Április 24-e: egy borús, esős estén

-Kérsz? - kérdezte tőlem Jungkook, miközben egy cigarettát szívott a nappali nyitott ablaka előtt állva.

-Nem, köszönöm. Nem füvezek. - motyogtam.

-Honnan gondolod, hogy ez fű? - vonta fel a szemöldökét.

-Mert érzem a szagát és nem dohány szaga van. - vontam vállat. - Mellesleg neked sem kéne alvás előtt füvezni.

-De lenyugtat engem. Tudod ez nem olyan fű, amitől csillámló unikornis szarokat látsz az égen. Ebben olyan növény van, aminek olyan a hatása mint egy altatónak vagy egy sima nyugtatónak. Csak ez egészségesebb, mert nincs benne semmi vegyszer, csak a gyógynövény. - magyarázta nekem. - Neked is biztos segítene lenyugodni a délelőtti dolog után. Na, kérsz? - nézett rám biztatóan.

-Hát... Nem is tudom... Még sohasem cigiztem. Nem tudom hogyan kell. - húztam el a számat.

-Gyere ide, megmutatom. - intett maga felé, mire én egyből odasétáltam mellé. - Először jól megszívod, aztán kiveszed a szádból a cigit és résnyire nyitva hagyva a szádat letüdőzöd. Valahogy így. - mutatta be a mutatványt, ami nem is tűnt olyan nehéznek.

-Azt hiszem menni fog. - bolintottam, majd a kezembe adta a bűzrudat, amit én az utasításoknak megfelelően használtam. A letüdőzés is ment, ám annyira égetni és csípni kezdte a füst a torkomat egészen a tüdőmig, hogy muszáj volt lánc dohányosokat megszegyenítően elkezdenem köhögni. Mindeközben persze el is mosolyodtam, mert láttam, hogy Jungkook is is rajtam nevetett.

Pár perc könnyes köhögés és prüszkölés után végül újra kiegyenesedtem, viszont még mindig éreztem azt a füstöt magamban.

-Huh... Ez még a legolcsóbb tömény italnál is rosszabb volt... - kuncogtam.

-Csak nem vagy még hozzászokva. - pillantott le rám a fekete hajú.

-Van egy olyan érzésem, hogy én nem is fogok soha sem rászokni erre. Meg különben is, tiszta rákos lehetsz majd, ha ezt folytatod te is.

-A mérték az érték, Jimin. - emelte ajkai közé újra azt a halálos rudat, majd megint beleszippantott egyet.

-Mit értesz ez alatt? - ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Azt, hogy kis mennyiségben semmi sem káros, inkább pozitív hatással van az emberre. Az lenne a káros, ha napi 1 vagy 2 dobozzal elszívnék vagy ha minden nap részegre innám magamat. Na ez egészségtelen. De tudod, ha hetente pár alkalommal elszívok egy cigit, attól semmi bajom nem lesz sőt még attól sem ha hetente egy két este innék egy kis bort vagy valamit. Pszichológusok kutattak is ebben az ügyben és megállapították, hogy ez akár még az egészséges is lehet az ember lelki világára. Gondolj csak bele... Milyen jó érzés elszívni egy-egy délután egy cigit, miközben beszélgetész a barátaiddal, nevetgéltek és élvezitek egymás társaságát és ez ugyanígy van akkor, ha alkoholt iszol a cigarettázás helyett. Ez nem rossz, Jimin. A lelkedre jó hatással van és emiatt a testedben sem okoz semmi negatívat. A mérték az érték, ezt jegyezd meg. - magyarázta.

-Igen... Igazad van. Eddig ebbe így még bele sem gondoltam. - hajtottam le a fejemet elgondolkozva.

-Épp itt volt akkor az ideje.

-Tudod Jungkook... Most ez így csak eszembe jutott, de... Miért hallucinálok, amikor hozzám érsz? - pillantottam sötét szemeibe.

-Ez lehet akár egy régebbi feldolgozatlan traumától, egy utálatos személytől, vagy valami múltbeli sérelmedtől. Vagy... SoHjoontól... Nem tudom pontosan, viszont amikor hozzád érek, mindig őt akarod azonosítani velem, mert félsz az érintéstől. Mondd csak... Valaki még ért hozzád az elmúlt pár évben rajta kívül? Bármilyen értelemben.

-Nem igazán. A fotozásokon is alig nyúltak hozzám és senkivel sem voltam szexuális kapcsolatban rajta kívül, sőt ő volt az első kapcsolatom is, szóval... Nem. - vallottam be neki.

-Értem... Szóval SoHjoon. Biztosan tett valamit, ami nagyon mély sebet ejtett a lelkeden. Lehet, hogy megütött vagy durván bánt veled egyszer kétszer és ez a tudatalattidnak rosszul esett. Mivel más nem ért hozzád rajta kívül, ezért most, hogy én értem hozzád, akaratlanul is csak az ő érintésével tudod azonosítani az enyémet, amiatt pedig olyan emlékek törnek elő, ami... Nem is tudom. Te egyáltalán nem emlékszel semmire, ami rossz lett volna köztetek? - kezdte el realizálni a dolgokat.

-Nem, esküszöm. Múltkor azt hallucináltam, hogy többször is kezet emelt rám egy hazugság miatt, amit én elvileg el sem követtem. Ma délelőtt pedig olyan képek ugrottak be, mikor... Mikor megkínzott, bassza meg, de én nem emlékszem semmi ilyenre, ami megtörtént volna a valóságban. - uralkodtak el rajtam a negatív érzelmek.

-Jól van, nyugi Jimin. - nyomta el a cigarettáját. - Ezt mindenképpen ki kell derítenünk.

-És mégis hogyan?

-Volt valami olyan dolog köztetek, ami valami folytán kiesett az emlékezetedből, de most bebizonyosodott, hogy én elő tudom hívni azokat az emlékeket. - nézett rám jelentőségteljesen.

-Azt akarod mondani, hogy te addig fogsz tapizni engem, amíg vissza nem tudok utazni az emlékeimben? - nyíltak nagyra a szemeim.

-Mondhatjuk így is. - vont vállat.

-Határozottan nem. Nem, nem és nem. Kész. - tiltakoztam azonnal.

-Pedig ez lenne az egyetlen esélyünk. SoHjoonnal valami nem stimmelt, ezt te is jól tudod, igaz?

-Igen. Valahogy mindig is volt benne valami furcsaság. Nem is tudom... Talán a szemei, a tekintete. Néha megcsillant benne valami olyan, amitől felállt még a hátamon is a nem létező szőr. Voltak néha szokatlan megnyilvánulásai, de mindenkinek lehetnek, nem igaz? Viszont ő más volt. Az ő tekintete valahogy más volt és ez fogott meg benne a kapcsolatunk elején is. Néha úgy csillogott a szeme, mint egy... Egy pszichopatának, vagy nem tudom, de ez a legjobb szó rá. A kapcsolatunk elején még pozitív értelemben láttam különlegesnek a tekintetét, de az utóbbi időkben ez már átment ebbe a sötét, pszichopatás csillogásba. Viszont ennek ellenére mindig kedves volt velem és a tenyerén hordozott, csak most így visszagondolva talán ez volt az a dolog, ami egy kicsit taszított tőle. - mondtam el neki az igazságot.

-Még egy ok arra, hogy miért lenne jó az én tapizós megoldásom. Ezt a szálat nem hagyhatjuk csak úgy lógni a levegőben. Ezt muszáj megoldanunk, mert úgy talán sok mindent ki tudunk deríteni. Te erős vagy, Jimin. Tudom, hogy bírni fogod. Én nem bántanálak, de ezt te úgyis tudod. Csak bízz bennem.

-Bízok benned, de ez akkor is nehéz.

-Elhiszem, de muszáj kipróbálnunk.

-Hah... Talán igazad van. Talán tényleg sok minden kiderülne... És mikor kezdenénk el ezt? - sóhajtottam egy hatalmasat.

-A lehető leghamarabb. Nem szabad kifutnunk az időből. Az idő a legértékesebb dolog az ember életében.