@Virag_666 kérésére~ (reader Nagisa ikertestvére lesz!)

~~~

[Név], és Makoto fél évig voltak együtt, viszont Makoto ok nélkül szakított párjával. [Név] próbálta fent tartani a látszatot, hogy igenis megvan barna hajú nélkül, de ez nem volt könnyű. Azt az energikus, és kedves énét nehéz volt tettetni. Általában miután suliból hazaért, és ikerbátyja úszni volt mindig sírt, hisz akármennyire is szakítottak, még mindig szerette a fiút.

Viszont Nagisa hazudna, ha ezt nem vette volna észre. Az egész úszócsapat aggódott érte, és Gou is, ki legjobb barátnője volt. Ezért is volt az, hogy Nagisa egyszer színlelte azt, hogy edzésre megy, és titokban hazament. Ahogy benyitott a régies faajtót halk sírás csapta meg füleit. Nagisa testét aggodalom árasztotta el, ezért el is ment megkeresni merre is van testvére.

- [Név]! Mi a baj? Minden rendben? - kezdte el halmozni ezekhez hasonló kérdésekkel, ahogy odasietett hozzá, és leguggolva magához szorította őt.

- Nagisa? Nem edzésen vagy? - sokkolt le [Név], ahogy hangja a sírástól már rekedtes volt. Nagisa nem szerette így látni őt. Sőt, gyűlölte.

- Láttam, hogy van valami... ez Mako-chan miatt van? - fel sem kellett volna tennie ezt a kérdést, hisz tudta, hogy ez lesz a baj.

- Olyan tökéletesnek tűnt... de akkor ahogy elnézem neki nem. - húzta el száját [Név], melyre Nagisa szemei könnybe áradtak.

Most volt az első, hogy [Név] szíve összetört, és gyűlölte az érzést. Szíve szakadt meg testvére láttán. Túlságosan szerette ahhoz, hogy az egyik legjobb barátja így összetörje őt. Mégis megtette, ahhoz képest, hogy Nagisa megígértette vele, hogy ez nem fog megtörténni.

- Holnap tartunk egy tesós napot! Csak te, és én! - próbál mosolyt csalni arcára, mely sikerrel is járt.

- Megbeszéltük. - szipogott egyet [Név], melyre Nagisa már adta is neki a zsebkendőt.

___

Másnap reggel kilenc volt, mikor a két fiatal elindult a városba körülnézni. Lehet kisváros volt, és nem volt ott szinte semmi, mégis [Név]-nek ez sokat jelentett. Hisz bátyja minden áron mosolyt akart csalni arcára. De ekkor jött a probléma.

- Nagisa állj le! - nevette el magát [Név], ahogy testvére az ivókútból próbálta lelocsolni őt. - Tiszta víz leszek! - sétált hátrább, ám valaminek nekiütközött. Ahogy viszont hátra pillantott egy nem várt személyt vélt felfedezni. - Bocsánat. - hajolt meg kissé, majd mintha ismeretlen ember lett volna ment vissza testvéréhez.

- Mako-chan? Hát te? - kérdezi kissé meglepetten Nagisa.

- Gondoltam kijövök sétálni. Csak nem figyeltem oda, és [Név]-channak ütköztem. - vakargatja egy kényelmetlen mosollyal tarkóját.

- Értem... Mako-chan, [Név]-et hazakísérnéd? Most írt Rei-chan, hogy segítenem kéne! - mondta kifogását, majd le is lépett, ezzel a két fiatalt egyedül hagyva. Kínos csend esett köréjük, viszont Makoto próbálta keresni a szavakat, hogy elmagyarázza, miért is szakított élete szerelmével, kit lelki társának tartott.

- [Név] én...

- Annyira sajnálod, és nem tudod miért szakítottál velem? Kár. - rántja meg vállait, ahogy magához képest elég flegmán szólalt meg. Makoto nem talált szavakat. Tudta, hogy mindenkinek van egy ilyen oldala, mégis azt gondolta [Név]-nek nincs.

- Azért, mert jobbat érdemelsz nálam bassza meg! Én... szeretlek, de nem vagyok hozzád jó! Mindig csak az úszással törődöm, és alig találkoztunk emiatt mostanság. Nem akarlak elveszíteni, de te egy olyan párt érdemelsz aki sokat tud veled lenni! Nem olyat mint én. - ömlenek ki belőle a szavak. Nem akarta összetörni párját, viszont azt sem, hogy olyan legyen mellette aki alig tud vele lenni.

- Makoto... - szólal meg halkan [Név], majd szorosan magához öleli barna hajút. - Nálad jobbat nem találnék soha, és pont nem érdekel, hogy alig találkozunk. Vannak barátaid, és saját életed amit tisztelek. Nekem az is elég, ha naponta egyszer írsz, vagy hívsz, hogy milyen napod volt. Nálad jobbat sosem találnék! - pillant fel zöldes szemeibe, melyekből könnyek folytak.

[Név] karját felemelte, és tenyerét arcára helyezte, hogy hüvelykujjával letörölhesse a könnyeket szeme alól. Amint ezt megtette apró, és érzelmekkel teli csókba invitálta, melyet Makoto viszonzott. Nem akarták egymást elveszíteni. Egymás lelki társaik voltak, amit senki nem tagadhatott.

Ettől a naptól kezdve visszatért a régi [Név]. Az az energikus, és csupaszív gyerek. Nagisa tudta, hogy ez lesz, és titkon ő hívta el Makotot, hogy beszéljék meg [Név]-vel a dolgokat. De ez kettejük közt fog maradni. Most az a lényeg, hogy [Név] ismét boldog. Nagisának pedig csak ez számít.

~~~

Ennyi is lett volna ez a rész! Mostmár remélem, hogy vissza tudok térni, így néhány hónap kihagyás után. De ezt majd eldönti a sors! És amit most leírok nagyon régóta le akarok írni.

Tsókacsaládnak!! 💖