Sakura-chan__ kérésére~ <33. (Szerelmi bánatos reader)(a képet is tőle loptam xD)

[]

Egy ideje Dazai észrevette ahogy [Név] kissé furán viselkedik. Ugyan úgy mint ő gyerekkorában. Mintha elhagyták volna, és nem lenne neki tovább. Dazai túlságosan is jól ismerte ezt az érzést. Ezért is ment el [Név] szobájához, és kopogott be.

- Dazai? Hát te? - kérdezi meg meglepetten [H/sz] hajú.

- Bejöhetek? - kezdi vakargatni tarkóját vörös.

- Gyere nyugodtan. - áll el az ajtóból beinvitálva Dazait.

Amint becsukta [Név] az ajtót Dazai egyből szoros ölelésbe vonta, mely meglepetésként érte [H/sz] hajút. Szemei kikerekedtek, majd könnyek gyűltek benne, melyeket próbált rejteni, és vissza tartani.

- Mi a baj? Mostanság elég furán viselkedsz. - szólal meg Dazai lágy hangon, mely megmelengette [Név] szívét.

- Nem tudom. Olyan mintha a mellkasom szét akarna szakadni, és mintha mindenki elhagyott volna, pedig nem. - öleli vissza szorosan a vöröst.

Igen. [Név]-nek szerelmi bánata van, hisz azt gondolja, hogy Dazai nem viszonozza érzéseit. Ám ez nem igaz. Hisz Dazai bármit megtenne érte csak, hogy boldog legyen.

- Akármennyire is rosszul esik ezt kimondanom, de naív vagy [Név]. - kuncogott fel Dazai, melyre [Név] kissé meglepődve, és sértve nézett rá. - Ne nézz rám így! - teszi keresztbe kezeit a vörös. - Ezzel majd talán megérted. - jelenik egy apró pír Dazai arcán.

Közelebb lépett [Név]-hez, majd bal kezét arcára helyezte, míg a másikat gyengéden derekára, majd ajkait övéire nyomta, melytől [H/sz] hajú teljesen lesokkolt.

- Mostmár érted? - kérdezi meg a teljesen vörös arcút előtte.

- É-Én.. - kezd motyogni [Név], melyre ismét meghallja Dazai édes nevetését. - Ne nevess idióta! - üti meg gyengéden egyik vállát a fiúnak.

- Én is szeretlek [Név]! - lesz Dazai mosolya hatalmas, ahogy ismét magához öleli alacsonyabbikat.

Végülis segített ez [Név]-en, hisz megszűnt az a gyötrő érzés, mely belülről marta szét őt.