forever_alonba kérésére megjött a második rész <33

[]

A háború [Név] szülővárosában nem ment a legjobban. Nagyon sokan meghaltak, esetleg súlyos, és maradandó sebekkel élték tovább életüket. Viszont [Név] a szülei védelmezése miatt meghalt. Hisz több oldalról támadták, és lehet majd egész életében egy igen erős herceggel edzett ez nem volt elég. Így szülei szeme láttára halt meg.

Zen azóta is várta gyerekkori barátja visszajöttét, ám ez sosem történt meg. Zen csak várt, és vár [Név]-re, de sosem tért vissza. Így egy hiányérzettel élt tovább. Hisz [H/sz] hajú mindig ott volt mellette. Mikor megkoronázták herceggé, mikor a bátyja ott hagyta őt, mikor Shirayukival először találkozott. Minden emlékében benne szerepel az a személy ki miatt megismerhette a mai legjobb barátait, és a jegyesét, kivel két héten belül házasodnak össze.

- Látom még mindig hiányolod [Név]-et.. ne félj én is. - hallja meg Mitsuhide hangját Zen.

- Persze hogy hiányzik.. egész kis gyerekkorom óta velem volt, és olyan..

- Üresnek érzed ezt a helyet? - szólal meg Obi is.

- Zen! Van egy perced? - hallja meg Zen bátyja hangját, melyre a szőkére pillantva egyből bólint egyet.

~~~

- Jött egy levél [Név] szülővárosából.. - kezdi mondandóját, ahogy beértek termébe.

- Mi van vele?! - kérdezi meg Zen egyből izgatottan ám aggódóan egyben. Hisz nem tudhatja, hogy mi történhetett vele a háborúban.

- A szüleitől kaptad, hogy jövő héten [Név] temetésére meghívnak téged is.. - olvassa el a levelet Isana.

Zenben egy világ tört össze, és könnyei folyni kezdtek, de mintha mázsából öntötték volna. Az az ember ki gyerekkora egy fontos személye volt.. meghalt? Nem akarta elhinni ezt. Nem tudta elfogadni.

- Részvétem. - fogja meg vállát öccsének. - Egyedül hagylak, ha szeretnéd. - indul el az ajtó felé a szőke, majd egy láthatatlan aggódó tekintettel figyelte öccsét, ahogy kiment a szobából.

- Zen! Mi történt? - kérdezi aggódóan Kiki Zent, amint elment Isana, így be tudjon menni feletteséhez.

- [Név]... nem élte túl a háborút.. - mondja ki nehezen szavait Zen, melyre Kiki is teljesen lesokkol. - Megint egy hozzám közel álló személy ment el! - üt ököllel bátyja asztalába.

~~~

- Most biztos nevetsz azon, hogy milyen szánalmas vagyok. - szólal meg Zen, ahogy az eget nézi. - Most biztos valami olyat mondanál, hogy : „Nem mondanám, hogy nevetek, sem hogy szánalmas vagy, de most úgy megütnélek". - neveti el magát halkan Zen. - Holnap lesz az esküvőm Shirayukival, és neked még mindig le van foglalva a hely az első sorban, és a lakodalomnál mellettem, csak úgy ahogy megbeszéltük. - hunyja le szemeit Zen. - Annyira csendes nélküled ez a hely, és olyan üresnek érződik ez a hely. - ül fel, hisz eddig fekvő pozícióban volt. - Azóta nem engedtem a takarítóknak, hogy a szobádhoz nyúljanak, mert mindig te magad takarítottad ki, még így is. - kuncogja el magát ahogy beugrik neki az emlék. - De csak, hogy tudd.. még mindig hiányzol nekem, és a többieknek is.. Ryu napokig ki sem akart jönni a szobájából, mikor megtudta.. - hajtja le fejét. - Annyira hiányzol mindenkinek.. - súgja maga elé, majd felkelve a földőr elsétál régi közös helyükről, hova mindig ketten jártak. Ő meg [Név]. De hát nem mindennek van boldog vége. Számára ez nagyon nem volt jó, és belülről e érzés szétszakítja. De nem szabad mutatnia. Erősnek kell lennie. A barátaiért, a népéért, és [Név]-ért. Melyet meg is fog, és meg is tesz.