Április 25-e: egy felhős estén

-Megint hallottam azokat a hangokat tegnap este, mint amit a múltkor is mondtam neked. - sóhajtott fel Jungkook miközben már vacsora után ültünk egymás mellett a kanapén és csak gondolkoztunk.

-Nem hatott a fű? - kuncogtam.

-Nagyon vicces, de kérlek ezt most ne poénkodjuk el. - nézett rám szigorúsággal a szemeiben.

-R..Rendben. Bocsánat. - motyogtam.

-Valaki tényleg van alattunk. - nézett félre.

-Jungkook, légyszíves ne kezdd már megint... Múltkor néztük meg az alaprajzot is és semmilyen pinceszerűség nincs alattunk, máshonnan meg nem jöhettek a hangok. A szellőző rossz és kész. Majd kihívok egy szerelőt. - forgattam szemet.

-Jimin, nem vagyok hülye. Valami történt itt, amiről te nem tudsz. SoHjoon nem olyan, mint amilyennek megismerted őt. - morogta.

-És mégis mi történt volna itt? - nevettem fel hitetlenül.

-Jól van, vegyük szépen sorjában. Van egy vágás az alhasadon, amiről te nem tudsz semmit. Elvileg a szellőző elromlott, de valaki kurvára van alattunk, mert én már a második éjjel hallom a hangját. És akaratlanul törnek fel benned olyan rémemlékek, amiről te szintén nem tudsz semmit, de valószínűleg tényleg megtörtént. És akkor még ott vannak a kérdések... Vajon SoHjoon miért rejtette el egy két záras szekrénybe a ház tervrajzát? Vagy egyáltalán miért számzáras a dolgozó szobája, ha csak egy egyszerű logisztikai cégnél volt egy főnök? És miért nem hívta ki a szerelőket, ha csak a szellőző rendszerrel van valami probléma? Tényleg... Amúgy ő mit mondott ezekre a zajokra? - ragadt le az egyik kérdésnél.

-Hogy csak a szellőző romlott el... - válaszoltam halkan.

-De honnan tudta, ha nem is hívott ki szerelőket? - merengett el a fekete hajú.

-Fogalmam sincs. - suttogtam.

-Jimin... Vissza kell menned az emlékezetedben és muszáj valami információt megtudnod az itt történtekről, jó?

-De nem szeretnék. Félek, Jungkook. Nem akarok csalódni..

-Hiszen már így is csalódtál. Én tudom, hogy titokban hiszel nekem és sejted is hogy ez nem az volt, aminek látszott. Vagy miért nem hitted el azt, hogy SoHjoon halála csak egy sima öngyilkosság miatt volt? Nem hitted el, mert te is tudod, hogy ez mind csak illúzió. - pillantott rám mindent tudóan.

-Hah... Jól van. Végülis már bele kezdtünk. Ilyenkor már nem szép visszavonulót fújni. De mégis hogyan akarsz engem letapizni? - torzult grimaszba za arcom.

-Ne gondolj semmi rosszra. Csak a szükség kedvéért érek hozzád, semmi több. Csak simogatni foglak. Az amúgy sem olyan rossz. - vont vállat.

-Rendben... Akkor kezdjük. - sóhajtottam egy hatalmasat, majd Jungkook oldalához dőltem. - Nem zavar téged? - kérdeztem rá.

-Nem, csak lazulj el. - kért meg halk, mély hangon.

A levegőt kapkodni kezdtem és lehunytam a szemeimet, mert megint jött az az érzés.

Jungkook átölelt egyik kezével, mintha csak azt akarná tudatni velem, hogy ő itt van mellettem és nem fog csinálni semmi rosszat sem. Majd a másik kezével megsimította az arcomat, ám ekkor elsötétült teljesen, minden...

-Ő meg kicsoda? - kérdeztem SoHjoontól, mikor kiléptem a szobánkból és váratlanul egy idegennel láttam meg őt, akit a dolgozó szobája felé húzott.

-A titkárnőm. Muszáj volt áthívnom őt ide, mert elakadt az egyik csomagunk. - válaszolta lazán.

-Hétvégén? - méregettem őket.

-Fontos csomagról van szó. - emelte feljebb a hangját, amit én nem értettem.

A lányra néztem. Még túl fiatalnak nézett ki. Nagyon fiatal volt és az első gondolatom az volt; Ő biztosan nem lehet titkárnő. Bár a mai világban, már minden lehetséges.

-Jól van... Ha kell valami, csak szóljatok. - vontam vállat, habár egy kicsit azért gyanakodtam rájuk. A lánynak nagyon ijedt tekintete volt és tényleg negatív érzéseket keltett bennem a kettőjük látványa.

Mikor SoHjoon már majdnem belépett vele a szobába, a lány még visszanézett rám és láttam rajta, hogy ő valamit nagyon nem akar. Mintha némán kérne tőlem segítséget. De én tudtam, hogy SoHjoon sosem tenne semmi rossz dolgot. Biztosan csak nincs jó kedve, vagy nem akar dolgozni. Ezzel hitegettem magamat, ám ekkor valami eszembe jutott.

SoHjoonnak csak férfi titkára van. Áh, hülyeség. Biztosan van több titkára is...

Egy pár óra múlva a párom csak egyedül jött le ebédelni. Kérdeztem tőle, hogy hová tűnt a lány, ám ő erre azt válaszolta hogy már elment és egy teát készített nekem, ami nekem nagyon ízlett, majd lefeküdtem aludni

Éjszaka egy sikításra ébredtem, amit nem én adtam ki. Riadva ültem fel az ágyon és megláttam SoHjoont magam mellett, aki szintén ült és engem vizslatott.

-Te is hallottad ezt? - kérdeztem tőle rémülten.

-Mit? - kuncogott, majd valami fájdalmasat éreztem meg a tarkómnál, ezért se szó, se beszéd, visszaaludtam...

-Jimin... Jimin! - hallottam meg a nevemet ezért hirtelen nyitottam fel a szemeimet és ijedve kapkodtam a levegőt, miközben észrevettem, hogy Jungkookot ölelte nagyon szorosan.

-Láttam... Láttam őt... - vettem mély levegőket, majd Kook segítségével lenyugodtam egy kissé, majd el is engedett.

-Mit láttál? - kérdezte kíváncsian.

-SoHjoont és egy idegen lányt. A lány olyan 17 vagy 18 év körülinek nézett ki. Még nagyon fiatal volt. SoHjoon a dolgozó szobájába vezette őt és azt mondta nekem, hogy titkárnője az és csak megoldanak valamit, mert az egyik csomag elakadt. De a lány nagyon reszketett valamitől és fogadni mernék rá, hogy valami miatt nem beszélhetett, mert egy szót nem szólt, csak némán segítségért kiabáltak a szemei. Ezután SoHjoon egyedül jött le ebédelni és azt mondta, hogy a lány már hazament, amit én nem értettem, mert akkor azt láttam volna, mivel én egész idő alatt a lenti szinten tartózkodtam. Aztán csinált nekem valami teát, ami nagyon finom volt, csak utána álmos lettem és lefeküdtem aludni. Éjjel egy sikolyra ébredtem, de SoHjoon már ébren volt, majd mikor megkérdeztem, hogy ő is hallotta-e azt a hangot, ő egyszerűen csak felnevetett, majd... Mintha leütött volna... - hadartam el egy szuszra az egész történetet.

-Értem. Azt a lányt már láttad valahol? Tudtad, hogy ő tényleg SoHjoon titkárnője volt?

-Nem, még egyszer sem láttam és biztosan nem volt a titkárnője, mert SoHjoonnak egy férfi titkára van, nem nő.

-Nem tudod, hogy mit csináltak a dolgozó szobában?

-Nem. Nem hallgatóztam. - hajtottam le a fejemet.

-És tényleg nem láttad azt a lányt kimenni a házból? - kérdezett újból.

-Nem, esküszöm, hogy nem. Az ebédet készítettem és onnan jól rá látok arra, aki ki akarna menni a házból.

-És a tea? Milyen íze volt? Emlékszel rá?

-Nem tudom. Csak annyi maradt meg, hogy nagyon finom volt.

-SoHjoon sokszor szokott neked ilyen teát készíteni?

-Igen. Nyilván nem minden nap, de azért nem is ritkán. Utána mindig olyan frissen és kipihenten szoktam ébredni. - mosolyogtam el.

-És tényleg nem emlékszel, hogy ez megtörtént volna a valóságban?

-Nem, tényleg nem...

-Megtudod mutatni azt a teát?

-Nem tudom hol van. Van rengeteg teánk. Nem tudom melyiket szokta nekem adni. De megmutatom, hogy hol vannak. - keltem fel, majd vele együtt a konyhába mentünk, ahol kipakoltam azt a temérdek mennyiségű teás dobozt.

-Ennyire szeretitek a teát? - hűlt el Jungkook.

-Hát... SoHjoon volt az, aki mindig teákat vett. - vontam vállat.

-Nem baj, ha az összeset megnézem egy kicsit? - ült le az egyik székre a konyhapulthoz.

-Dehogyis. Csak nyugodtan. Addig iszok valami gyümölcslevet. Kérsz?

-Most nem, köszönöm.

Jungkook szakértőket megszégyenítve kezdte el egyesével vizsgálni a dobozokat és a tartalmukat is.

Mosolyogva figyeltem őt és azon gondolkoztam, hogy mennyire törődő és odafigyelő az ijesztő és zord külsője ellenére. Mennyire finom illata van és mennyire menő, mikor néha enyhén dohány szagot is érzek rajta. Milyen szexi a homlokára hulló éjfekete haja és milyen jól áll rajta az enyhén feszülős fekete pólója. Látszik hogy nagyon megakarja oldani ezt az ügyet, de közben engem sem hagy figyelmen kívül és rajtam is próbál mindeközben segíteni.

A fejemet negrázva ittam tovább az italomat, miközben nem hagytam abba Jungkook tökéletes valójának a bámulását.

-Szexi. Precíz. Óvatos. - suttugtam, ám ő ezt nem hallhatta meg, mivel nagyon mélyen el volt merülve a teák tanulmányozásában.