Éppen egy faluból indultam hazafele Tengen-nel mikor a varjam megérkezett. Dél-keletre a lilaakác erdő közelébe a varjú látott egy démont. Egyből rohantam oda és reménykedtem, hogy ne ölje meg őket. A nappaliban megtaláltam az apukát a kislányával és mikor felmentem az emeletre akkor ott az ellenséget meg az anyukát találtam. A démon megérezte a jelenlétemet, aminek hatására egyből rám támadt. A második légzéstechnikámmal levágtam a karját, de az hamar vissza is nőtt neki. A nőt megakarta harapni, de nem sikerült. Ellöktem tőle és egyenesen a szemközti szoba falának csapódott. Láttam, hogy a hölgy nagyon megijedt mondjuk váratlanul érintette az egész. Nagy nehezen megnyugtattam mialatt az ellenség összeszedte magát. Sikerült a támadását kitérni és egy laza mozdulattal végeztem vele. Feje leesett és az a folyosóra gurult azután még szitkozott néhány sort aztán kezdett elporladni. Miután a démon meghalt vettem egy mélylélegzetet aztán közöltem a nővel, hogy a férjét és a lányát nem tudtam megmenteni. Nagyon sajnáltam szegényt és tudom, hogy most belül mit érezz, de erősnek kell lennie most legalább a férje és lánya miatt akik fentről fogják figyelni őt. Miután elhagytam a házat a varjam egy üzenetet hozott Oyakata-sama-tól. Beszélni szeretne velem, de hogy mit az majd akkor kiderül. Mondjuk jobb lesz sietnem nem igazán szeretném ha sokáig várna rám.

Eközben a Pillangó Rezidenciánál:

      Shinobu szemszöge: Egyből értesítettem az összes pillért addig Sanemi és Kanae a démon után ment, hogy ne tűnjön el a szemünk elől. A varjú elrepült én pedig mentem a pillér társam és a nővérem után. Lassan a többiek utolértek engem és futottunk ahogyan csak a lábunk bírta. Sanemi-nak sikerült megsebesítenie a démont, de mikor Kanae próbálta a fejét levágni akkor az ellenség kitért mellőle. Obanai is próbálta az egyik oldalról, de nem járt sikerrel. Végül Rengoku nagy nehezen lefejezte az ellenséget. Mindenki figyelte a démont aztán arra a két személyre akik több ideig futottak utána. Hirtelen Mitsuri megtöri a nagy csendet:

Mitsuri: Mégis hogyan talált oda?

Sanemi: Nem tudom. Éppen az öcsémet kerestem mikor megláttam a fák között sétálni

Giyuu: Fura, hogy idáig nem halt meg

Tengen: *megérkezik* Bocsánat ha késtem csak Hiroko-val voltam egy falunál. Ezt hogy érted Giyuu?

Giyuu: Úgy, hogy simán meghalhatott volna ha csak egy percre is kilép a napra

Rengoku: Ez tényleg furcsa

Kanae: Mikor leakartam vágni a fejét akkor elteleportált

Gyomei: Akkor érthető, hogy miért élt még

Muichiro: Jobb lesz nyitva tartani a szemünket hát ha nincs egyedül

Shinobu: Muichiro-nak igaza van. Bármikor összefuthatunk Muzan-nal vagy valamelyik démonjával

Sanemi: De gyűlölöm, hogy az embernek egy perc nyugta sincs ezek miatt

Kanae: Nyugodj meg Sanemi. Hamarosan vége és akkor mi békében élhetünk tovább

Sanemi: Remélem is

Rengoku: Így van. Ahogy látom valakinek a varja megérkezett *felnézz*

Mindenki: *felnéznek az égre*

Varjú: Kár! Rengoku édesapád hivat téged magához! Kár!

Rengoku: Rossz előérzetem van

Mitsuri: Csak nincs nagy baj

Rengoku: Remélem is. Jobb lesz elindulnom

Sanemi: Légy óvatos láng pillér barátom

Rengoku: Az leszek *elindul*

     Rengoku szemszöge: Vajon mit akarhat apám? Lehet történt valami otthon vagy csak valamit tudatni akar velem. Az agyamban minden is lejátszódott, ami miatt már rohantam egészen a házunkig. Közben eszembe jutott az Akaza-val megtörtént csatánk, Tanjiro idegösszeroppanása, a rengeteg sérült akik a vonaton utaztak. Habár az egyik szememre vak lettem ugyan úgy folytatom a harcot a hazámért. Az öcsém kint a tornácon olvasott valami könyvet. Mikor meglátott egyből rohant hozzám és a nyakamba ugrott.

Senjuro: Onii-chan!!

Rengoku: Szia Senjuro!

Senjuro: Jó, hogy itt vagy. Apa nincs jól

Rengoku: Mi történt?

Senjuro: Be szeretett volna menni a szobájába, de összeesett az ajtóban

Rengoku: *leguggolt hozzá* Hívtál orvost?

Senjuro: Igen és már bent vele

Rengoku: Rendben és nyugodj meg minden rendbe fog jönni. Helyesen cselekedtél kisöcsém *megöleli*

Senjuro: *visszaöleli* Félek, hogy elfogjuk veszíteni, mint anyát *könnyezik*

Rengoku: Nem fogjuk. Higgy nekem

Senjuro: *bólogat*

Rengoku: Most bemegyek megnézem apát

Senjuro: Oké

Rengoku: *bemegy*

Orvos: *kimegy a szobából*

Rengoku: *meglátja* Doktor úr! Hogy van az édesapám?

Orvos: Jó napot Kyojuro! Az édesapja eszméletét vette. A vizsgálat után megbizonyosodtam arról, hogy apja nem evett rendesen az elmúlt három napban

Rengoku: Az hogyan lehetséges? Elég jó étvágya szokott lenni és ez nagyon nem vall rá

Orvos: Hmm..nem szokott mostanában stresszelni?

Rengoku: Nem tudom. Mostanában nem voltam itthon. Szinte mindig úton vagyok

Orvos: Oh értem. Az apja már biztosan felébredt jobb lesz ha bemegy hozzá

Rengoku: Rendben és köszönjük szépen!

Orvos: Ugyan nincs mit. Örülök, hogy segíthetek *elmegy*

Rengoku: *bemegy a szobába*

Shinjuro: *felül*

Rengoku: Apám

Shinjuro: Szia Kyojuro!

Rengoku: Megkaptam az üzeneted, de arra nem számítottam, hogy rosszul leszel

Shinjuro: Bocsáss meg! Nem akartalak sem téged, sem az öcsédet megijeszteni csak a napokban annyira elfoglalt voltam, hogy megfeledkeztem magamról. Azóta néhány dolgot megtudtam a naplégzésről és azt szeretném, ha ezt elmondanád Tanjiro-nak

Rengoku: Miért fontos ez apa?

Shinjuro: Ez a fiú életébe is kerülhet, ha nem tudja meg

Rengoku: *lefagy*

Shinjuro: A légzés technika amit használ az nagyon veszélyes. Jobb lesz, ha az unokanővérét is értesíted erről

Rengoku: Rendben!

/Pár nappal ezelőtt:/

     Tengen szemszöge: Tanjiro-val, Zenitsu-val és Inosuke-vel elmentünk Yoshiwara-ba, ahol a három feleségemet láttam utoljára. A fiúkkal amint odaértünk lánynak álcázva kerestük Suma-t, Hinatsuru-t és Makio-t. Én a tetőn járkálva nézelődtem amíg a fiúk lent voltak. Mikor Felső Telő hat rangú démon Daki rátámadt a srácokra. Egyből mentem oda, de Nezuko és Tanjiro már kicsit véresen megküzdött vele. Inosuke és Zenitsu szintúgy csak Inosuke nagyon mély sebeket kapott. Kicsivel később megjelent Gyutaro aki szintén Felső Telő rangú démon, ráadásul Daki testvére. A csatát habár megnyertük, de sajnos a jobb szememre teljesen megvakultam. A sérüléseimet Nezuko ellátta. Szerencse, hogy a karomat nem veszítettem el így továbbra is harcolhatok a többiekkel. Ezután hazamentünk és lábadoztam pár napig a feleségeim pedig folyamatosan figyeltek engem.

/Vissza a Rengoku házhoz:/

Shinjuro: Kb ennyit jobb, ha tudnak

Rengoku: Ezt mind el kell mondanom nekik?

Shinjuro: Igen

Rengoku: Rendben! Megyek, mert még akad dolgom

Shinjuro: Rendben fiam. Vigyázz magadra kérlek..

Rengoku: *mosolyogva rá nézz* Ne aggódj apa. Így lesz *ki megy a szobából*

Mikor odaértem Oyakata-sama már kint ült. Odamentem és letérdeltem. Mikor láttam, hogy megemelte a kezét egyből felálltam. Mondta, hogy ülje le vele szembe. Megfogadtam amit mondott és leültem elé a tisztességes távolságot tartva. Meg annyi gondolat járt a fejemben most, de ezt Oyakata-sama látta is rajtam. Kérdezett tőlem valamit amire nem egyből válaszoltam. A nevemet kiejtette egyből rápillantottam amint meghallottam. Erre mindig felfigyelek, ha hirtelen kikapcsol az agyam.

Oyakata-sama: Látom elkalandoztál

Hiroko: Igen és elnézést kérek

Oyakata-sama: Semmi baj. Ez sok embernél előfordul mostanság

Hiroko: Igaza van. Lehet egy kérdésem?

Oyakata-sama: Persze! Nyugodtan kérdezhetsz?

Hiroko: Miért hívatott magához? Van valami amit elszeretne nekem mondani?

Oyakata-sama: Igen van mit megbeszélnünk. Nagyon sok változást vettem észre nálad. Örülök, hogy mindig bővül a hadtest ilyen tehetséges harcossal. Te sem vagy különb Hiroko Kamado. Többször hallottam néhány pillértől a sikeres vadászataidról és kitartásodról. Közben 4 gyermekre vigyázol mellette magadra is próbálsz időt fordítani. Nehézségek ellenére kitartottál és most itt vagy mint démonvadász. Apád halála megrázott, de tudtam arról, hogy talált magának utódot. Hiroko az édesapád pillér volt és nem akármilyen ő volt a halál pillér és szeretném ha te lennél a következő a sorban. Azt szeretném, ha csatlakoznál a pillérekhez és teljesítenéd azt, amit apád félbehagyott. Hogy döntesz?

Hiroko: *le van sokkolva* Ez számomra hihetetlen. Azt tudtam, hogy valami hadtestnél volt, de azt nem, hogy pont itt

Oyakata-sama: Apád próbált védeni téged addig, amíg el nem jön a te időd

Hiroko: Tehát apám csak óvott engem amíg nem érezte, hogy felvagyok készülve a jövőmre

Oyakata-sama: Így van. Az életét is képes volt feláldozni érted főleg amióta megszülettél

Hiroko: Ön honnan tud ilyeneket? Bocsánat, ha rossz hangnemben szólok önhőz

Oyakata-sama: Semmi baj. Onnan, hogy egy találkozón közölte, hogy megszületett az első gyermeke és az egészségi állapota sem volt a legjobb már így visszavonult. Azóta várom, hogy valaki betöltse a helyét és most itt van rá az esély

Hiroko: *mosolyog* Azt tudtam, hogy az egészségi állapota nem volt a legjobb, de..Neki köszönhetek mindent..*felnézz az égre*

Oyakata-sama: Így igaz. Nos, hogyan döntöttél?

Hiroko: *ránézz* Elfogadom! Leszek a halál pillér, ahogy édesapám is szerette volna

Oyakata-sama: Köszönöm szépen! Ezzel a hadtest visszakapott egy pillért. Holnap reggel a ruhád ott lesz a szobádban és a kardot majd itt kapod meg a többiek előtt

Hiroko: Értettem!

Oyakata-sama: Holnap a pillér találkozón találkozunk

Hiroko: Rendben! További szép napot! *elmegy*

Oyakata-sama: Neked is!

Folytatás..