Mitsuri szemszöge: Miután a faluban megöltem a démonokat utána mentem segíteni Tokito-hoz és a többiekhez. Nagyon sokáig futottam mire megtaláltam őket, de pont jókor értem ide. A démon majdnem megölte őket, de én a légzéstechnikámmal kiszabadítottam a bajba jutottakat. Kisebb szó párbajba keveredtem Zohakuten-nel, akit Hantengu hozott létre másik négy klónjával egyetemben. A szavaira teljesen lesokkoltam mintha újra visszamentem volna az időben mikor még a házasságra készültem. Nem figyelve az ellenségre ő kihasználta az alkalmat ekkor felém irányította a fasárkányokat. Mire észbe kaptam volna Tanjiro, Nezuko és Genya megmentette az életemet. Légzéstechnikám több formáját használtam a démon ellen és ezek előtt megjelent a Démonölő Mark-om, aminek segítségével erősebb és gyorsabb lettem mint valaha. Amíg én Zohakuten-t lefoglaltam addig Tanjiro-ék tovább kergették a főtestet, hogy végezzenek vele.

Muichiro szemszöge: A méreg hatására elkezdtem legyengülni, de még van annyi erőm, hogy elvigyem a kardot Tanjiro-nak. Gyokko-val hála istennek végeztem már a Démonölő Mark-om segítségével és Kotatsu-kun meg Haganezuka-san is biztonságban van már. Habár megsérültek, de nem annyira súlyos a helyzet. Gyorsan fogtam a kardot és futottam Kotatsu-val a többiekhez közben az ideges kardkovács is elkezdett követni minket. Remélem nem lesz késő mire odaérünk a karddal. Egy Telő holddal már végeztünk már csak az van, akivel Mitsuri-ék küzdenek. Odaértem a szirtre és onnan láttam meg Tanjiro-t és egyből odahajítottam a katanát a lábához. Ekkor Haganezuka megragadott és elkezdett rángatni. Mondtam a fiatal démonvadásznak, hogy sietnie kell ugyanis lassan felkel a nap. Ekkor a kardkovácstól kaptam egy nagy ütést a fejemre ami az őszintét megvallva eléggé fájt. Ezután éreztem, hogy az erőm kezdett elhagyni a méreg hatására és ekkor összeestem.

Tanjiro szemszöge: Genya és Nezuko támadását kikerülte a démon, de én a teljes koncentrációval és a nap légzéssel képes voltam utolérni és a nyakába egy kicsikét belevágni. Hirtelen az ellenség két méter magasra kezdett növekedni és az arcomat megragadta. Próbálta összeroppantani, de a húgomnak és a barátomnak segítségével sikerült kiszabadulnom a kezei rabságából. Ezután neki rontottam csakhogy nem vettem észre, hogy egy szikla széle felé rohantunk és ennek következtében leestem a húgommal és a démonnal. Nagy nehezen felkeltem a földről és pont indultam volna el mikor meghallottam, hogy valaki a nevemet mondja. Körülnéztem aztán hirtelen megjelent mellettem a katanám. Ekkor felnéztem a szirtre és akkor láttam meg Tokito-kunt. Onnan ordította, hogy siessek ugyanis lassan napfelkelte és ha embereket öl a démon akkor újra tud regenálódni aztán eltud menekülni. Megköszöntem neki, hogy hozzám jutatta a katanámat és ezt követően teljes koncentrációval elindultam a démon felé. Nagy nehezen utol értem és sikeresen lefejeztem csakhogy mikor megláttam a napot egyből futottam vissza Nezuko-hoz. Ő elindult felém aztán próbáltam hátrább vinni csakhogy ő előre fele ment és mutatott hátam mögött. Hátrafordultam ekkor vettem észre, hogy a telő hold nem halt meg hiába fejeztem le. Elkezdtük feléje menni, hogy végezzünk vele mikor Nezuko-t elérte a nap és keserves sikoltásba kezdett. Egyből mentem eltakarni ő meg mondtam neki, hogy váljon kisebbé és úgy is tett. Most jött el az a pillanat, hogy döntenem kellett a húgom és a démon között aki üldözött pár kardkovácsot. Nem tudtam dönteni szinte levegőért kapkodtam annyira pánikoltam aztán a húgom elrúgott engem a telő hold irányába. A levegőben még néztem a húgomat és mikor földre érkeztem idegesen mentem neki Hantengu-nak. Gyorsan kiszagoltam a főtest rejtek helyét, ami pont a szív volt az. Ketté vágtam a tetet aztán mikor Hantengu kiesett a nap légzéssel lefejeztem őt és szépen eléget a napon. Ekkor a földre zuhantam könnyeket ejtve. Nem tudtam elhinni, hogy a húgomat is elveszítettem..Ekkor az egyik kardkovács szólt nekem és mögém mutatott. Akkor láttam meg Nezuko-t ott állni. A bambusz nem volt a száján és mikor lépett az le is esett a fűbe. Aztán valamit mondani akart csak dadogva. Végül kimondta: Jó reggelt! Erre elsírtam magam jobban és elindultam felé kisebb segítséggel. Jó szorosan megöleltem őt és zokogtam miközben öleltem. Végre immunis lett a napfényre!! Alig akartam elhinni ezt az egészet. Lassan Tokito, Genya és Mitsuri is megérkezett hozzánk. Hazanezuka-san egyből jött oda hozzám, hogy hol a kardja aztán elkezdett engem kergetni. Ezek után visszatértünk a faluba, ahol mindenkit elláttak. Pár nap múlva húgommal visszaindultunk a rezidenciára.

Shinobu-t meglátogattam a vizsgálat után aztán készítettem neki egy teát. Miközben vártam, hogy forrjon a víz addig megjelent a hátam mögött Giyuu aki egy kisebb mosollyal magához húzott. Egy csókkal köszöntöttem őt, amit ő is viszonzott. Ezután beszélgetni kezdtük közben sikeresen megcsináltam a rovar pillérnek az teáját. Miután odaadtam neki mondta Giyuu-nak, hogy jöjjön be. Drága párom betért hozzánk habár először a látvány kicsit meglepte főleg, hogy a lányt sose látta így. Mondta neki, hogy nincs nagyobb bajom nem kell félnie. Egy sóhaj hagyta el a száját aztán helyet foglalt az egyik széken. Miközben beszélgettünk eszembe jutott néhány dolog ami miatt máshol jártam, de a többiek visszahoztak a valóságba. Mind a ketten úgy néztek rám mintha szellemet láttak volna. Megkérdezte Shinobu, hogy minden rendben van-e ekkor én egy igennel válaszoltam. Összenéztek aztán lassan a rovar pillér lepihent mi meg elhagytuk a szobát. Ekkor Giyuu megfogta a karomat és nem eresztett el. Ránéztem kérdően mire ő komoly arckifejezéssel rám nézett. Innentől kezdtem egy picit félni, hogy vajon mit szeretne tőlem.

Giyuu: Hiroko van valami amit nem mondasz el?

Hiroko: *nézi a földet*

Giyuu: Édesem mond el kérlek

Hiroko: Rossz napok felé nézünk elébe

Giyuu: Ezt hogy érted??

Hiroko: Azok a napok lehet az életünkbe fognak kerülni

Folytatás..