Rengoku szemszöge: A Pillangó Rezidencia felé tartva megtaláltam a démont, akit üldöztünk és nem volt egyedül rajta kívül volt még 2 démon. Azonnal letámadtam őket és a fejük már nem is volt a helyén. Az egyik megúszta, de ő meg is akart harapni csakhogy nem sikerült neki. Az ellenség elkezdett menekülni én pedig követtem őt és egy csapásra a fejét vettem neki is. Miután mindegyik elporladt a napon folytattam az utamat.

     Hazaértem és egyből meghallottam Nezuko sírását. Bementem a szobájába, ahol ő és Tanjiro volt. A bátyja próbálta megnyugtatni őt, de nem járt nagy sikerrel. Miután elmesélte az egész story-t megbeszéltem vele dolgokat utána letettem aludni Nezuko-t. Már várom a holnapi napot hiszen pillér válik belőlem. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fognak reagálni a pillérek csak az még messze van az a pillanat. Egy kicsit ettem utána megnéztem a fiúkat, hogy hogyan haladnak az edzéssel. Zenitsu és Inosuke összeveszett valamin, de Tanjiro hamar rendet tett közöttük. Kanao is gyakorolt szorgalmasan, de a lányok megzavarták. Aoi mindig vigyázz rájuk csak miközben teregetett nem tudott figyelni és már ott se voltak a közelében. Egyből ment oda és vitte őket az udvar másik felébe, hogy ne legyen bajuk. Pár perccel később megjelent a varjam csakhogy majdnem megölte magát, mert neki ment a falnak. Pislogtam kettőt aztán kezembe vettem a madarat akinek szerencsére minden porcikája rendben volt. A madár kissé még szédelged, de már mondta is, hogy merre kell mennem. Varjú: Kár! Hiroko Tokióban van egy démon! Kár!

Hiroko: Már is indulok!

     Tanjiro szemszöge: Éppen pihentünk edzés után mikor megjelent a láng pillér. Jó újra látni őt csak sajnálom hogy az Akaza és közte levő csatában megsérült az egyik szemére. Még így is annyira jó kedvű és pozitív. Mégis hogyan csinálja? Bárcsak Hiroko is ilyen lenne, mert amióta csak élek azóta nem igazán pozitív csak tetteti az egészet. Emlékszem mikor kisebb voltam anyámék nagyon aggódtak miatta. Mindig mondta nekik, hogy jól van és nem kell aggódniuk. Attól félek, hogy történik vele valami. Miközben erre gondoltam addig a láng pillér elém került és mikor felnéztem kicsit meg is ijedtem tőle.

Rengoku: Bocsáss meg, ha megijesztettelek

Tanjiro: Semmi baj

Rengoku: Az unokanővéred itt van a rezidencián?

Tanjiro: Nincs. Nemrég ment el egy újabb démont lemészárolni

Rengoku: Oh értem! Sebaj akkor neked elmondom és majd továbbítod neki

Tanjiro: Rendben!

Megérkeztem a helyre és még nem találkoztam egyetlen démonnal sem. Járkáltam fel-alá a városban mikor megjelent a hátam mögött egy démon. Jóval magasabb nálam, 6 szeme van és egy katanát tart magánál. Mégis milyen démon lehet ez? Egy volt démonvadász aki áldozatul esett Muzan-nak? Kicsit hátrább mentem aztán támadó állásba kerültem. A férfi kicsit közelebb jött hozzám és a katanáját felém szegezte.

Kokushibo: Egy újabb démonvadász? Most veled is végzek ahogyan az összes többivel

Hiroko: Azt megnézem

Kokushibo: *rátámad*

Hiroko: *kitéri a támadást és levágja az egyik kezét*

Kokushibo: *meglepődik*

Hiroko: Ki vagy te áruló? Miért nem állsz a mi oldalunkra? Lehet tudnánk neked segíteni!

Kokushibo: Nem kell a segítségetek! Inkább a halál mint, hogy veletek dolgozzak

Hiroko: Miért? Miért nem hagyod, hogy segítsek?

Kokushibo: *katanájával majdnem levágja Hiroko egyik kezét*

Hiroko: *hátra ugrik*

Kokushibo: Senki se tudott segíteni és mindig lenéztek miközben a testvéremet dicsőítették *elakarja kapni*

Hiroko: A bátyád is pillér volt? *kitér megint*

Kokushibo: Igen!

Hiroko: Tudom most már kinek vagy a testvére

Kokushibo: Ki ne merd mondani

Hiroko: Yoriichi Tsugikuni

Kokushibo: Mondtam, hogy ne mond ki a nevét!! *megfogja a torkánál fogva*

Hiroko: *próbálja magát kiszabadítani a kezei körül*

Kokushibo: Hiába próbálkozol úgy se fog sikerülni

Hiroko: Azt csak hiszed! *levágja a kezét és hátra ugrik*

Kokushibo: Szép, de nálam úgy sem vagy erősebb

Hiroko: Az lehet csakhogy van módszerem, hogy hogyan okozzak neked fájdalmat *készül a támadásra*

Kokushibo: *elkezd feléje menni és próbálja megharapni*

Hiroko: Itt az idő bemutatni az új formáját a légzés technikámnak. Halál légzés 3 forma: Halálos sikoly *közelebb kerül Kokushibo-hoz és belevág a testébe*

Kokushibo: Mi ez?! *térdre esik* Mik ezek a hangok!?

Hiroko: Azoknak a démonok hangját hallod akiket megöltem és a mestered is így fog járni. Általában a halálukig vagy amíg öngyilkosok nem lesznek addig ettől szenvednek

Kokushibo: *feláll a földről és az égre nézz* Ne! Mindjárt fel jön a nap! El kell tűnnöm innen!

Hiroko: Az nehezen fog összejönni *levágja a lábait*

Kokushibo: *elkezd az erdő fele futni

Hiroko: Áh már értem az egészet *ökölbe szorítja a kezét*

Kokushibo: *menekül*

Hiroko: Rohanj csak te gyáva!

Kokushibo g: Muszáj egy árnyékos helyre mennem

Hiroko: Ide figyelj démon! Ezt üzenem a drágalátos démonkirályodnak: Hiába próbálkozol úgy sem tudsz legyőzni minket! Nemsokára megtisztítjuk Japánt tőletek ti rohadt lelkű gyilkosok!

      A kezemben éles fájdalmat éreztem. Felhúztam az egyenruha ujját aztán bekötöttem a sebet. Miután megbizonyosodtam, hogy nincsen máshol sérülésem elindultam vissza a rezidenciára. Útközben eszembe jutott, hogy ma fognak pillérré avatni szóval jobb lesz sietnem. Amint odaértem gyorsan lezuhanyoztam utána már vettem is fel a ruhát, ami az ágyamon volt. Hamarosan elkell indulnom innen, de még gyorsan ránézek a srácokra és Nezuko-ra. A fiúk szokás szerint edzettek, a leányzó meg mélyen alszik. Most már nyugodtan elhagyhatom a rezidenciát.

/Eközben a pillér találkozón:/

Tengen szemszöge: Oyakata-sama összehívott minket mivel van valami közölni valója. Mindenki itt volt Shinobu-n kívül. Pár perccel később megjelent a pillangó pillér aki nagy mosollyal tért be köreinkbe. Lassan Oyakata-sama megjelent a gyermekeivel és mi csendben vártunk.

Oyakata-sama: Jó napot gyermekeim!

Pillérek: Jó napot Oyakata-sama!

Oyakata-sama: A mai nap nagyon fontos lesz számunkra. Egy újabb taggal bővül a pillér társulatunk, de ő egy régi személy helyét fogja betölteni több mint 20 év után

Pillérek: 20 év után!?

Oyakata-sama: Így van. Utoljára akkor volt itt mikor én kezdtem el vezetni a hadtestet

Sanemi: Azóta üres az a pozíció?

Oyakata-sama: Igen

Kanae: Akkor 11 pillér volt régen a hadtestben?

Oyakata-sama: Úgy ahogy mondod

Rengoku: Már várom, hogy üdvözölhessem az új tagot

Oyakata-sama: Akkor be is mutatom nektek. Kérlek gyere köreinbe Kamado Hiroko

Pillérek: Hiroko?!

Hiroko: *letérdel* Remélem nem várattam meg magát és a többi pillért

Oyakata-sama: Ne aggódj ilyenről szó sincs. Szeretném ha átvennéd a neked szánt katanát

Hiroko: *bólint és elveszi a fegyvert* Nem úgy volt, hogy az elődöm használta, mert ez elég újnak tűnik

Oyakata-sama: Sajnos ennek meg van az oka. Az apád volt az utolsó halál pillér előtte dédnagyapád volt. A nagyapád nem akart pillér lenni, ezért ő csak démonvadász volt. Apád nem sokáig tartózkodott itt az egészségi állapota miatt és miattad is inkább elszeretett volna menni

Hiroko: Érthető most már az egész

Sanemi: Oyakata-sama! Jó ötlet egy új tagot hozni a pillér társulatba? Nincs ellenvetésem csak szerintem vagyunk olyan erősek, hogy legyőzzük Muzan-t vagy tévedek?

Oyakata-sama: A kérdésed helyén való Sanemi. Igen vagyunk olyan erősek csakhogy a társulat 10 főből állt mindig is. Kivéve mikor a dédszülők vagyis a légzés technika alapítói voltak kevesebben. Most egy plusz ember nagy változást hozhat

Gyomei: Akkor most már teljes a csapatunk?

Muichiro: Úgy nézz ki igen

Obanai: Így már lehet van esély a győzelemre

Tengen: Nagyszerű!

Kanae: Már kíváncsian várom a közös munkát veled Hiroko *mosolyog*

Rengoku: Szintúgy

Hiroko: Köszönöm szépen!

Oyakata-sama: Akkor mára ennyi lenne! A következő gyűlésen találkozunk! Szép napot nektek!

Pillérek: Köszönjük szépen! Önnek is mester!

Giyuu: * odamegy Hiroko-hoz* Szia!

Hiroko: Oh, szia Giyuu!

Shinobu: *mérges*

Kanae: Mi a baj hugi?

Shinobu: Semmi! *elviharzik*

Kanae: Shinobu?

Obanai: Hagyd majd meg nyugszik

Kanae: Rendben!

      Ezután minden másabb lesz. Jobban odafigyelek magamra és a körülöttem lévőkre. A többiek nagyon udvariasak voltak velem és pár dolgot közöltek velem amit egy pillérnek tudnia kell. Nagyon hálás vagyok, hogy őket barátaimnak nevezhetem. Lassan mindenki hazament kivéve engem, aki egy újabb démont ment levadászni. 

Folytatás..