" melyben Daira és Lando kapcsolata váratlan fordulatot vesz, ami mindkettejüknek komoly fejtörésre ad okot "

2020. január

𝓙anuár közepéhez közelítve Nagy-Britanniában már egy csepp ünnepiesség sem maradt, legalábbis Daira szerint, aki csalódottan vette tudomásul, hogy a Luton egyáltalán nem pompázik már olyan díszekben, mint amikor december 17-én járt itt.
De nem ez volt az egyetlen különbség a két reptéren töltött alkalom között, és bár a spanyol lány ha erre gondolt, csak újra és újra felzaklatta önmagát, de én azért most beavatok mindenkit a történésekbe.

–——————-

Daira igazából soha nem volt oda a légiközlekedésért, akármennyire is hangoztatták, hogy milyen biztonságos és mennyi ember használja teljesen nyugodtan évente; ő sokkal szívesebben pattant volna autóba akár hatszor annyi időre, mint egy repülőút.
Azonban persze, néha kénytelen volt ezt a transzportációs formát választani, tekintve, hogy Anglia és Spanyolország között a táv megtétele autópályán is majd 20 órát vett igénybe, amit egyedül levezetni nyilván nem lehet egyhuzamban, meg egyébként, a videós lánynak autója sem volt: a brit fővárosban ugyan minek?

Viszont néhány kivételes esetben — például amikor valaki egy tisztelendő méretű bőrönddel tart a Lutonra — mégsem a tömegközlekedés a legideálisabb, és olyankor igencsak hasznos, ha az ember környezetében van valaki, aki annyira szeret vezetni, hogy hivatásszerűen csinálja; épp ezért szíves örömest ül volán mögé — már ha kap érte valamit.

Daira már november végén, a repjegy megvásárlásakor említette Landónak, hogy reméli, majd lesz szíves, és az imádott narancssárga sportautójával elfuvarozza őt a repülőtérre. Az angol persze ezért rögtön akart valamit cserébe (nem mintha igazából kellene neki bármi, csak mentálisan hétéves), így hosszas alkudozás után a YouTube-er végül beadta a derekát, és az év utolsó futama után, mikor a pilóta hazaért, elmentek együtt golfozni.

- A hülye térdig érő kocsidba egyáltalán be fog férni a bőröndöm? - méregette a lány kételkedően a McLarent. Otthona előtt, a csomagján ülve várta a fiút, aki a mondat hallatán nem fejezte be a kiszálló mozdulatsort, inkább visszaült az autóba, sértődötten magára hajtva az ajtót. Másfél perc után persze Daira megelégelte, hogy Lando duzzogva ücsörög a járműben, így feltápászkodott, és maga lépett a kocsi hátuljához, de minden igyekezete ellenére sem tudott rájönni, hogyan bírja rá azt a felnyitódásra. A brit bosszúálló mosollyal figyelte a lány szenvedését, majd egyetlen gomb megnyomásával kinyitotta a legelső ajtót, és vigyora még elégedettebbre változott, amikor a spanyol arcára kiült a felismerés, hogy a csomagtér bizony elöl található, ráadásul jóval nagyobb annál, amit ő elképzelt. A bőröndje nem volt túl nehéz: tekintve, hogy éppen az szülőotthona felé tartott, ahol a legtöbb dolga fellelhető, az olyan dolgokon kívül, mint például kedvenc farmer, és mindennap használatos tárgyak, mint a laptop, töltők és egyéb apróságok, nem kellett nagyon mást bepakolnia. Így miután egy könnyed mozdulattal beemelte a táskát a csomagtartóba, az anyósülés ajtaját már rutinosan kinyitva, bekászálódott Lando mellé.
- Na, befért? - kérdezte lenézően a fiú, amit Daira figyelmen kívül hagyott, és inkább utasította a pilótát, hogy induljanak, mert már így is késésben van. Akkor sem tetszettek neki a robotporszívó-magasságú autók, és kész.

Azért a fiú vezetési stílusa mellett nyilvánvalóan nem kellett rettegni, hogy esetleg a spanyolt Angliában hagyja a repülő, de a kezdeti késlekedés miatt felszállás előtt alig fél órával értek ki a Lutonra, így a lánynak igencsak bele kellett húznia, ha nem a csomagfeladáshoz sorban állók közül akart a gép után integetni. A megérkezéskor Lando egy fokkal lovagiasabbnak bizonyult, és maga halászta a ki Daira bőröndjét a csomagtartóból, sőt egészen a terminálig kísérte a barátnőjét (még mindig nem olyan barátnő), maga után húzva a kerekeken guruló táskát.
- Amikor hazajössz, érted kell majd jönnöm? - kérdezte a brit, elhúzva a száját, mint akinek hatalmas gondot jelentett az út levezetése.
- Ha ennyire lelkesedsz az ötletért, nyugodtan gyere. Majd hívlak, ha felszálltam, és onnantól kezdve számolgasd az ETA-met- vigyorgott vissza a lány, majd azért hozzátette: - De még lehet, hogy ez előtt majd kapsz tőlem egy boldog karácsonyt kívánó üzenetet is.
- Meg ajándékot - egészítette ki a pilóta saját elképzelésével Daira mondatát.
- Ó, hogyne - bólogatott a spanyol a szemét forgatva, és meg kell hagyni, egész jó színészi alakítást nyújtott (hiszen már hetekkel előbb elintézte, hogy Max majd eljuttassa közös barátjuknak a neki szánt meglepetését), ugyanis Lando szája széle azonnal lefelé kezdett görbülni és elszomorodva pislogott kötött sapkája alól.
- Inkább menj el mostmár, nem tárgyalok olyanokkal, akik nem értik, hogy a karácsonyban az ajándék a lényeg - közölte felhúzva az orrát, kezével kettőt söpörve a levegőn jelezte, hogy jobb, ha a lány kikerül a látóköréből.
- Megyek, de nem azért, mert ezt mondtad, csak tényleg le fogom késni a gépet - állapította meg a telefonja órájára pillantva a YouTube-er, aztán visszavezette a tekintetét a pilótára. - Köszi, hogy kihoztál - ölelte meg nagy mosollyal, majd a fiú elengedése után még kellemes ünnepeket kívántak egymásnak, aztán Daira hátat fordítva Landónak elindult a becsekkolást intéző pultok egyikéhez.

Az angol viszont valamiért mintha gyökeret eresztett volna, nem tudott elindulni kifelé a parkolóba: csak állt egyhelyben és bámulta a spanyol egyre távolodó göndör tincseit. Az agya viszont korántsem fagyott le úgy, mint a teste: belül a McLarenje topsebességéhez hasonló fordulatszámmal forogtak a kis fogaskerekek, ez most tényleg ennyi? Ha őszinte akart lenni magához, maga sem tudta megmondani miért, de nem vette jó néven, hogy a lány most csak így itt hagyta, és látszólag Dairát az sem zavarta, hogy most egy hónapig nem találkoznak majd, pedig szeptember óta szinte minden héten töltöttek együtt egy kis időt, ha Lando versenynaptára engedte.
Aztán mintha a lábai hirtelen a gondolatai tempójával akartak volna versenyre kelni, a fiú helyből sprintelni kezdett a — szerencsére — könnyen kiszúrható hajzuhatag után, az év előzéseit autó nélkül bemutatva az útjában álló/haladó embereken. Pár másodperc múlva be is érte a mit sem sejtve igyekvő spanyolt, akinek még megijedni sem volt ideje a hirtelen eléugró brittől, ugyanis a pilóta ugyanazzal a lendülettel hajolt a lányhoz, és egyik kezét az arcára vezetve megcsókolta Dairát.
YouTube-erünk még a helyzetet sem fogta fel, mikor az angol már elhúzódott tőle, kétségbeesetten pislogva. Landóban ugyanebben a pillanatban elkezdődött az "azt is megbánom, hogy megszülettem"-folyamat, és még mielőtt a spanyol bármit reagálhatott volna az akciójára, sarkon fordult, és visszafelé, a kiutat jelentő nagy forgóajtók irányába kezdett futni, ugyanazzal a sebességgel, amivel érkezett.

Aztán Daira pár óra múlva megérkezett Sevillába, de a repülő- és a hazavezető út összeadott időtartama nem volt elég arra, hogy magához térjen. Később, amikor feleszmélt a kábulatból, azonnal iMessage-hadjáratot indított Lando ellen, magyarázatot követelve a fiú tettére, de a pilóta egyszerűen mintha hirtelen nomád életmódba kezdett volna, egyszerűen lement a hálózati térképről. Ugyanis nemcsak, hogy nem válaszolt a lány üzeneteire, de meg sem kapta őket: a spanyol telefonjának kijelzőjén minden újabb és újabb szövegbuborék alatt csak annyi állt, hogy enviado.

A YouTube-ernek pedig nagyon kellett volna a brit indoklása a cselekedetre, méghozzá azért, mert egyelőre a lány nem tudta hova tenni magában, illetve magával a dolgot.
Fejében egymással összeférhetetlen gondolatok lakoltatták ki egymást folyamatosan: egyik percben még éltette az elképzelést, hogy Lando egész biztosan szerelmes belé; a következőben ellenben arról volt meggyőződve, hogy ez csak egy szívatás volt, netalántán fogadásból csinálta.
Azonban amíg Daira nem tudta az akció igazi okát, azzal kapcsolatban sem juthatott dűlőre önnön magával, hogy számára tulajdonképpen mit jelentett vagy nem jelentett a csók.
Tagadhatatlanul, a lány helyesnek és igazán szeretnivalónak találta angol barátját, és néhányszor eljátszott a gondolattal, hogy ők ketten akár emelhetnék magasabb szintre a kapcsolatukat. Azonban persze, most jön a számos de, ugyanis a spanyol valahogy mégis mindig oda lyukadt ki, hogy egyrészt nem biztos, hogy ők ketten egy pár tagjaiként is megállnák egymás mellett a helyüket, valahogy nem tudta elképzelni, hogy működhet a dolog köztük, sőt abban sem volt biztos, hogy neki jelent-e Lando többet egy sima barátnál. Másrészt pedig a fiú egy elég nagy piros zászlót cipelt magával a randizás terére, ami nem volt más, mint a munkája. Félreértés ne essék, Daira kimondottan megszerette az autóversenyzés világát, azalatt a pár alkalom alatt, amikor elkísérte az angolt az Európában megrendezett futamokra; de nem vágta volna rá, hogy igen!, ha valaki azt kérdezi, járna-e F1-es pilótával. Az, hogy Lando az év nagy részében csak heti pár napot volt otthon, nem volt pluszpont a lánynál. Ráadásul, a spanyol már csak néhány hetet fog Angliában tölteni, azután visszaköltözik Madridba, szóval ugrik az "egymás 30 kilométeres körzetében élünk, akkor találkozunk, amikor csak akarunk"-opció, Daira pedig abszolúte nem érezte magát távkapcsolatra hajlandó embernek.
Hozzá se tegyük, hogy a fiúért érzett aggodalom valószínűleg megsokszorozódna, ha nemcsak közeli barátjaként, hanem egyenesen a barátja barátjaként ülne autóba. Nem egy idegrendszerbarát elfoglaltság vasárnapokra, de azért elég menő, azt meg kell hagyni.

-——————-

Landót az ünnepek alatt összesen kétszer tudta kirángatni a családja otthonról, amúgy a fiú túlságosan is elfoglalt volt saját temetése szervezésével.

Jól tudta, hogy egyelőre megvédi az iMessage letiltási lehetősége Dairától, de azzal is tisztában volt, hogy ennek abban a pillanatban vége szakad, ahogy a lány visszaér a szigetországba.

A pilóta maga is realizálta, hogy ezt valahogyan meg kell majd magyaráznia a spanyolnak. Legalábbis remélte, hogy sikerült annyira kiismernie a YouTube-ert, hogy a feltételezése, miszerint a lány keresni fogja, nem téves. Hiszen azért Lando is meg akarta beszélni Dairával a dolgot, de egyrészt még nem érezte magát elég bátornak hozzá, másrészt hiába próbálta már ezredjére előre megfogalmazni a mondandóját, valahogy soha nem jutott semmire. Azt nagyon is tisztán látta maga előtt, hogy ő mit szeretne (a reptéri akciójával mintha adott volna magának egy ébresztő hatású pofont), azonban arról elképzelése sem volt, hogy a lánynak szándékában áll-e egy esélyt adni a kapcsolatnak. A brit életében már elég sok scenariót kellett kipróbáljon, de azt, amelyikben azt kell mondania Dairának, hogy dehogy, semmi baj, megértem, hogy nem érzed ugyanezt, semmiképp sem szerette volna, hogy a valóságban is alkalmaznia kelljen.

Tehát Lando igazi felelősségteljes felnőttként viselkedett, és a spanyol Angliába való visszatérése előtti napon fogta magát, és kiutazott Dubaiba. Onnan meg a biztonság kedvéért még Amerikába.