" melyben Daira Lando házában ébred "

2019. december

𝓓aira másnap reggel szokatlan módon nem az ébresztője idegtépő kakkukolására kelt, mitöbb, ébredése után pár másodpercig nemcsak, hogy a telefonját nem látta/hallotta, de azt sem tudta, mégis hol van.
Persze ekkor azért rendesen megijedt, és hihetetlen sebességgel ült fel az alvóhelyeként szolgáló kanapén, erre szemben találta magát a falról bekeretezett kép formájában vigyorgó kábé tizenkét éves Landóval. A látvány miatt nyilván azonnal beugrott neki a tegnap este — bár az, hogy mikor dőlt ki, homályos folt maradt.

A másik felismerés pedig viccen kívül fájt is a spanyolnak, hiszen előző éjjeli váratlan elalvása miatt a kontaktlencséit sem vette ki, így a fürdőszobába rohanva a tükörből egy piros szemű hasonmás grimaszolt vissza.
- Hát ez valami cseszett jó - dünnyögte, mikor realizálta, hogy mégcsak nem is a kedvenc szemüvege van a magával hozott táskában, hanem egy kereklencsés Tom Ford, amit még két éve hordott. Durcásan az orrára nyomta a keretet, majd következő expedíciójára indult a lakásban, aminek célja a mobilja helyének felfedezése volt.

A készülék kezdőképernyője tudatta vele, hogy még csak fél nyolc múlt, és a lány is meglepődött: nem volt rá jellemző a korán kelés, főleg nem magától. Mondjuk, ha tegnap jó óvodáshoz méltóan sikerült 9 előtt bealudnom, akkor hatszorosan túlléptem az átlag alvási időmet.

Azonban a Daira kalandjai Lando lakásában szombat reggel című dokumentumsorozat itt még nem ért véget, ugyanis a lány rájött, hogy nem is tudja, a fiú még alszik-e vagy esetleg már valami korai edzésen van. Természetesen elég időt töltött már itt ahhoz, hogy tudja melyik a pilóta hálója (na nem azért), így a telefonjával a kezében, halkan lopakodott végig a szobaajtóhoz vezető útvonalon.
Nagyon remélte, hogy a zsanérok nem nyikorognak, abban az esetben, ha a brit még szunyókál, ő pedig csak így benyit; és a rapidfohászai meghallgatásra találtak: Lando ugyan ki sem látszott az ágynemű alól, de az ajtó egy hang nélkül tárult ki. A spanyol még a küszöbön állva elindította a felvételt a mobilján, majd három néma lépéssel az ágy mellé ért, amire aztán óvatosan felmászott, és törökülésbe helyezte magát.

Nos, a fiúnak nem kellett sok idő, hogy a hirtelen jött látogatója elkezdje zavarni a pihenését. Körülbelül két perccel később mozgolódni kezdett álmában, majd pár másodperccel később kinyitotta a szemeit, és azokkal egyetemben a száját is, mert olyat üvöltött, amilyet még a fiútestvérekkel trenírozódott Daira sem hallott ezelőtt.
- Normális vagy? A jó élet áldjon meg, hát szívinfarktust kapok! - zihált Lando, előrehajolva a tenyerébe temetve arcát.
- Ne haragudj - préselte ki magából a lány, aki természetesen fulladásközeli helyzetben állt a rátörő nevetéstől, de a fiú mérgesen nézett rá.
- Mégis mennyire kell pszichónak kell lenni ehhez? Jézus, szerintem leállt a vérkeringésem! - a pilóta egyszerűen képtelen volt magához térni az őt ért traumából, sokkosan húzta a fejére újra a borzasztó vastag takaróját.

A spanyol leállította a videót, majd ülőhelyzetéből oldalfekvésbe csúszott a matracon, próbálva lerángatni Landóról az anyagot a szeme alatti részig, hogy legalább kommunikálni tudjanak, még akkor is, ha az angol iszonyatosan megsértődött.
- Na - húzta lejjebb végül Daira egy hirtelen mozdulattal a fehér huzatot a fiú orráig. - Tényleg sajnálom, ha - nem bírta ki kuncogás nélkül - megijesztettelek, de szerintem nem kell most defibrillátor. Inkább meséld el, hogy miért aludtam a kanapén!

Lando válaszként valamit wookie nyelven motyogott, mire a spanyol inkább a fiú száját is kiszabadította a takaró mögül.
- Most mondd.
- Nem is tudtam, hogy szemüveges vagy - ismételte a pilóta, ezúttal érthetően.
- Ja, nem hordom, elégge zavar, meg nem is áll túl jól, egyik sem - vonta meg a vállát a lány.
- Szerintem amúgy nem rossz, de tiszta vörös a szemed - méregette aggódó tekintettel.
- Ne is mondd - húzta el a száját a YouTube-er - nagyon mérges vagyok magamra. Folyamatosan arról papolok a csatornámon, hogy iszonyú fontos a lencsekivétel, erre tessék. Bort iszik, vizet prédikál - csóválta a fejét lemondóan.
- Jó, hát - könyökölt fel Lando - egyszer csak bealudtál, nekem meg fogalmam nem volt, hogy van mit kiszedned a szemedből - mondta bűnbánóan.
- Amúgy miért nem keltettél fel? Ah, tök ciki, hogy csak így itt aludtam - csócsálta az alsó ajkát elgondolkodva a lány - Ráadásul, miért hagytál kinn a kanapén? Nem vagy valami lovagias. Ez az ágy például tök kényelmes - nyújtózott nevetve.
- Na, álljunk csak meg! Ebben az ágyban csak és kizárólag én alhatok - tette fel figyelmeztetően a mutatóujját a fiú.
- Igazi úriember vagy, Landito. Szép lehet, ha a csajaidat mindig kiteszed az éjszaka közepén - pöckölte meg barátja orrát a spanyol, mire a pilóta pimaszul elvigyorodott.
- Hé, hát bocs, de - védekezett a fiú - nagyon rosszul alszom egyedül is, és akkor még valaki zavarjon? Nem, kösz. Nyugi, a másik hálóban is jó a matrac.
- Rémes ember vagy - jelentette ki a lány, majd még mindig hitetlenkedve felkelt az ágyról, és Lando ruhásszekrényéhez lépett. - Na, kell nekem egy pulcsi - futtatta végig a tekintetét a polcok tartalmán, majd megállapodott a keresett ruhadaraboknál.
- Persze, D, nyugodtan válaszd bármelyiket, érezd magad otthon - ironizált Lando, de a spanyol elengedte a füle mellett a hőbörgést, és saját problémájára fókuszált.
- Ma reggel egyre lejjebb és lejjebb süllyedsz a szememben - közölte a lány. - Hogy lehetnek csak fekete pulcsijaid? Fúj.
- Nem csak fekete pulcsijaim vannak - kérte ki magának a fiú egyből, feljebb ülve a paplan alatt. - Ott fogsz egy szürkét is, innen látom.
- Húha - tettetett elismerést Daira, aztán tovább turkált a felsők közt. - Bárcsak lenne bármid, ami világoskék vagy citromsárga - sóhajtott, miközben kihúzta a szekrényből az egyetlen fehér, kapucnis darabot.
- Vegyél... - a "nekem" már nem jött ki Landóból, ugyanis a lány egy gyors mozdulattal lekapta magáról az addig viselt pulóverét, és felvette helyette a fiúéi közül választottat, amitől az angolnak egy rövid pillanatra bennragadt a levegője, ugyanis a YouTube-er a vastag anyag alatt mást nem igazán viselt.
- Az lesz - bólogatott a spanyol, majd megfordult és csipőre rakva a kezét kiutasította a pilótát az ágyból, azzal a tervvel, hogy készítsenek reggelit, majd kivonult a konyhába.

-——————-

Daira már jó néhány perce sürgött-forgott a mennyei illatok felhőjében, azonban Lando még mindig nem szivárgott elő a szobájából, még a csengő hirtelen megszólalására sem. Így a lány kénytelen volt villámgyorsan kimosakodni a churrostésztából, és maga vonulni az ajtóhoz, bár elképzelése sem volt, brit barátjának mégis milyen látogatói érkeznek ilyen korán reggel.
- Hello? - üdvözölte kicsit meglepődve a bejárat előtt ácsorgó fiút, aki az internetről valamennyire ismerős volt a lánynak, sőt odáig is eljutott az agya raktározott információi közti kutatásban, hogy a srác Lando egyik ismerőse, valaki azokon kívül, akiket Daira ismert. Connor. Vagy Sacha. Basszus, nem úgy volt, hogy Landito antiszoc? Minek van akkor ennyi barátja?
- Szia! Lando itthon van? - mosolygott barátságosan a vendég, mikor Daira egy univerzális kézmozdulattal beljebb invitálta.
- Ha nem szippantotta be egy feketelyuk a szobája és a konyha közötti pár méteren, akkor igen, de már vagy fél órája elveszett valahol ezen a távon - nevetett szemét forgatva a spanyol, mire a magas srác is elvigyorodott.
- Sajnálom, ha most, öhm, épp valamit félbeszakítottam - Daira végignézte, ahogy a fiú arcán átsuhan a (téves) felismerés - csak megbeszéltük, hogy ma kimegyünk golfozni, de úgy látszik, hogy ez az idióta elfelejtette - szabadkozott, szemeiben bűntudat és kínosság tükröződésével.
- Dehogyis - nevette ki a feltételezést a lány - Én csak véletlenül vagyok itt, de az valóban lehet, hogy Lando még nem golfképes - grimaszolt. - Addig is, gyere be, épp reggelit csinálok.
- Ó, hát, köszönöm - a fiún látszott, hogy nagyon összezavarja a szituáció, darabos mozdulatokkal levette a kabátját, majd Daira után indult a konyhába.

- Egyébként, mi még nem találkoztunk, ha jól sejtem - gondolkozott a srác - Max Fewtrell vagyok, Lando régi barátja, együtt versenyeztünk még anno.
Max. Hát ez pont nem rémlett.
- Daira Delgado - mosolygott rá a spanyol a tűzhely mögül, miközben az apró hengereket varázsolta bele egy sercegő olajjal teli serpenyőbe - szintén Lando barátja - erre Max gyorsan elnyomott egy arcára kiülő mindentudó vigyort, amit a YouTube-er a brit szerencséjére nem vett észre.
- Ó! Tudtam, hogy ismerős vagy! Sokat látlak a közös barátunk Instáján - jegyezte meg félmosollyal Max, figyelve a lány reakcióját.
- Cloutchaser - kuncogott Daira - Elszedi a követőimet.
- Jaj, már emlékszem! Te vagy, akivel még Barcelonából van videójuk! Lando még mesélte is, hogy ideköltöztél Angliába - csapott a homlokára a pilóta.
- Az azért túlzás - csóválta a fejét a lány, miközben hatalmas szakértelemmel forgatta a churrókat - Itt tanulok egy fél évet - kezdte mesélni, de ekkor a tulajdonos jelent meg a konyhában.

- Jóóó illat van, D! - trillázta Lando, majd megtorpant a sasszézásában, mikor meglátta brit barátját. - Baszki, Max! Elfelejtettem - hasított a fiatalabbik versenyzőbe a felismerés, mire a másik kettőből kitört a nevetés.
- Semmi gáz - nyugtatta meg gyorsan Max, miközben Daira már a csokiszószt keverte egy tálban. - Érthető - tette hozzá úgy, hogy csak az időközben mellé sétáló pilótatársa hallja.
- Te csak ne értsed - lökte meg vállával a fiút Lando, mire a spanyol felvont szemöldökkel nézett a két angolra, majd inkább feladatot osztott.
- Landito, csinálj úgy, mintha a jó házigazda-mivolt valahol nagyon mélyen benned lenne, és inkább teríts meg.
- Amúgy te mióta tudsz főzni?

-——————-

- Szóval? - sandított Max az anyósülésen utazó Landóra, mikor a két fiú körülbelül egy órával később a golfpálya felé száguldott az előbbi Mercedesében.
- Mi szóval? - horkantotta a fiatalabb frusztráltan. Természetesen tudta, hogy miután kitették a lányt a saját, külvárosi otthonánál, és ketten maradnak barátjával, meg kell magyaráznia a reggeli szituációt, de egyelőre fogalma sem volt, hogyan kezdjen bele. Főleg, mert maga sem teljesen értette a dolgokat.
- Szóval Daira - válaszolt inkább magának az F3-as pilóta szemtelen vigyorral, ízlelgetve a spanyol nevet.
- A barátom - fújta ki élesen a levegőt Lando.
- Aki nálad éjszakázik, főz rád, Landitónak hív, a te pulcsidban flangál...Meg amiről még nem tudok.
- Nem aludt nálam! Elaludt a kanapén, miközben filmeztünk, és... - harapta el a mondatot a mclarenes, érezve, hogy nem jöhet ki jól saját szavaiból.
- Hallod magad, ugye? - kérdezte Max szórakozottan, pillantását egy pillanatra sem véve le az útról. - Csak azt nem vágom, hogy miért nem jelentitek be, hogy együtt vagytok. Minden platformon imádnak benneteket. Vagy nem definiáltátok még, hogy mi van köztetek?
- De, képzeld, doctor Love, barátság! - Lando szinte kiabált, majd hátradőlve az ülésen karjait összefonta a mellkasa előtt.
- Még - jelentette ki az idősebbik angol, jót kuncogva barátja durcás arckifejezésén.
- Szállj le a szerelmi életemről, Max.
- Kérlek, ezt most ismételd meg.

A MESSAGE FROM @vasarnap!

- hahó! szuperrandom helyzetjelentés és magyarázkodás, ha kíváncsi vagy olvasd el ;))
- elképesztő, hogy ennek a történetnek a legelső részeit majdnem 3 évvel ezelőtt írtam és osztottam meg itt wattpadon, mégis, az életemnek arra az időszakára úgy emlékszem, mintha csak tegnap lett volna, holott nyilván rengeteg víz lefolyt azóta a Dunán :))
- nagyon-nagyon szerettem ezeket a kis hol összefüggő, hol nem novellákat gyártani a karantén idején, magamat biztosan, és remélem hogy az akkori (és talán jelenlegi?) olvasóimat is elszórakoztattam vele. az írást nem különösebb okok miatt hagytam abba, inkább csak elfelejtődött, más dolgokkal foglaltam el magam, és sajnos az utóbbi években időhiány és egyebek miatt az autóversenyzést sem követtem nyomon annyira. but that's life i guess :))
- sidenote, hogy akkoriban amikor én aktívabb voltam wattpadon, egy elképesztően jó kis F1-s közösség volt itt, telis-tele elképesztően tehetséges és egymást hihetetlenül támogató lányokkal. tudom, hogy sokan ugyanúgy "felszívódtak", mint én, de nagyon kíváncsi lennék, ki az abból a "generációból", aki még ma is itt van :)) illetve mindenképpen szeretnék új műveket és írónőket felfedezni, szóóval ajánlásokat szívesen fogadok. <3
- na elég is lesz lassan belőlem, ideje a lényegre térni:
a tegnapi, 2024-es első futam végignézése után mintha újraébredt volna bennem az F1-imádat lángja, és bár nem hiszem, hogy ugyanolyan mértékben (magyarul: mániákusan xd) fogom követni az eseményeket, főleg nem az alsóbb kategóriákat, mindenképp szeretnék visszacsöppeni az autóversenyzés világába.
ezen morfondírozva jutott eszembe, hogy létezik a wattpad, ezen belül is ez a novellagyűjtemény. nagyon-nagyon meglepődtem és meg is hatódtam, hogy a mai napig jönnek új szavazatok a részekre, ezért kimondhatatlanul hálás a 16-7 éves énem, aki a részeket írta, illetve a mostani is. a részeket én is visszaolvastam, szuper nosztalgia volt, és azt nem mondom, hogy újra írni fogok (már ha bárki vevő lenne rá), de kicsit viszketnek már rá az agytekervényeim, a saját szórakoztatásomra is...talán még egy-két versenyhétvége ;))
- viszont!!
arra is figyelmes lettem, hogy van 8 darab nem publikált rész, amiket nem tudom, miért hagytam anno a draftok között.
azonban, ha igény lenne rá, akkor ezeket nagyon szívesen posztolom, hála az égnek vállalhatóak így 19 évesen is :))
- még egyszer nagyon szépen köszönöm annak, aki valaha olvasott vagy most olvas, és külön köszönet a csillagokért!
- nagyon várom a kommenteket, akármivel kapcsolatban: ezzel a résszel, hogy kíváncsi-e a valaki a publikálatlan részekre, és ha "régi motorosok" (xd) közül valakinek véletlen feldobja a wattpad az értesítést erről a könyvről ezer év után...nagyon várom, ha valamit írni szeretne :))

much love,
L.