Shinobu szemszöge: A nővérem Kanae a Pillangó Rezidencián maradt a húgunk miatt, mert ma reggel rosszul lett így majd ha vége lesz akkor nekem kell elmondanom a dolgokat. Nagyjából Oyakata-sama elmondta, hogy mit vár el jobban tőlünk és figyeljünk magunkra és egymásra. Mester állapotba egyre rosszabb és már leginkább attól tartunk, hogy másnap lehet nem lesz köztünk. Most van mitől félnünk, mert több ok is van jellenleg. A megbeszélés után egyből Giyuu-hoz mentünk.

Shinobu: Tomioka-san?

Giyuu: Ezt még nem mondtam el nektek, hogy nekem hogyan telt a gyerekkorom szóval itt az idő, hogy megtudjátok. Szüleim korán meghaltak és a nővérem nevelt egy ideig. Aztán egy nap démonok támadtak meg minket és ő megmentett azzal, hogy feláldozta magát. Utána kerültem Urokodaki-hoz a volt víz pillérhez. Ő vigyázott rám és tanított engem meg két embert, de őket elveszítettem a végső kiválasztáson. Az egyikük a legjobb barátom volt. Csak azóta magamat okolom a haláluk miatt. A nővérem és a legjobb barátom mentett meg, de, semelyikük sem élte túl az egészet..az én hibám, hogy nem védtem meg őket..

Shinobu: Giyuu..

Mitsuri: Úgy sajnálom Tomioka-san! *megöleli*

Tengen: Átkozott démonok ez nem volt szép tőlük

Obanai: Muzan és a hülye démonjai..csak a bajt okozzák

Muichiro: Nem hagyhatjuk, hogy még több ember veszítse el a családját

Rengoku: Így van!

Gyomei: Szegény lelkek..

Sanemi: Úgy ahogy mondod barátom. Sajnálom ami történt veled Giyuu..Hamarosan bosszút állunk a családjainkért és végre békét teremtünk erre a földre egyszer és mindenkorra

Tengen: Amúgy lenne egy kérdésem hozzád? *nézz Giyuu-ra*

Giyuu: Mondhatod Tengen

Tengen: Honnan ismered a lányt és a testvéreit?

Giyuu: Hiroko-t még egy küldetésnél ismertem meg. Mind a kettőnknek arra volt dolga és ekkor összefutottunk. Tanjiro-ra és Nezuko-ra az erdőben találtam rá

Mitsuri: Szegények

Giyuu: Hiroko-t ma elkellett vinnem a rezidenciára, hogy Shinobu ellássa

Obanai: Pontosan mi a baja?

Giyuu: Megsérült egy harc közben és elájult a vérveszteség miatt. Csoda, hogy túlélte ezt

Shinobu: Igen. Még most is látom magam előtt őt ahogyan gyenge állapotban fekszik és küzd az életéért

Sanemi: Újabb démonvadász sérült le..

Giyuu: Sajna igen, de nem vészes *felnézz az égre *Tanjiro varja Giyuu-nak küldött üzenetet*

Varjú: Kár! Tomioka Giyuu kérlek gyere segíteni! Baj van! Kár!

Shinobu: Menj csak, mi addig benézzük a betegre

Giyuu: Rendben *elmegy*

Már jó ideje fent vagyok, de pontosan nem tudom megmondani az időt. A kezem fájt még felülni se tudtam annyira legyengültem. Nem értem, hogy éltem túl hiszen sok vért vesztettem és ezen gondolkozok már órák óta. Gondolkodásomat kopogás zavarta meg. Mikor mondtam, hogy szabad elsőnek Shinobu jött be és utána a többiek. Meglepődtem, hogy meglátogattak hiszen úgy tudom, hogy nem kedvelnek engem.

Rengoku: Szia Hiroko!

Hiroko: Ü..Üdv!

Sanemi: Mindjárt jövök *elmegy*

Obanai: Oké!

Shinobu: Hogy érzed magad?

Hiroko: Jobban, köszönöm

Muichiro: Egy kérdésem lehetne?

Hiroko: Persze! Mi lenne az köd pillér?

Muchiro: Milyen démon támadt rád?

Hiroko: Több méterről is tud támadni

Muichiro: Ez más démon, de én is hasonlóval találkoztam

Hiroko: Jaj, ebből a nyomorultból elég egy is

Mitsuri: Az biztos

Kanae: *bejön és leül Hiroko ágyának szélére* Mutasd a kezedet kérlek. Amúgy Shinobu Kanao jobban van már

Shinobu: Hála istennek

Hiroko: *mutatja*

Kanae: Új kötés kell a sebre *leszedi a régit*

Hiroko: *nézi*

Mitsuri: Nem fáj?

Hiroko: Nem, már meg se érzem a kisebb sebekkel keletkező fájdalmat

Obanai: A nagyobbnál?

Hiroko: Még nem tapasztaltam olyat

Obanai: Értem. Ezek szerint jól bírod a fájdalmat

Hiroko: Lehet

Kanae: Kész is!

Hiroko: *rá nézz* Köszönöm!

Kanae: Nincs mit. Giyuu már volt látogatóban?

Hiroko: Igen, meg itt volt egy ideig

Tengen: Ő olyan akár egy kísértet. Mindig megjelent egy helyet aztán hirtelen eltűnik

Obanai: Jól csinálja. Legalább kevés esélye van lebukni

Sanemi: Itt vagyok. Bocsánat, hogy ilyen sok időre eltűntem csak családi dolgokat intéztem

Tengen: Semmi baj

Gyomei: Minden oké a testvéreddel?

Sanemi: Igen

Hiroko: Sanemi

Sanemi: Igen?

Hiroko: Majd beszélünk négy szemközt?

Sanemi: Persze

Shinobu: Oh nekem mennem kell. Majd még beszélünk Hiroko

Hiroko: Rendben

*Lassan mindenki elmegy kivéve Sanemi-t*

Sanemi: *leül az ágy szélére* Hallgatlak

Hiroko: Nos, nem indult olyan fényesen a megismerkedésünk, ezért szeretnék veled kicsit jobban beszélgetni meg hát eléggé bunkón szóltam hozzád és ezen szeretnék változtatni

Sanemi: *meglepődik* Hát igazából nekem kellene ezt tennem és nem neked. Nagyon rossz embernek érzem magam a sok rossz dolgokért és szavakért

Hiroko: Nincs semmi baj Sanemi

Sanemi: Biztos?

Hiroko: Igen *megfogja a kezét*

Sanemi: Hiroko te igazán jó ember vagy

Hiroko: Néha átok, de apámra ütöttem a legjobban

Sanemi: Nem baj az

Miután Sanemi elment én ledőltem aludni. Hallottam Tanjiro hangját ahogyan beszél a többiekkel. Másnap reggel arra keltem, hogy az unokaöcsém ül az ágyam szélén egy tálca reggelivel. Mosolyogva néztem rá és nehezen felültem neki látva a reggelinek. Kicsit beszélgettem Tanjiro-val aztán neki elkellett mennie én pedig olvasni kezdtem. Lehetőleg holnaputántól már nem kell itt lennem és újra ölhetem a démonokat.

Folytatás..