Április 28-a: egy napos délelőttön

2 nap telt el mióta úgy rendesen kiborultam. 2 nap... Nem tűnik olyan soknak, de valójában olyan volt, mintha inkább 2 hét telt volna el.
Nem csináltam az ég világon semmit, csak feküdtem az ágyban és próbáltam a lehető legtöbb dolgot helyretenni az elmémben.

Jungkook is békén hagyott engem. Néha azért beszélgettünk és főzött is nekem ételt, bár azért eléggé kifogytunk az ételekből otthon, ezért majd el kell mennem bevásárolni is.
Egész jó kajákat tudott készíteni, de azért még van mit fejlődnie. Mindenesetre nagyon aranyos volt, hogy megpróbált a kedvembe járni, viszont látszott rajta, hogy nem nagyon ért az ilyenekhez. Egyedül élt, már ki tudja mióta. Nincs hozzászokva a társasághoz, ennek ellenére én úgy érzem, hogy neki is sokkal jobb ha van mellette valaki.

Ma terveztem elmenni bevásárolni, ezért a reggelizés és a reggeli rutinom után, felvettem egy hétköznapi szettet, ami igazából csak egy barna bő farmerból és egy egyszerű fekete piros kockás szövet ingből állt, majd a táskámat, amiben már benne volt minden szükséges dolgom, lementem a nappaliba, hogy felkeressem Kookot.

Nem találtam sehol sem, persze pont ekkor kellett kilépnie a kis edző szobából teljesen megizzadva, félmeztelenül, egy törölközővel a kezében és csatakos hajjal.

Hát én azt hittem a mentő fog elvinni engem most azonnal.

Még sohasem láttam őt felső nélkül és... Istenem... Miért akartam őt megkeresni? Simán leléphettem volna itthonról.

A felső teste széles volt és izmos, de tényleg nagyon izmos volt. Sejtettem, hogy az, mivel a pizsamája is eléggé feszülős volt rajta, de most így azért mégis más. Bőre csillogott az izzadságtól és én konkrét szerelembe estem a testével. Mondjuk az arca sem volt utolsó, de... Mit tehetne velem az a test..? Mennyi mindent...

Jó, Jimin... Állj le!

-L..Látom használtad a... khm... edző szobát... - dadogtam szerencsétlenül és tudtam, hogy épp elég volt ahhoz, hogy lebukjak előtte.

Ez be is igazolódott, mivel ahogy felpillantottam az arcára, egy önelégült vigyort láttam meg rajta, mire én akaratomon kívül pirultam fülig, és ekkor már úgy voltam vele, hogy minden mindegy...

-Jól látod. - válaszolta mindent tudóan a fekete hajú.

-Nos... Én mentem is bevásárolni. - pillantottam félre.

-Aztán siess vissza. Még dolgunk van. - vonogatta a szemöldökét, mert tudta, hogy ez eléggé félre érthető volt és én ebben a helyzetben hát persze hogy a másik értelmére gondoltam.

-D..Dolgunk? Tudod mit... Én inkább most megyek is. - hagytam ott a kocsi kulcsommal a magában nevetgélő Jungkookot.

A bevásárlás nem ment olyan gyorsan, mint gondoltam.

Egész idő alatt csak és kizárólag a fekete hajún járt az eszem, emiatt pedig folyton elfelejtettem, hogy mit is akartam valójában a bevásárlókocsiba rakni.

Próbáltam leállítani a gondolataimat, de mindig visszakanyarodtam a tökéletesen izmos testére és az izzadságtól nedves hajára, hogy milyen jó lenne ha a velem való szex után lenne ilyen nedves a teste.
Már meg sem lepődök hogy ilyeneken jár az eszem, hiszen már úgy is megőrültem, na mindegy.

Nem tudom lehet-e olyat mondani, de én nagyon szemet vetettem a testére. Ebben mondjuk lehet közre játszik az is, hogy miután SoHjoon elment, felborult a szexuális életem és mostanában egyre többet vágyom a kielégülésre. Jungkook szexi hasa, vállai, tetoválásos karja és mindene pedig csak rátesz erre még egy lapáttal.

Szóval igen... Az álmodozásommal telt el nagyjából az egész napom és csak késő délutánra értem haza egy temérdek mennyiségű élelmiszerrel, amit egyedül be is cipeltem a házba és el is rakodtam mindet.

Már besötétedett, mikor mindennel végeztem, és pont ekkor sétált be Jungkook is a maga szokásos elegáns stílusával a konyhába.

-Uhm... Hova is mentél te pontosan? - köszöntött engem a fekete hajú.

-Csak ide a bevásárlóközpontba. - vontam vállat őt méregetve.

-És ott voltál több mint öt órát? - vonta fel a szemöldökét.

-Hát... Nehezen ment a bevásárlás. - találtam ki valamit. - Tudod, át lett a rendezve az a bolt ahol eddig vásároltam és... és nem találtam meg benne semmit csak... khm... nehezen. - magyaráztam neki nem túl magabiztosan.

-Mhm... Vagy van egy jobb magyarázatom is erre... - vigyorodott el. - Valaki eléggé mély benyomást keltett a testével nem rég és te nem tudtál koncentrálni. - támaszkodott a köztünk lévő asztalra.

-Ez ennyire nyilvánvaló? - kérdeztem motyogva.

-Abból kiindulva, hogy te most is engem méregetsz, igen. Eléggé. - egyenesedett ki.

-Csak hogy tudd... Még nem vagyok túl SoHjoonon és ne hidd azt hogy te olyan jó pasi vagy... - kezdtem el készíteni a vacsorát sértődötten.

-Hogyne. Akkor azért néztél engem konkrét nyálcsorgatva. - bólogatott magabiztos bámulása közben.

-Jungkook! Befejeznéd? - szóltam rá.

-Nyugi már Jimin.. Csak most jöttem rá, hogy nagyon aranyos vagy, mikor dühös vagy és zavarba jössz.

-Mhm, oké, akkor ezt a beszélgetést be is rekeszthetjük. - vontam vállat, mire egy pár percig csend telepedett ránk, és csak az edények csörömpölését lehetett hallani.

-Most haragszol rám? - kérdezte halkan a fekete hajú.

-Kicsit. - válaszoltam neki háttal állva, mivel éppen két adag tésztát főztem.

-Ne haragudj. Rég volt már ilyen jó társaságom. - hallottam meg lépteit magam mögött.

-Tulajdonképpen neked van egyáltalában valakid vagy te is olyan voltál, mint én? - fordultam felé.

-Az szüleimet meggyilkolta valaki, mikor 7 éves voltam, ezért engem nevelőszülők neveltek fel. Mondhatjuk úgy is, hogy nekem sincsen senkim.

-Most ez komoly? - döbbentem le.