Április 24-e: egy napos reggelen

-Mi történt tegnap este? - kérdezte tőlem Jungkook immár felöltözve, miközben reggeliztünk.

-Semmi. Csak eszembe jutott valami.. - vontam vállat, mintha ez olyan kis dolog lett volna.

-SoHjoon halála? - tapintott rá a a lényegre.

-Tudod... Az emberek abban a tévhitben élnek, hogy meg lehet küzdeni vele, és azt mondani: elmúlt, jobban vagyok. De tévednek. Amikor az emberek, akiket szeretsz, elmennek, egyedül maradsz. Hiányzik, hogy részese lehessek az életüknek, és ők is az enyémnek. Kíváncsi vagyok, milyen lenne a jelen, ha még SoHjoon itt lenne. Mi mindent tehettünk volna meg együtt. Hiányoznak azok a nagyszerű dolgok, amikben soha nem lehet részem. A fenébe is! Ez nem fair! Az egész annyira abszurd. Nem tehetsz mást, minthogy abban reménykedsz, hogy a gyász megváltozik, és ahelyett, hogy fájdalmat és zavarodottságot éreznél, újra együtt lehettek az emlékeidben, és hogy vigaszban és örömben is lesz részed a veszteség mellett. - fakadtam ki.

-Teljes mértékben megértem az érzéseidet. Ez most még nehéz. De nem tudsz ellene mást tenni, minthogy kénytelen leszel elfogadni. Hidd el, így neked is jobb lesz. Én hiszek a Sorsban, és te?

-Én is... Sajnos nekünk ez a sors lett megírva... - sóhajtottam egy nagyot.

-Előbb utóbb úgyis rájösz, hogy nem is olyan rossz ez.

-Lehet, nem tudom.

Reggeli után Jungkookkal egyből SoHjoon dolgozó szobája felé vettük az irányt.

-Nem igaz, hogy még az ajtó is számzáras... Mit is dolgozott pontosan? Mármint én is tudom, hogy egy logisztikai cégnél volt az egyik főnök, de csak ennyi? - kérdezte a fekete hajú.

-Hát, igen... Folyton papír munkákat kellett végeznie és ott görnyedni az asztal fölött, mivel ő volt az egyike azoknak, akiknek intezniük kellett a termékek biztonságos célba érését. Itthon is rengeteget telefonált, de mindig csak annyit hallottam hogy a csomagok így, a csomagok úgy... Már a tököm tele volt vele, de nem tehettem mást, mint beletörődtem abba, hogy neki ez a munkája. - nyitottam ki a számzáras ajtót, majd oda belépve folytattam. - Ő sem szerette azt, hogy én modell vagyok. Tudod... Nem akármilyen modell voltam. A legtöbbször mindig valami olyan újságnak kellett modellt állnom, amit direkt melegeknek készítettek. És mivel csak én és egy másik srác voltunk egyedül melegek a férfi modellek közt, így minket fogtak be intimebb fotózások alkalmakor. Sokat vitáztunk emiatt, de összességében mindnek alapja volt, szóval megértettem a kialbálásának okát. Én sem rajongtam volna azért, ha neki lett volna olyan munkája, mint amilyen az enyém. De én szeretem az állásomat és ráadásul iszonyatosan meg is fizetnek érte. Annyi pénzt kapok, amit máshol soha nem tudnék megkeresni és most már így egyedül ebben a házban szükségem is van sok pénzre, hogy fent tudjam tartani a szép tiszta állapotát...

-De ugye tudod, hogy a pénz nem boldogít? - nézett le rám a feketeség.

-Persze, hogy tudom, mivel engem sem boldogít, csak ebben a mai világban ez már egy létfontosságú dolog lett. - vontam vállat.

-Okos vagy, Jimin. Visszatérve a témára, el is költözhetsz innen egy kisebb és otthonosabb lakásba. Még nem gondoltál erre?

-Dehogynem. Úgy vagyok vele, hogy pénzem az van, szóval bármikor el tudnék költözni, viszont... Majd csak akkor szeretnék, ha már minden tisztázódott. - vallottam be neki.

-Igaz, ez egy jó ötlet. Na jó, szóval hol vannak itt a tervrajzok?

-Itt ebben az ajtó melletti fiókos szekrényben. SoHjoon azt mondta ujjlenyomatos, de... - kezdtem bele.

-De minden ujjlenyomattal működő zárnak van egy biztonsági számzárja is. - fejezte be helyettem Jungkook a mondatot.

-Pontosan. - mosolyodtam el.

-SoHjoon mindig is egyszerű ember volt. Én ismertem őt, de mielőtt kérdeznéd, úgysem fogom elárulni hogy honnan. Ezt az egy dolgot szeretném titokban tartani...

-Ezt most miért mondod?

-A születési dátumod október 13-a, igazam van? - guggolt le a szekrény elé.

-Mivel megnézted az igazolványaimat... - forgattam szemet.

-SoHjoon nem volt hülye, csak túlságosan egyszerű. Ha megszeretnéd próbálni kinyitni ezt a szekrényt, akkor mivel kezdenél. Nem a születési dátumokkat, ugye? Az túl könnyű lenne. - pillantott rám sötét szemeivel.

-Hát ja. Ki az a hülye, aki azt állítaná be..? - kuncogtam, mire ő csak sejtelmes pillantást vetett rám és beírta az én születési dátumom számait a biztonsági zárba, majd egyszeribe kinyíltak előttük a szekrény fiókja.

Az állam a padlót súrolta és egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy Jungkook elsőre megfejtést a kódot.

-D..De mi...? Ez... - dadogtam, mint egy bolond.

-Néha a legegyszerűbb dolgok a legjobbak. - vont vállat.

-Hát... Rendben. Na de minek kell neked a ház alaprajza?

-Lett egy eléggé durva feltételezésem a zajokról, ami elvileg a szellőző rendszer miatt hallatszanak.

-Tessék? Már bocsánat, de a szellőző tényleg elromlott. - háborodtam fel.

-Biztos vagy benne?

-Igen. - vágtam rá.

-Akkor elmondok neked valamit... Tegnap este már te aludtál és én is próbáltam. Mindenhol csend volt így duplán jól hallatszódott a zaj. Azt hittem rosszat álmodok éppen, de mikor realizáltam, hogy ez a kő kemény valóság tudod mit hallottam? - nézett rám sötéten, mire én esküszöm, hogy félni kezdtem.

-Mit..?

-Lánc hangokat. Baszki Jimin valaki kurvára van alattunk és egy láncot csapkod egy kibaszott csőhöz.

-Hát te meg vagy hibbanva, Jungkook! Mégis ki a franc lenne alattunk? Ennek a háznak nincs is pincéje és különben is én nem engedtem ide be senkit. Rajtad kívül, persze... - osztottam ki őt.

-Jimin, figyelj ide. Nem vagyok hülye, tudom, hogy mit halottam. Jó, igaz, hogy nem vagyok benne még 100%-osan biztos, de úgy érzem, hogy ennek most utána kell járnunk. Erre a feltételezésre csak ma reggel jöttem rá. Biztosra akarok menni. - egyenesedett fel.

-Ha ennyire nem hagy nyugodni, felőlem megnézhetjük, de tuti biztos, hogy nem fogunk találni semmit. - vontam vállat. - Azt hiszem talán az a ház alaprajza. - mutattam egy tekercs papírra.

-Jól van, megnézzük. - vette ki a papírt, majd kiterítette azt az asztalra.

-Látod, mondtam én hogy nincs itt semmi se a házon kívül. - forgattam szemet, de ez Jungkooknak nagyon nem tetszett.

-Én esküszöm hogy hallottam és lentről jött a zaj. - erősködött tovább a papírt nézve az asztalon.

-Jungkook... Figyelj ide... Téged is biztosan felzaklattak ezek a dolgok, engem is gyötörnek a rémálmok. Mikor te hallottad azt a zajt, már éjszaka volt. Sötét volt. Ilyenkor az ember akaratlanul is képzelődik, ráadásul te még egy teljesen új környezetben is vagy és ez csak rátesz még egy lapáttal. Ha szeretnéd, én tudok csinálni neked teát, ami lenyugtat téged alvás előtt és jobban tudsz tőle aludni. De egy biztos... Nincs itt senki sem rajtunk kívül. - simítottam reflexszerűen a hátára, mire megint éreztem azt a különös érzést, mikor hozzá értem...

-Kérlek ne, SoHjoon! Könyörgöm! - kiabáltam neki sírva, miután adott mégegy pofont az arcomra, majd a torkomnál fogva rángatott fel a földről és ledobott a kanapéra.

-Kibaszottul a te hibád minden! - morogta dühösen és sötéten csillogó szemekkel.

-D..De én nem is csináltam semmi rosszat... - zokogtam, aztán válaszul csak a már amúgy is vörösödő arcomon csattant a tenyere.

-Mocskos ribanc... Még képes vagy hazudni is...

Rémülten rántotta vissza a kezemet magam mellé és egyszerűen totál össze voltam zavarodva, miközben a szívem hevesen dobogott.

-Mi a baj, Jimin? - figyelt fel Jungkook is a különös viselkedésemre.

-N..Nem tudom..

-Már megint úgy viselkedsz, mint tegnap este. - állapította meg.

-V..Van egy heg a hasamon. - nyögtem ki valami mást.

-Jó, és mi van akkor? - értetlenkedett.

-Az, hogy nem tudom mi miatt lett ott. Ez most csak így eszembe jutott. Nem tudom miért mondtam el. - szabadkoztam.

-Majd szeretném látni. - jelentette ki. - Hogy hogy nem emlékszel arra, mikor szerezted azt a heget.

-Fogalmam sincs. Pár hete fedeztem fel. Nem értem hogyan került oda és van egy olyan érzésem, hogy nem is akarom tudni. Nem műtöttek és nem is karcolt fel semmi. Nem mentem el orvoshoz sem...

-Pedig el kellett volna menned. - rázta meg rosszallóan a fejét.

-Mindegy Jungkook. Nem is értem, hogy ezt most miért hoztam fel. Hagyjuk, oké?

-Hagyhatjuk, de előtte még látni szeretném azt a heget. Nagyjából értek az orvosi dolgokhoz. A seregben elsősegélyt is tanítottak.