Április 23-a: egy esős éjszakán

Elhűlve néztem a konyhában lévő órára, aminek a mutatói már vészesen közeledtek a 12-es felé. Én már pizsamában voltam és éppen az utolsó simításokat végeztem a vacsorával.

Egy sötétkék hosszú nadrág és egy hozzá passzoló hosszú ujjú pihent rajtam, nem a megszokott elnyújtott rövid ujjú egy alsóval, mert nem akartam magamat mutogatni Jungkook előtt.

Már éppen a tányérokat raktam ki az étkezőben az asztalra, mikor betoppant Jungkook, és én képtelen voltam nem rá nézni. Mintha egy teljesen átlagos ember lett volna itt Koreában és annyira furcsa volt.
Egy fekete melegítő nadrágban és egy kissé feszülő ugyanolyan színű hosszú ujjúban volt, aminek feltűrte az ujjait, ezért kilatszódtak a tetoválás fedte izmos alkarjai.
Fekete haja rendezetlenült állt feje tetején és én annyira megijedtem, hogy ilyen érzéseket váltott ki belőlem.

-Sokkal jobban tetszik ez az oldalad. - motyogtam halkan, miközben a tányérokkal a kezemben méregettem őt.

-Valahogy sejtettem. - támaszkodott az ajtó félfának.

-De mondd csak... Neked csak fekete ruhád van? - fejeztem be a megterítést.

-Igen.

-Hogy hogy?

-Mert az volt a legolcsóbb a boltban. - vont vállat, mire én csak megforgattam a szemeimet.

-Nagyon vicces... És milyen a szoba meg a fürdő? Szükséged van esetleg még valamire?

-Egyelőre nem. Nagyon szép és kulturált és tényleg köszönöm, hogy így... Befogadsz. - ejtette ki nehezen a szavakat.

Gondolom nem sokszor ejti ki a száján azt a szót, hogy "Köszönöm!".

-Semmiség, ez a hála kölcsönös. Te segítesz nekem kinyomozni a párom halálának okait, én pedig otthont adok neked egy kis időre. - sétáltam felé és csak most tűnt fel, hogy eléggé fel kell néznem rá, mert kicsit nagyon magas. SoHjoonnal majdnem egymagasságban voltunk, így Kook most egy kicsit szokatlan magasságban van.

-Igazad van.

-Ülj le nyugodtan, hozom az ételt. - sétáltam ki a konyhába, majd vissza is tértem az asztalhoz egy jó nagy lábassal a kezemben, amit az asztal közepére tettem. - Szereted az olasz konyhát?

-Persze az egyik kedvencem. Miért, mi a mai menü.

-A mai menü... Olaszos tészta egy kicsikét Koreai módon. Mennyit kérsz? - vettem a kezembe a tányérját, majd adagolni kezdtem a kaját.

-Sokat. Így már jó lesz.

Ezután magamnak is szedtem egy keveset, aztán neki láttunk az evéshez.

-Az nem kevés egy kicsit? - bökött a tányéromra a fekete hajú.

-Nem szabad ennél többet ennem. - húztam el a számat.

-Hogy hogy?

-A munkahelyem miatt.

-Modell vagy? - találta ki egyből.

-Pontosan. És te mi vagy? - kérdeztem rá.

-Hát...

-Ne mondd, hogy első szabály, mert akkor eskü kiugrok az ablakon. Én is elárultam neked, mert megbízok benned, akkor ezt az érzést elvarnám ha te is viszonoznád, mert én sem vagyok rossz és kétszínű ember. Különben be sem fogadtalak volna. - hadartam el, mire úgy látszik, hogy leszűrte a lényeget.

-Magánnyomozó vagyok. Régebben szolgáltam a seregben és rendőr is voltam. - avatott be engem.

-Na látod, nem is olyan nehéz ez.

-Egy szóval nem mondtam, hogy nehéz lenne. Csak ezt eddig nem sok embernek árultam el. - vont vállat.

-Jungkook... Én érzem, hogy mi egy jó csapat leszünk és fényt fogunk deríteni a titkokra. De ha valóban egy hatékony csapat szeretnénk lenni, akkor ahhoz elengedhetetlen a bizalom és az őszinteség. Igaz, hogy csak pár alkalommal találkoztunk, de most nincs nagyon idő arra, hogy megismerjük egymást. Ha kérdezlek, te válaszolt és ezt ugyanígy megy fordítva köztünk. Én csak egy modell vagyok, nem valami rendőr, se katona se valami maffia vezér. Jó szívű vagyok és megbízható. Nincs semmi hátsó szándékom veled szemben ezért nekem nyugodtan elmondhatsz bármit. Nem tudnék vele semmi rosszat sem kezdeni, rendben? - néztem mélyen sötét szemeibe.

-Rendben, hiszek neked. De ha át mersz verni, akkor sejtheted, hogy mit csinálnék veled. - válaszolta szigorúan.

-Persze, sejtem már.

-Adok neked egy esélyt, a helyedben én nem játszanám el.

-Ebben biztos lehetsz.

-Jó, és ha már mindent tudunk én visszamegyek Londonba, te pedig el fogsz felejteni engem, világos?

-Mint a nap.

-Akkor ezt megbeszéltünk. - nyújtotta a kezét, mire én erősen kezet fogtam vele, de ekkor valami különös érzés áradt szét a testemben.

Bőrünk teljesen feltüzelve egymáshoz simult és nem tudtam betelni a csókjaival, amit hátam és nyakam minden szegletére nyomott.

-S..Sohjoon...

-Mi az, Édesem?

-K..Készen állok... arra... - lihegtem.

Pont ezt a pontot választotta arra, hogy jó durván megcsókoljon engem, én pedig már alig bírtam magammal. Akartam őt, piszkosul.

Ijedten téptem ki Jungkook kezéből a sajátomat és fel is álltam az asztaltól.

-Valami baj van? - kérdezte a fekete hajú.

-N..Nem... Elment az étvágyam. Jó éjt, Jungkook. - köszöntem el tőle, majd felrohantam a szobámba és magamra is zártam az ajtót.

Aznap éjjel sírva eludtam el a bennem tomboló érzelmek miatt...