő dobta a hátára. Én csak köszönetképpen rá mosolyogtam.
Megcsörrent a telóm.
-Mondd-vettem fel.
-Találtam munkát. Mostantól pultos vagyok a bárban-mondta büszkén Bence.
-Hülye. Egy hétig nem fogod bírni-nevettem.
-Majd meglátjuk. Hozod már a kaját? Kijukad a belem-nyöszörgött.
-Edd meg Barnit!-mondtam nevetve, majd letettem.
-Igazán kedves vagy ma-pillantott felém Krisz.
-Igaz? Még én is meglepődtem-tettem a mellkasomra a kezem, meglepődést színlelve.
-Aranyos vagy ilyenkor-mondta hirtelen.
-Mikor?-kaptam fel a fejem.
-Amikor elgondolkodsz.-éreztem, hogy vörösödök-holnap esetleg suli után eljössz velem valahova?-nézett rám. Most randira hív? Kajak randira hív? Na jó, behalok, ha ezt a csajok megtudják...
-Persze-válaszoltam, és akkor vettem észre, hogy már haza is értünk. Krisz odaadta a tatyóm, majd intett egyet, és elment a szomszédba. Gyorsan befutottam a házba. Az ajtónak döntöttem a hátam és lassan lecsúsztam.
-Í-visítottam
-Jézus, mi a baj?-futott hozzám Krisi, majd mikor meglátta a vigyorgó fejem, rögtön távolodni kezdett-menj innen boszorkány, én nem értek a csajos dolgaidhoz-tette fel a kezét, majd felrohant a lépcsőn. Nevetve néztem utána, majd felálltam és felmenet a szobámba átvenni egy kényelmesebb cuccot. Egy fekete nagy pulcsit vettem fel (még Bencétől nyúltam) és egy cicanadrágot.

Mivel ha nem csinálok kaját, kitör a sokadik világháború, ezért összedobtam egy melegszenyát.
-Told le a hájas segged, te szerencsétlen-kiabáltam fel Bencének.
-Kaja!-ordította.
-Igen, én is örülök neked-sértődtem be azonnal, mire gyorsan megölelt, majd betömte a fél szendvicset a szájába.-Hé! Több tiszteletet!- szóltam rá, mire szórakozottan keresztet vetett. Én csak egy "ez reménytelen" pillantással ajándékoztam meg, majd felkaptam az én szenyám, és felmentem vele a szobámba. Leülten a gép elé, és azonnal hívtam a lányokat Messengeren.

-Hellosziasztok csövesbánatok-szóltam bele.
-Halli cicák-mondta Zoé.
-Ciao csajok-vette fel Eli is.
-Mi a pálya?-kérdezte Zozi.
-Oké, üljetek le. Eli, te a szobádba-szóltam rá, mert láttam, hogy a nappaliba akar leülni. Egy ideig furán nézett, majd tette amit kértem-tehát-kezdtem bele, mikor El is a szobájában volt.-azt hiszem, hogy randira hívott.-három percig hallgattam a lányok sikítozását.
-Minden rendben?-nyitott be Zoéhoz az anyukája.
-Igen anya képzeld, Lexi szerelmes!-mesélte izgatottan. Én csak integettem egyet az anyukájának.
-Ó, a szerelem szép dolog! Sok sikert a fiúhoz, drága!-mondta, majd ki is ment. Nagyon szeretem Zozi anyikáját, ő maga a megtestesült angyal.
-Na jó, el sem hiszem! A batyám volt elég tökös, és elhívott?-fogta fel Eli. Én csak izgatottan bólogattam.-Ha el meri szúrni, én esküszöm kiherélem-mondta, mire felnevettem.
-Na, csajok, nekem mennem kell, apukámnak segítenei... öhm... nemtom, valamit nagyon akar velem csinálni. Úgyhogy puszika-köszönt el Zoz. Eli is letette mondván, hogy van mit megbeszélnie a tesójával. Egyedül maradtam, bár nem sokáig, mert a zene az nem hagyott magamra. Bekapcsoltam azt a számot amire táncolni fogunk, és elkezdtem betanulni a maradék részt. Ha esetleg ma is én tartanám az órát.

Két óra gyakorlás után úgy éreztem, hogy megy ez, így az egészet elpróbáltam. Nagyon vágom én ezt a táncos dolgot. Mikor már eléggé lefáradtam, úgy gondoltam, hogy ideje lenne egy késői ebédnek. Összedobtam egy laza salátát, és benyomtam. A fiúk gondolom elmentek valahova, így nekik nem csináltam semmit. Visszamentem a szobámba, és YouTube vidiket néztem. Nagyon belemerültem, így észre sem vettem, hogy már úton kéne lennem a terembe. Gyorsan felkaptam a cuccom, a cipőm, és siettem ahogy csak tudtam. Nem érdekelt, hogy cicagatyában vagyok, és a bátyám pulcsijában, nem szerettem volna késni.

-Nem késtem!-nyitottam be a terembe. Gina rosszallóan nézett, de pillanatokon belül megenyhült.
-Ha ma is tartod az órát, akkor nem késtél!-kacsintott. Nem sokszor hagyja rám az "osztályt", mivel általában nem veszünk hip-hopot. Mert köztudott, hogy ebben verhetetlen vagyok. Vagyis Gináék szerint.
Gyorsan átöltöztem.
-Na! Megvagyok!-jöttem vissza.-mindenki a helyére!-tapsoltam. Meglepetésemre Gina is beállt.-Tehát, a felét már tudjuk. Most jön a másik fele. Menni fog?-kérdeztem, mire most is az egyöntetű "igen" jött.

Benyomtam a zenét, és mondtam, hogy megnézzük amit eddig vettünk.
-Egy, két, egy, két, há' és-számoltam be.

Sikerült az egészet betanítanom a lányoknak.
-Hihetetlenül büszke vagyok rátok!-állt mellém Gina, és átkarolta a vállam-rád is, csajszi.-nézett rám.-a nagy kérdés pedig az outfit. Lányok, mit szeretnétek viselni?-tette fel a kérdést, amit minden főpróba előtti próbán (?) feltesz.
-Én erre gondoltam-mutattam meg egy számomra ideális szettet, ami a többieknek is tetszett.

Nagyon hamar eldöntöttük, hogy szereznünk kell ehhez hasonló darabokat. Mivel nekem eleve ilyen a stílusom, ezért nem nehéz.

-Oké, nekem vagy öt ilyen harisnyám. Tíz gatyám, és három pólóm-számoltam fejben.
-Honnan van neked ennyi ruhád?-képedt el Csenge.
-És ez még nem minden csajszi!-kacsintottam rájuk.

Megbeszéltük, hogy a gatyákat állom, mivel tízen vagyunk, és a méretünk szerecsére egyezik, a harisnyából volt másnak is, és pólót pedig venni kell négy embernek. Úgyhogy összességében ezt jól megúsztuk.

-Mizu csajok?-lépett be az unásig ismételt kérdéssel Bence az ajtón.
-Ruhát választunk-vont vállat Jázmin, mire mind meglepődtünk.
-Uramisten, ez az első, hogy valaki nem azt mondja a bátyámnak, hogy semmi!-ocsúdtam fel.
-Télleg'!-mondta Jázmin is. Apró dolgok, de mi ezeken is fenn tudunk akadni. Még sokáig tárgyaltuk a "Bece megkérdezte, hogy mizu, Jázmin pedig válaszolt" témát, majd elmentünk öltözni.
A hazaút csendesen telt. Otthon gyorsan lezuhanyoztam, majd bedőltem az ágyba.
-Jajj maci, holnap randim lesz-suttogtam a nagy mégmindignincsneve macinak, és magamhoz szorítva aludtam el.