Április 29-e: ugyanazon az éjszakán

Riadtan rohantam fel Jungkookhoz, aki jól hallhatóan fürdött a jelenlegi szobájában. Már ott voltam, mikor megtorpanttam a fürdő ajtó előtt.

Benyissak vagy ne? Melyik a fontosabb?

Ehelyett inkább csak kopogtatni kezdtem az ajtón.

-Jungkook, nyisd ki, kérlek! Nagyon félek! - kiabáltam be neki türelmetlenül.

-Nem tudsz egy kicsit békén hagyni, Jimin? - érkezett a nem túl kedves válasz.

-Jungkook, ez most fontos! Igazad volt! Tényleg van még itt valaki rajtunk kívül! - ordítottam a félelemtől.

Nem is tudom, hogy pontosan mi miatt féltem. Hogy van valaki még a házban? Vagy hogy valami olyat fogok látni, amit nem szeretnék? Vagy hogy Sohjoonról derül ki még valami negatív? Nem tudom megmondani pontosan.

Jungkook tágra nyílt szemekkel nyitotta ki előttem az ajtót egy köntösben.

-Van alatta alsónadrág. - szögezte le. - Mi történt pontosan?

-H..Hát... amikor fürödni mentél én újra hallottam azt a furcsa zajt és mivel hulla csend volt a házban ezért tisztán hallottam és... talán igazad van... olyan volt, mintha valami lánc csörömpölne. Nagyon félek. Nem tudom mi lehet még it... - araszoltam hozzá közelebb.

-Jimin, van ennek a háznak valami központi irányítója vagy mit tudom én, valamilye? - aggatott magára egy melegítő szettet.

-Van lent a nappaliban és itt a folyosón egy beépített tablet, amin lehet irányítani a ház összes funkcióját, miért?

-Kapcsold fel az összes lámpát, majd menjünk Sohjoon dolgozó szobájába! - utasított, mire én tettem is, amire kért, ezért kimenetem a fenti folyosóra és a falon lévő tablet segítségével felkapcsoltam az házban található összes fényforrást.

-Rájöttél valamire? - szedtem a lábaimat Kook mellett a dolgozó szoba felé.

-Csak feltételezem, hogy ha tényleg van valami vagy valaki alattunk lent, akkor az alaprajz, amit múltkor néztünk, hamisított volt és kell lennie egy rendes másiknak is. - magyarázta.

A szobába beérve egyből a kódos polchoz mentünk, amit már a jól ismert kóddal ki is tudtunk nyitni. A fekete hajú egyből feltúrta az iratokat, de nem sok mindent találtunk ott jelentőségtelen papírokon kívül.

-Lehet, hogy nincs is 'rendes' alaprajz. - vetettem fel.

-Minden háznak van alaprajza.

-De lehet Sohjoon megsemmisítette azt.

-Mondjuk az lehet. De nem rá vallana. - folytatta a keresgélést.

-Honnan tudod? Ennyire ismered őt? - kérdeztem tőle meg megint.

Igazából nagyon kíváncsi vagyok hogy ez a két ember honnan ismeri egymást.

-Igen, ismerem őt, de nem szeretnék beszélni róla. - jelentette ki.

-Ugye tudod, hogy ez eléggé gyanús. Pont erről nem szeretnél beszélni... - tettem pár lépést hátra.

-Jimin, kérlek... Ne nehezítsd meg mégjobban a dolgomat. Így is van épp elég. - sóhajtott fel, mire én csak gyanakvóan figyeltem őt tovább.

Furcsa volt, hogy erről ennyire nem akart beszélni, de most inkább másra koncentráltam. Úgyis majd még elő fog jönni ez a téma, de most arra kell összpontosítanunk, hogy vajon mi lehet az a különös zaj, ami kísért minket.

-Amúgy nem lenne egyszerűbb csak simán megkeresni azt a szobát vagy helyiséget? Itt van valahol a házban, gondolom úgyis megtalálnánk. Elvégre nem egy tűt keresünk a szénakazalban. Egy szoba azért eléggé nagy ahhoz. - ajánlottam fel egy kis idő múlva, mikor már Jungkook kezdte volna feladni a keresgélést.

-Hát amekkora házad van szerintem nagyjából olyan mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban. De szerintem az lesz, igen, hogy megkeressük. - egyenesedett fel.

-Most? Mindjárt éjfél lesz. - pillantottam az órára.

-Nem tudom. Fáradt vagyok már, de nem hinném, hogy tudnék ilyen állapotban aludni. Szerintem folytassuk holnap. Lehet, hogy nincs is senki sem itt rajtunk kívül, lehet hogy csak beképzeljük mind a ketten. Majd ráér ez holnapra. Kérsz altatót? Én tuti most beveszek egy felet. - hagytuk el a szobát Kookkal.

-Aha, én is szeretnék. Kicsit szét vet az ideg. - nevettem el magam idegesen.

-Jimin, figyelj rám... Nem lesz semmi baj. Én vigyázok rád, oké? Mindig is az volt a dolgom, hogy valakire vigyázzak, szóval én profi vagyok, bízz bennem. Ha meg valami gond van, akkor szólsz nekem, itt vagyok a szomszéd szobában. - fogta meg a vállamat, mire én csak lesöpörtem a kezét onnan.

-Bocsánat, tudod, hogy nem jó ha megérintesz. De köszönöm, hálás vagyok érte neked! Esetleg... Nem cserélhetnénk telefonszámot? Úgy találni könnyebb elérnem téged, ha valami van.

-De, persze. - sétált be a szobájába, majd mikor vissza ért elém a folyosóra, odanyomott a kezembe egy telefont. - Csörgesd meg magad.

Gyorsan el is intéztem a szám cserét, majd a szobájába mentünk.

-Akkor elfelezünk egy altatót? - kérdezte.

-Igen, addig hozok vizet. - válaszoltam, majd a vendégeknek kikészített poharak közül megfogtam kettőt, aztán a fürdőben megtöltöttem őket vízzel és visszamentem Kookhoz. - Köszönöm! Tessék. - cseréltünk tárgyat.

Miután mind a ketten lenyeltük a félbe tört pirulát én jó éjszakát kívántam neki, majd vegyes érzelmekkel bújtam ágyba és már találgatni sem akartam, hogy vajon mit fog hozni a holnap...