Ez a démon egyre irritálóbb. Csak futkározik össze-vissza és semmi támadás inkább csak felakar idegesíteni, de nem fog neki menni ugyanis hamarabb megölöm mielőtt rám támadna. Miután végeztem itt megyek Oyakata-sama-hoz, hogy el kell mondanom neki néhány dolgot. A démon pont támadni akart mikor a fejét vettem. A teste továbbra is támadt csakhogy minden támadását kikerültem. Miután kicsit elfáradt az ellenség én gyorsan végeztem vele. Még pár percet vártam aztán elindultam Oyakata-sama házához. Az út alatt még pár hasonló személyiségű démonnal találkoztam, de az utolsó kicsit lefárasztott. Neki az volt leginkább a képessége, hogy az embereket agyilag teljesen lefárassza. Szó szerint alig maradt olyan agysejtem amivel tudtam volna gondolkodni, de azt a maradékot megmentettem aztán ő vele is végeztem. Végre valahára ide értem a célomhoz és nagyon remélem, hogy nem rosszkor jövök a mesterhez. Betértem a kapun mikor egy kakushi rohant hozzám. Elmondása szerint Oyakata-sama nekem üzent valamit varjúval, de úgy látszik nem tudta, hogy nem a rezidencián tartózkodók. A kakushi-nak éppen mennie kellett, de mielőtt elment volna elmondta, hogy a mester vár rám. Bólintottam aztán odamentem a ház elé és tényleg ott ült a gyerekeivel. Egy nagy mosollyal fogattak engem aztán a lényegre tértem.

Hiroko: Oyakata-sama van számára egy információm, amit tegnap nem mondtam önnek

Oyakata-sama: Hallgatlak Hiroko

Hiroko: Találkoztam egy felső rangú démonnal, akinek katanája volt. Ön tudja, hogy ő ki?

Oyakata-sama: Külseje milyen?

Hiroko: 180-200 cm között lehet a magassága, hosszú fekete haj ami lófarokba volt kötve. Lila- fekete hatszögletű mintás kimono-t viselt

Oyakata-sama: Igen. Régen a hold pillérként tartózkodott itt az ikertestvérével Yoriichi Tsugikuni-val

Hiroko: Yoriichi ő milyen pillér volt?

Oyakata-sama: A nap ha jól mondták nekem

Hiroko: Értem. Akkor ők ketten voltak a legerősebb pillérek a hadtestben?

Oyakata-sama: Így van ahogy mondod

Hiroko: Akkor már értem az egészet

Oyakata-sama: Ezt hogy érted Hiroko?

Hiroko: Tanjiro és én szoktunk Yoriichi-val találkozni az álmunkban, de az unokaöcsém csak a múltat látja. Én a múltat és a jövőt látom az álmomban. Mostanában ez már nem jellemző, de régen igen

Oyakata-sama: Csak kettejüket látjátok vagy van más is aki szerepelt az álmaitokban?

Hiroko: Az unokaöcsém a rokonainkat látja még. Én csak a testvérpárt és mintha a volt nap pillér akarna valamit számomra mutatni

Oyakata-sama: Hmm..ez érdekes

Hiroko: Mester?

Oyakata-sama: Köszönöm, hogy jelentettél nekem a mai nap. Ha lesz még valami amit elszeretnél mondani, akkor 3 nap múlva a következő pillér találkozón eltudod mondani. Most utadra engedlek téged

Hiroko: Értettem! Viszlát Oyakata-sama! *meghajol és elmegy*

Oyakata-sama: Viszlát!

Ezután visszatértem a rezidenciára és kicsit lepihentem, hogy erőre kapjak. Közben hallottam, hogy Inosuke és Zenitsu is felépült, mert jó múltkorában megsebesültek egy csata során. Zenitsu nagyon messzire megy kb. 4 napba fog telni mire odaér abba a faluba. Inosuke már valahol dél-nyugatra van és ő is egy ideig távol lesz tőlünk.

Zenitsu szemszöge: Miután felépültem egyből indultam is a faluba, ami 4 nap távolságra van a rezidenciától. Nem igazán szeretnék elszakadni a többiektől, mert idáig egyedül nagyon nem teljesítettem jól hiába vagyok valamennyire erős. Az út alatt sok minden járt a fejemben. Nezuko iránti érzelmeim erősebbek lettek és tudtam, hogy ő lesz az igazi számomra. Ha az életembe kerül akkor is védelmezni fogom őt. Hiroko tanácsát megfogadva kicsit változattam a viselkedésemen ami nagyban segíteni fog a jövőben számomra. A faluba megérkezve egyből neki is láttam a munkának és próbáltam csak arra koncentrálni.

      Tanjiro szemszöge: Hiroko miközben aludt addig én a húgommal voltam. Az egyik faluban sikeresen kicsorbítottam a katanám élét és már kaptam a kardkovácsomtól egy levelet, hogy többet nem fog nekem kovácsolni. Most mi lesz velem? Hogyan fogok harcolni a démonok ellen kard nélkül? A lányok mondták, hogy elmehetek abba a faluba, ahol ezeket készítik csakhogy nem láthatom és hallhatom, hogy merre megyek. A kakushi-k néha váltották egymást az út alatt és az utolsó ember kisért be a kovácsokkal teli helyre. Itt találkoztam a szerelem és a köd pillérrel és miközben a kardom készül addig velük leszek. Nezuko és Mitsuri elég hamar összebarátkoztak, míg Muichiro nagyon távolságtartó és hallgatag. Amit mond és el sem telt 3 perc, de már el is felejteni amit mondott. Közben találkoztam Sanemi testvérével Genya-val, aki teljesen hasonlít bátyjára. Vajon Hiroko mit csinálhat jelenleg?

      Miután felkeltem a konyhába mentem csinálni valamit mikor Giyuu megjelent az ajtóban és onnan figyelt. Amikor megfordultam kicsit megijedtem tőle, de boldog voltam, hogy látom őt. Kicsit közelebb jött hozzám és megérintette a kezemet. Erre arcpirulással reagáltam, de ahogy láttam ez tetszik neki. Ránéztem és nagy meglepetésemre mosolyogni láttam őt. A többiek mondták, hogy amióta meghalt a legjobb barátja és a nővére azóta nem mosolygott. Ez számomra fura volt, de valamilyen szinten tetszett is. Mondta, hogy ma vele kell menjek szóval ez a nap lesz az mikor ő és én együtt fogunk harcolni. Ezt az egészet Shinobu hallotta és ennek hatására idegesen elviharzott mint a gyűlésen. Eme esemény után elindultunk a helyszínre.

Folytatás..