Oyakata-sama: Giyuu látom rajtad, hogy valami bánt

Giyuu: Nincs semmi se rendben mester..

Oyakata-sama: *elszomorodik* Mi bánt téged gyermekem?

Giyuu: *sóhajt*

Oyakata-sama szemszöge: Giyuu elmesélte, hogy mi történt vele. Legalább abban reménykedtem, hogy vele nem történt semmi komoly és erre nem számítottam. Kicsit még beszélgettünk közben sikerült jó kedvre derítenem aztán elment démonokat ölni én meg ledőltem pihenni. A betegségem miatt nem nagyon tudok fent lenni sokáig meg hamar el is fáradok, ezért kérem a gyermekeim segítségét. Remélem Giyuu most már jobb kedvvel fogom látni meg abban reménykedem, hogy a többi pillérrel is közelebbi kapcsolatba kerül.

Giyuu szemszöge: A mesterrel való beszélgetés kicsit jól esett, hiszen adott tanácsot, hogy hogyan lépjek tovább meg hogy legyek jobban nyitott az emberek felé, de a múltam gátol mindenben. Oyakata-sama észrevette, hogy nagyon figyeltem Tanjiro unokanővérét Hiroko-t. Aznap megkérdezte, hogy ismerem-e őt és én válasznak azt mondtam, hogy négy évvel ezelőtt találkoztunk először. Számomra furcsa a lány, de nem érzem, hogy rossz ember lenne inkább tiszta és meghitt. 

Sose fogom túl tenni apám halálán, ha mindig magamat hibáztatom. Ezen változtatnom kell minél hamarabb meg most a három fiúra és Nezuko-ra kell gondolnom. Az ő jövőjük nem csak rajtam múlik az igaz, de felelősséget vállaltam értük. Rengoku-san hogy csinálja? Hogy tud folyamatosan mosolyogni és pozitívan gondolkodni? Biztos jó gyerekkora volt, ha így tud mindenhez hozzáállni. Hamár nincs dolgom fejlesztem a légzés technikámat. Most már 5 féle képpen tudok ölni, de idáig az utolsó legjobb. Az 1. ha lépek koponyák jelenek meg, 2. suhintok egyet a katanával akkor sikoly haladszodik, 3. amikor levágom a démon egyik végtagját, akkor mindig hallani fogja a meghalt démonok sikolyát egészen a haláláig vagy amíg öngyilkos nem lesz, 4. halálfejekből álló láncot létrehozok, amivel képes vagyok a démont a földhöz láncolni, az 5. ezzel a formával, ha levágom a fejét akkor a teste egyből elkezd porladni mintha a napon lett volna. Minél többet gyakorlok biztosan hatékonyabban fogok ölni. A napom így telt utána annyit vettem észre, hogy Tanjiro jön haza a fiúkkal. Most legalább nem veszekednek, hanem beszélgetnek. Tanjiro odafutott hozzám és jó szorosan megölelt én pedig viszonoztam ezt.

Hiroko: Minden rendben fiúk?

Tanjiro: Igen és sikerült megmenteni két nagy falut is a démonoktól

Hiroko: Lassan fogynak ahogy látom

Zenitsu: Igen így van

Inosuke: Alig várom már, hogy újra seggbe rughassam őket

Hiroko: Azt el is hiszem. Tanjiro a húgod alszik, de kérlek nézz rá meg menjetek enni valamit. Biztos hosszú volt az út idefele

Fiúk: Rendben! *bemennek*

Hiroko: *mosolyog*

Giyuu: *nézz belefele*

Hiroko: *a kapu fele fordul* Oh, Tomioka-san?

Giyuu: Nyugodtan hívj Giyuu-nak

Hiroko: Rendben. Örülök, hogy ismét látlak téged

Giyuu: Én szintúgy. Gondoltam benézek, hogy mi van veletek. Látom éppen gyakoroltad a légzés technikádat

Hiroko: Igen, de mára befejezem. Rám férne a pihenés

Giyuu: Ebben igazad van. Ne hajszold túl magad. Még szükségünk van rád meg az unokatesóidnak

Hiroko: Igaz, de mennem kell majd még találkozunk *elindul*

Giyuu: Várj Hiroko!

Hiroko: Igen? *megáll*

Giyuu: Szeretnék egyszer veled dolgozni lehetséges az?

Hiroko: Igen

Giyuu: Rendben! Majd szólok, hogy mikor lesz az

Hiroko: Értettem!

Giyuu: *elmegy*

Vele fogok harcolni, de valahogy furcsa nekem ez az egész. Már akkor is máshogy viselkedett, mikor a mesterüknek kellett bizonyítani. A többi pillér olyan félelmetesen viselkedett, de látszott rajtuk, hogy nem szívesen látnak itt minket. Lehet ők is az évek alatt rengeteg emberben csalódtak és nem csoda amiket hallottam a gyűlésen. Na mindegy itt az ideje, hogy pihenjek egy hosszú nap után. Másnap reggel a víz pillérrel elkezdődött az első küldetésem, ami már az elején kicsit váratlan fordulatot vett.

Folytatás..