Másnap reggel van és jó hírekkel indult a napom. Nezuko átváltozása egyre jobban látszódott és még hozzáteszem, hogy már harcolhatok a többi démon vadásszal. Éppen mentem volna ki az ajtón mikor Shinobu megfogta a vállamat. Egyből hátrafordultam, de lejjebb kellett hajtanom a fejemet, mivel ő kisebb nálam.

Shinobu: Nee nee Hiroko-san! Jó reggelt!

Hiroko: Szia neked is Shinobu. Minden rendben?

Shinobu: Igen *mosolyog* Te jól vagy??

Hiroko: Persze csak már jó végre nem az ágyban feküdni és nézni a négy falat

Shinobu: Azt elhiszem. Látom már fel is öltöztél szóval megszeretnélek kérni, hogy gyere velem

Hiroko: Igen és miért?

Shinobu: El kell jönnöd a pillér találkozóra. Oyakata-sama szeretne beszélni veled

Hiroko: Rendben. Mikor kell mennünk?

Shinobu: Lassan indulhatunk is, ha szeretnénk időben odaérni

Hiroko: *bólint és elindul*

Shinobu: *követi*

     Shinobu szemszöge: Oyakata-sama üzent a varjával, hogy hozzam magammal Hiroko-t a találkozóra. Biztos van rá ok, de ez nem csak nekem fura, hanem a többieknek is. Lassan odaérünk, de láttam a lány arcán, hogy valami nem oké. Vajon mi lehet a baja? Mikor megláttam a többieket akkor egy nagy mosollyal léptem be a kertbe. Hiroko még mindig olyan és nem értem, hogy miért. Tomioka-san Obanai-val és Sanemi-vel beszélgetett, de mikor felénk nézett egyfajta undort láttam az arcán. Egyből elvette a tekintetét tőlünk. Ezt nem értem..lehet rám haragszik vagy *ránéz a lányra* Áh értem. Lehet köztük történt valami? Ez fura, na mindegy inkább megyek a nővéremhez. Mikor Oyakata-sama megjelent mindenki a helyén várta őt kivéve Hiroko-t. Ő külön állt tőlünk, de a tekintetét a földre szegezte. Kezdek aggódni érte..

*1 nappal ezelőtt*

     Giyuu szemszöge: Ma gondoltam meglátogatom Hiroko-t, de nem volt az ágyában. Megkérdeztem Aoi-t, hogy hol van és ő azt mondta, hogy az egyik faluba ment. Egyből odaindultam és mikor odaértem megláttam őt egy sráccal aki talán két évvel lehetett fiatalabb nálam és vele beszélgetett. Láttam, hogy Hiroko kezébe nyom valamit meg súg neki a fülébe. Nem tudom mit, de tudtam, hogy nem közénk való. Jól is sejtettem egy démon volt az. A lány egyből végzett is vele. Egy árulót mentettem meg és én is hiába vagyok az, de ez több a soknál! Jobb lesz, ha nem is beszélünk egymással inkább. Egyből rohant oda hozzám, de én próbáltam kerülni őt.

Hiroko: Giyuu kérlek megtudom magyarázni-

Giyuu: Inkább ne mondj semmit!

Hiroko: De..

Giyuu: Nem vagyok képes egy árulóval lenni egy közegben! *elmegy*

Hiroko: *megszeppen és az arca komorra vált* Értem..

*Jelen időben*

     Oyakata-sama először a pillérekhez beszélt. Addig csak néztem ki a fejemből úgy se rám tartozik a most hallottak. Hirtelen nagy csend lett, de én továbbra is a földet bámultam egészen addig amíg a nevemet nem mondták. Egyből felnéztem és Oyakata-sama elé álltam. Elég furcsa volt az arca meg a gyerekeinek. Lehet megéreztek vagy láttak valamit?

Oyakata-sama: Itt van amire kértelek?

Hiroko: Igen uram

Pillérek g: Mire kérte?

Oyakata-sama: Átadnád a lányomnak létszíves és hogy vagy?

Hiroko: Természetesen és köszönöm jól habár még visszakell rázodni a régi kerékvágásba *előveszi a papírt és átadja*

Kanata: Köszönöm! A levélben ez áll:

,,Muzan újabb támadásra készül. Igyekeznetek kell, ha leakarjátok őt győzni, mert egyre erősebb. A démonkirály egyre több alsó rangú démont öl meg a sikertelen harcok után és igyekszik erősebb démonokat szerezni a csapatába. Minél hamarabb megkell taláni Muzan gyengepontját, ha nem akarjuk, hogy a démonok kerüljenek ki győztesnek. Az áruló is a közelben van. Alakot tud váltani és képes becsapni bárkit így a ti közeletekbe is tud jutni. Légy óvatos démonvadász! Nehogy te is bedőlj a csalinak."

Oyakata-sama: Hmm..ez érdekes

Hiroko: Muzan nem tudja, hogy a kémje halott. Már elintéztem őt szóval nem kell aggódni most már. Ő az aki adta a levelet *előveszi az amulettet ami a nyakában volt*

Pillérek g: Azt hogyan?!

Oyakata-sama: Bámulatos munka Hiroko! Megvagyok veled elégedve. Mielőtt távozol kérlek mesélj magadról

Hiroko: Mégis mire szükséges ez? Ezzel csak kihasználnának, ha tudnák mik a gyengepontjaim. Így semmi értelme az egésznek és amúgy sem szerettem volna elmondani. Nem igazán bízok emberekben, de van pár ember akivel kivitelezek és remélem nem bántottak meg magát uram

Giyuu: *meglepődik*

Hiroko: *üres, komoly tekintettel figyeli Oyakata-sama-t*

Oyakata-sama: Sokat változtál ez idő alatt amióta itt tartózkodsz. Kiváló démonölő családba születtél, aminek van előnye és hátránya és nem, mert elhiszem amit mondasz

Sanemi & Obanai: *lesokkol*

Tengen g: Wow ez igaz?!

Shinobu g: Kiváló démonölő családba született volna?

Hiroko: Tudok róla, de nem tartom fontosnak a hírnevet. Azért lettem vadász, hogy megvédjem a gyengébbeket. Inkább védem a családom és próbálok nem elbukni. Még van két kiskorú gyermek akit felkel neveljek addig is nem szabad meghalnom. Ott szeretnék lenni, mikor felnőnek! Ez az én feladatom! Az apám halott, az unokatestvéreim családja halott..muszáj lesz hajtanom és nem érdekel ha hulla fáradt leszek ő értük teszem!

Kanae: *elszomorodik*

Oyakata-sama: Megértem a helyzetedet. Jól végzed a feladatodat, habár néha pihenni is kell hiába az emberi test nem igazán bír ki sok mindent. Most azt szeretném, ha ma pihennél és a testvéreiddel lennél. Szükségük van most rád, főleg Nezuko-nak

Hiroko: Értettem*meghajol aztán elmegy*

Mitsuri: Szegény Hiroko

Rengoku: Nincs senki akire tudna támaszkodni

Obanai: Nehéz lehet neki

Kanae: Én szoktam látni őt és néha kérdezem, hogy kell-e segítség, de azt mondja nem kell

Tengen: Igazán?

Kanae: *bólogat*

*Pár nappal ezelőtt*

      Kanae szemszöge: Éppen a halaimat etettem mikor meghallottam Hiroko hangját. Elég későre járt már lehet démonokra vadászott, amiért ilyekor ér haza. Elindultam kinézni és nem hittem a szememnek. Hiroko a tesóival kint játszott a kertben. Milyen jó látni, hogy boldogok. Habár Nezuko még mindig veszélyt jelent számunkra, attól függetlenül nagyon megkedveltem a gyermeket. Jobb lesz ha ledőlök holnap is lesz mit csinálni a rezidencia körül.

*Jelen időben*

Kanae: Mindig játszik velük és a fiúk is egyre jobbak, de magára alig van ideje. Félek, hogy egyszer összefog esni a fáradságtól

Sanemi g: Édes istenem..Mégis miért csinálja ezt..?

Tengen: Oyakata-sama mit csináljunk? Valamit tennünk kell ez ellen

Gyomei: Egyetértek. Volt olyan ember aki ebbe halt bele, hogy túlhajszolta magát

Oyakata-sama: Hmm..az a baj, hogy Hiroko nem fogja hagyni, hogy más vigyázzon rájuk meg ez az emberekben való bizalom is eltűnt belőle

Obanai: Meg kell győzni valahogy

Sanemi: Mi lenne ha pillér lenne. Akkor még kevesebb ideje lenne magára

Mitsuri: Ebbe rossz belegondolni

Rengoku: Beszélni kellene vele

Tengen: De mégis ki? Mindannyiunkat taszít magától, hiaba beszéltünk vele

Muichiro: Nem igazán ismer minket és azért van ez

Shinobu: Kivéve egy embert *rá nézz Giyuu-ra*

Giyuu: Én?

Sanemi: Veled jóba van vagy tévedek?

Giyuu: Már nem igazán, de megpróbálom

Oyakata-sama: Köszönjük szépen Giyuu. Na gyermekeim én visszavonulok. Legyen szép napotok!

Pillérek: Önnek is Oyakata-sama és jó pihenést kívánunk!

Oyakata-sama: Köszönöm! *elmegy*

Pillangó Rezidencián:

     Éppen ruhát varrtam kint a tornácon mikor Tomioka-san megérkezett. Mentem volna be, de a víz pillér óvatosan megfogta a kezemet. Nem igazán örülök a társaságának amióta árulónak nevezett a nagy semmiért és eléggé bunkó volt velem utoljára szóval nem értem miért jött ide.

Giyuu: Hiroko beszélhetnénk?

Hiroko: Nincs nagyon miről beszélnünk főleg veled

Giyuu: Hiroko nagyon sajnálom, amiket mondtam akkor. Tudom, hogy utálsz, de kérlek hallgass meg most utoljára

Hiroko: *megfordul* Hallgatlak

Giyuu: Oyakata-sama és a többiek aggódnak miattad

Hiroko: Azt nem hinném

Giyuu: Még pedig igaz. Mindenki látja rajtad, hogy segítség kell. Tudjuk milyen nehéz egyedül nevelni két gyereket és még ott van a másik két fiú is, de nem csak te vagy így hanem Kanae és Shinobu is így járt. Pihenni meg kell és szerintem az unokatestvéreid nem szeretnének elveszíteni, ahogy mi sem egy jó démonvadászt. Kérlek Hiroko..

Hiroko: Nem ismerlek annyira titeket, hogy bízzak benneket meg néhányan olyan rosszul bánnak velem akkor mégis miért akarnak segíteni?

Giyuu: Mi sem vagyunk külömbek, de segítünk egymásnak. Ne félj segítséget kérni Hiroko. Mindig itt lesz valaki aki tud neked segíteni. Sose maradsz egyedül hiába érzed azt. Rendben?

Hiroko: R..rendben

Giyuu: Ránk mindig számíthatsz ugye tudod

Hiroko: Igen..

Folytatás..