Április 29-e: egy enyhe estén

-Tudod... Sajnálom, hogy felhoztam azt a témát tegnap este. - kezdtem bele, mikor már egy ideje csak szótlanul néztem, ahogy Jungkook dohányzik a nyitott ablak előtt.

-Ugyan, nem bánt engem ez a téma. Még kicsi voltam akkor ezért nem hagyott bennem akkora nyomot, mintha felnőtt fejjel éltem volna át. - vont vállat, viszont látszott rajta, hogy azért egy kicsit bántotta őt a dolog.

-Tudod mi jutott eszembe? - kérdeztem tőle bizonytalanul.

-Hm? - fordult felém kíváncsian.

-Hogy talán emiatt lettél magánnyomozó és rendőr is. - motyogtam.

-Miből gondolod ezt? - vonta fel a szemöldökét.

-Mert látom rajtad, hogy azért eléggé bánt téged a szüleid elvesztése. Magamból kiidulva te is rengeteget gondolkoztál a családodon. Vajon ki ölte meg őket és miért? Hogyan nézhettek ki? Próbálod félidézni a hangjukat, de már nem is emlékszel rá, emiatt pedig egyre nagyobb harag gyűlt benned a gyilkossal szemben. Nem akartad, hogy más is át élje azt amit te anno, ezért felcsaptál a katonaságnál, hogy legyen valami fogalmad a fegyver használatról és az önvédelelről, aztán elmentél a rendőrségre is, hogy tisztában legyél a nyomozás fontos szabályaival és a jogi dolgokkal, hogy hogyan működik egy ilyen procedúra a rendőrségnél, majd szépen visszavonultál és magán nyomozó lettél, hogy segíts más ilyen embereknek kinyomozni a tettes hol létét, majd szépen le is buktattad őket, hogy egyre kevesebb bűnöző mászkáljon az utcákon és ne ismétlődjön meg az az eset, ami veled történt. - magyaráztam neki, mire ő nagy szemekkel bámult rám. - Most mi van? Ez csak én véleményem.

-D..De... Pontosan így történt. - szűkítette össze a szemeit.

-Na látod.

-Ezt hogyan raktad ennyire jól össze. Talán ismersz engem? - vádolt meg.

-Egy pár napja ismertelek csak meg. - néztem rá furcsán.

-Többet nem mondok neked semmit. A végén még megfejted az egész magánéletemet. - szívott bele a dohányába.

-Dehogyis. Csak azért jöttem rá erre, mert ez így eléggé logikus volt. - vontam vállat.

-Egy biztos. Nagyon okos vagy, Jimin. De ha már így kitálaltál a magánéletemről, akkor illendő lenne neked is mondanod még valamit magadról.

-Kick-boxra járok. De most egy kicsi szünetet tartok éppen. - avattam be őt.

-Tényleg? Ezt nem néztem volna ki belőled.

-Köszi vagy mi. Pedig te, szóval én is meg tudom védeni magamat. - mosolyogtam rá ártatlanul.

-Ne nézz így rám. - bámult engem semlegesen.

-Miért? - vilantottam ki a fogaimat is.

-Mert felhúzol vele. - pillantott el rólam.

-Idegileg? - araszoltam közelebb hozzá.

-Nem. Máshogyan. - válaszolta mély hangon, mire nekem a hideg kezdett el futkosni a hátamon és a vigyorgástól nem tudtam válaszolni.

-És még én vagyok az, aki nyálcsorgatva bámult téged tegnap... - jött meg a hangom.

-Jimin, fejezd be. - figyelmeztetett.

-Miért? Most legalább én is tudlak téged valamivel szivatni. - bökködtem meg az oldalát. - Nem is vagy csikis. - szomorodtam el.

-Most úgy viselkedsz, mint egy gyerek. - forgatott szemet, majd rátámaszkodott az ablakpárkányra.

-Mindenki valakinek a gyereke. - vontam vállat. - Na de miért húztalak fel azzal úgy, ha csak rád néztem. - nyomtam az 'úgy' szót.

-Mert az ártatlanság az, ami beindít engem és te úgy néztél rám. - sóhajtott egy nagyot. - De ha ezt be mered vetni ellenem, akkor azt te fogod bánni, nem én. - pillantott rám egy pillanatra.

-A..Azt akarod mondani... - fagyott az arcomra a mosoly.

-Pontosan. - vágott a szavamba.

-Meleg vagy? - motyogtam.

-Biszexuális. És már jó pár ideje nem volt senki aki kielégített volna engem, szóval úgy játszál az idegeimmel.

-O..Oh... Oké. - szeppentem meg.

-De ettől fogva még nem kell félned tőlem. Ha ilyen jó fiú leszel, mint amilyen eddig is voltál, akkor nem lesz semmi olyan, amit te nem akarnál. - egyenesedett fel, majd úgy nézett le rám.

-K..Ki mondta, hogy én nem akarom? - suttogtam.

-Nem hallottam. - hajolt hozzám közelebb.

-Mondom jól van, jó leszek. - vágtam rá.

-Rendben.

-De azért ez egy kicsit furcsa volt. - hajtottam le a fejemet. És mi van ha direkt vetem be ezt a gyengepontodat ellened? - jött meg a bátorságom.

-Hát...

-Tudod mit? Inkább nem is akarom tudni. - hagytam félbe ezt a témát. - Beszélgessünk valami másról. Például arról, hogy miért vagy ennyire kiöltözve még a házamban is? Simán lehetnél valami kényelmesebben is. - méregettem őt.

-Mert ez az én stílusom. - vont vállat.

-Hát jó, te tudod. - hagytam rá, majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Kook már egy jó ideje bámult, miközben én az ablakon nézegettem kifelé.

-Miért nézel?

-Csak bogarat ültettél a fülembe az előbbi beszélgetésünk során. - sétált mögém, majd engem közrezárva támaszkodott meg az ablakpárkányon. A teste az enyémhez simult, és éreztem a forró lehelletét a nyakamnál, mire egy kicsit megijedtem és remegni kezdett a kezem, plusz a levegőt kapkodni kezdtem.

-Ne érj hozzám... - suttogtam.

-Pedig muszáj lesz. - csókolt bele a nyakamba, mire nekem lefolyt egy könnycsepp az arcomon...

-SoHjoon! - kiáltottam fel még utoljára.

Éles fájdalmak terítették be a testem minden érződideggekkel teli részét. Nem tudtam, hogy hol vagyok. Olyan mintha valami alagsorban lennék egy szobában, de nem ismertem ezt a helyet. Még sohasem láttam. SoHjoon volt fölöttem és épp megerőszakolt. Megint ideges lett rám és nem mondott pontos okot, hogy miért. Egyszerűen csak itt találtam magamat és kínozni kezdett. A kezemet lebilincselte és a lábaimat is kikötözte valahova. Reszkettem, féltem és bőgtem.

Miért csinálta ezt velem? Miért bántott? Miért akarta, hogy szenvedjek?

Nem tudtam kiabálni, elfáradtam és berekedtem. Ezért csak tűrtem és tűrtem, hogy SoHjoon kiélje rajtam szadista vágyait...

Mikor végre felébredtem ebből a rémes hallucinációból, Jungkook már konkrétan szívta a nyakamat.

Gyorsan letörölgettem a könnyeimet, majd éreztem hogy az alhasam egy hatalmas görcsbe randult és egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ezt tényleg Kook csinálja velem.

-Mondd, mit láttál az előbb? - suttogta a fülembe, majd azt kezdte el harapdálni és szívogatni, ami nálam eléggé imponáló volt, ezért egy hatalmas sóhaj után reszketeg hangon mesélni kezdtem.

-Ah..Az... Egy ablak nélküli h..helyiség... volt. Ott voltam... És... So..SoHjoon éppen megerőszakolt engem... M..Még sohasem l..láttam azt a helyet... ezelőtt. - nyöszörögtem neki az ablakpárkányt szorongatva.

-Megjegyeztem. Majd később kivesézzük ezt is. - morogta a fülem mellet, majd tovább folytatta nyakam kényeztetését.

-Miért csinálod ezt, Kook? - fordultam felé.

-Mert felhúztál...