Giyuu szemszöge: Hiroko bajban van és kellene segíteni az egyik faluban. A varjú azt is mondta, hogy a démon képes volt 3 km távolságban is sebet ejteni az embereken meg a támadóin. A végére se ért a mondatnak, de én fél úton voltam. Miközben futottam a faluhoz az aggódalmam egyre erősebb lett. Csak abban reménykedem, hogy nem is esik semmi baja amíg oda nem érek, de ez nem így volt. A kezéből ömlött a vér már alig állt a lábán. Itt lesz az ideje, hogy közbe avatkozzak.

     Újabb sérülést szereztem aminek igazából nem örülök. A víz pillér már úton van és mikor ideér ketten megöljük a démont. Amíg az ellenség közeledett felém addig valahogy bekötöztem a kezemet, hogy ne vérezzek el. Nagyon nehezen álltam meg a lábamon és már a ruha is tocsogott a vértől. Próbáltam támadni, de hirtelen a démon feje leesik és a teste a földre zuhan. Giyuu egyetlen mozdulattal levágta a fejét. Elindultam felé csakhogy lassan éreztem, hogy semmi erőm nincsen és a földre zuhantam. Egy ideig láttam, hogy ő visz engem meg beszél hozzám utána képszakadás. Másnap reggel a Pillangó Rezidencián találtam magamat ráadásul a szobámban. Bal oldalamon a megmentőmet találtam aki azóta el se moccant mellőlem. A kezemben egy nyílaló fájdalom hasított, amire még a víz pillér is felfigyelt.

Hiroko: Szia..

Giyuu: Szia!

Hiroko: Mi történt?

Giyuu: Sok vért vesztették és elájultál. Én hoztalak vissza

Hiroko: Hogy kerültem a szobámba?

Giyuu: Shinobu ellátta a sebeidet és behozott a szobádba. Nekem még volt egy kis dolgom mielőtt visszajöttem hozzád

Hiroko: *megfogta a kezét* Köszönöm!

Giyuu: Nincs mit ez a dolgom

Hiroko: A fiúk és Nezuko jól vannak?

Giyuu: Ne aggódj semmi bajuk nincsen. Nemrég értek haza

Hiroko: Hála istennek

Giyuu: Most pihenj

Hiroko: Rendben *elalszik*

Giyuu: *halkan kimegy a szobából*

Tanjiro szemszöge: A húgomat figyeltem mikor Tomioka-san belépett a szobába. Nem számítottam, hogy bejön hozzánk, de legalább megtudom köszöni, amit tett értünk és az unokanővéremért. Csak annyira furcsa, hogy mindig ilyen rideg tekintetett vág és soha nem mutat semmiféle arckifejezést a haragon kívül.

Giyuu: Minden rendben?

Tanjiro: Persze! Miért kérdezed?

Giyuu: Unokanővéretek aggódik miattatok

Tanjiro: *mosolyog* Minden a legnagyobb rendben és majd úgy is mondani fogom neki

Giyuu: *bólint*

Tanjiro: Amúgy Tomioka-san!

Giyuu: Igen?

Tanjiro: Szeretném meghálálni amit a húgomért, értem és az unokanővéremért tettél. Ha van bármi amivel ezt tudom viszonozni akkor nyugodtan mond el

Giyuu: Azzal, hogy teszed a kötelességed és nekem ez bőven elég is

Tanjiro: Érettem és mégegyszer hálás köszönetem önnek!

Giyuu: *bólint* Nezuko változott valamit?

Tanjiro: Azon kívül, hogy evett-e embert? Nem, de segít ölni a démonokat

Giyuu: Értem. Oh mennem kell. Pillér találkozó lesz és nincs közelben a hely. Vigyázz a húgodra Tanjiro!

Tanjiro: Rendben!

Giyuu: *kimegy*

Sanemi szemszöge: Talán igaza volt múktkor Kanae-nek azzal, hogy Hiroko foglalkozik a rokonaival nem úgy mint én. Meg kell hagyni, hogy tényleg nem vagyok valami jó testvér, de attól függetlenül szeretem Genya-t. Ami Giyuu-t illeti vele pedig lehetnék sokkal kedvesebb és megérthetőbb. Biztos van ok arra, hogy ő ilyen lett, de erről majd megkell kérdeznem Oyakata-sama-t. A víz pilléren kívül mindenki itt volt talán dolga akadt vagy éppen valahol harcolt egy démonnal mondjuk ez miatt is szokott néhány ember hiányozni és ilyenkor szoktuk varjakkal továbbítani a dolgokat. A mester megérkezett, de Giyuu-nak semmi nyoma legalább üzent volna a varjával valamit, de semmi hír.

Oyakata-sama: Minden rendben Sanemi?

Sanemi: Hát nem igazán

Oyakata-sama: Mi történt?

Sanemi: Giyuu nincs itt és ő sose szokott késni

Oyakata-sama: Ez fura

Sanemi: Mit beszélt Giyuu-val?

Shinobu: Sanemi

Rengoku: Szerintem ez bizalmas dolog

Oyakata-sama: Igen, de Giyuu lehet elmondja nektek, ha úgy látja jónak

Giyuu: *megérkezik* Elnézést kérek a késésért!

Shinobu: Tomioka-san hát végre itt vagy!!

Mitsuri: Már aggódtunk miattad

Tengen: Mi történt?

Giyuu: Majd elmagyarázom rendben? *Tengen mellé megy*

Folytatás..