*4 évvel később*

Az egyik falunál nem is egy démont öltem meg. Habár sajnáltam őket, hiszen ők is emberek voltak, de nem tudtam rajtuk segíteni sehogy se. Utamat folytattam ezután az út végig vezetett egy termőföldön. Láttam, hogy nők és férfiak szorgosan vetik el a rizst. Isten áldja azokat az embereket, akik mindennap keményen dolgozva jutattnak hozzánk ételt. Miközben haladtam a nap is lassan nyugovorra tért. Fél szemmel figyeltem utamat kisebb, nagyobb szerencsével megúsztam a támadásokat. Az ég tele volt csillagokkal akkor biztos lesz valamikor egy kisebb esőzés, ami nem igazán lesz jó. A démonok akkor nagyobb eséllyel tudnak támadni és képesek lesznek több embert megölni. A szél is elérte azt az övezetet ahol voltam, de a vér illata is elért. Bele szagoltam aztán rohanni kezdtem megkeresni a démont és az áldozatot ha még él, de nem sok reményt fűztem hozzá. Miután végeztem a démonnal eltemettem a hullát aztán mentem tovább. Gyorsan behúzodtam egy barlangba amíg tart aztán valahogy elaludtam és csak reggel keltem fel.

*Órákkal később*

Másnap reggel van az eső is elállt. Ilyenkor olyan friss a levegő meg szép tiszta az ég is. Távolban hangzavarra lettem figyemes, szóval egyből odaindultam. Egy sárga haoris és egy zöld fekete kockából álló haoris fiút láttam meg. Köhintettem párat aztán mind két srác tekintette rám szegeződött azonnal.

Hiroko: Mit csináltok, hogy ezt az erdő közepén is lehet hallani

Tanjiro: Elnézést kérek a barátom éppen hisztizik, hogy a lány nem fogadta el férjének őt

Hiroko: Ezért ekkora hűhót?! Most komolyan? Nem vagy túl fiatal még a házassághoz?

Zenitsu: De, igaz..

Hiroko: Na ne csüggedj! Majd eljön a te időd is

Zenitsu: Igazad van

Hiroko: Amúgy hogy hívnak titeket srácok?

Zenitsu: A nevem Zenitsu Agatsuma

Tanjiro: Az enyém pedig Tanjiro Kamado

Hiroko: T..Tanjiro..?! Tényleg te vagy az?

Tanjiro: Ismerem önt?

Hiroko: Hiroko Kamado vagyok az unokanővéred

Zenitsu: Hogy?!

Tanjiro: H..Hiroko?! *odarohan hozzá és megöleli*

Hiroko: *sírva visszaöleli*

Zenitsu: *mosolyog*

Hiroko: Azt hittem, hogy téged is megölt egy démon

Tanjiro: Én és a húgom túléltük, de anyáék nem élnek már

Hiroko: Sajnálom *megpuszilja a homlokát* A húgod hol van?

Tanjiro: Ő démon lett és most a hátamon lévő dobozban van

Hiroko g: Muzan-t ezért kinyírom...

Hiroko: Nyugi Tanjiro megbosszúljuk a családunk halálát minden áron

Tanjiro: *bólint*

Zenitsu: Veletek mehetek?

Tanjiro: Persze!

Hiroko: Mivel én vagyok az idősebb én fogok rátok vigyázni. Na induljunk útnak! *elindul*

Tanjiro: Hiroko?

Hiroko: *megáll* Igen?

Tanjiro: Te hány éves vagy, mert már annyi idő eltelt és nem emlékszem a korodra

Hiroko: Most lettem 19 éves

Tanjiro & Zenitsu: Hogy mennyi?!

Hiroko: Igen jól hallottátok

Tanjiro: Kicsit fiatalabbnak néztelek

Zenitsu: Én is

Hiroko: *mosolyog* Aranyosak vagytok. Na gyertek srácok!

Zenitsu & Tanjiro: *mennek utána*

Azóta öten küzdünk a démonok ellen, mert Inosuke is becsatlakozott hozzánk, habár nem igazán kedvel minket, de valahogy mégis velünk maradt. Közben gondolkozok, hogy hogyan változtassuk vissza Nezuko-t. Kissé nehezen, de találtunk megoldást. Tamayo és Yushiro segítettek nekünk csakhogy megtámadtak minket. Sajnos Tamayo meghalt a harc során, ezért kicsit szomorúbb lett mindenki azon a napon. Napokkal később találkoztunk a pók démon családdal és a pillérekkel akik még azon a napon elvittek a mesterükhőz. Akkor láttam meg őt újra, de vajon megismer engem ennyi év után?

Folytatás..