" melyben Stefi és George éjszakái álmatlanok a másik nélkül "

2020. január
FOREWARNING!
- úgy teszünk, mintha George és Carmen kapcsolatáról már ekkor megindultak volna a találgatások

𝓖eorge játékos csókot nyomott szerelme, Carmen vállára, majd bevackolta magát a fekete hajú lány mellé, és a válla fölött átlesve figyelte, mit nézeget barátnője olyan elmélyülten a telefonján. Miután a fiú elégedetten konstatálta, hogy semmi fontosat, újabb figyelemfelhívási kísérletet tett, azonban a lány egy apró mosolyon kívül semmi válaszra nem méltatta George próbálkozását. A brit pilóta némileg csalódottan engedte el barátnőjét, és visszahanyatlott a "saját" ágytérfelére. Némiképp rosszul érintette a dolog, hogy Carment ennyire hidegen hagyja, hogy ő szeretetre éhezik; és nem törődik vele, pedig alig látják egymást. Ennek ellenére végtelenül boldog volt, hogy végre újra gyönyörű barátnője mellett lehetett, és csodás napot töltöttek el együtt. Ezeket végiggondolva George nagy lendülettel fonta újra hosszú karjait barátnője vékony dereka köré, a lány pedig egy pillanatra elvette a kezét a képernyőtől, hogy végigsimítson az őt ölelő végtagokon. A fiú már csukott szemmel, de szélesen elmosolyodott, majd igyekezve nem a telefon fényére figyelni, megpróbált elaludni.

De nem Carmen volt az egyetlen újdonság a pilóta ágyában: George magának sem vallotta volna be, de hiányzott neki a rengeteg különböző méretű, alakú és színű párna meg a sok puha és bolyhos takaró, amikkel Stefi anno benépesítette a háló központi elemét. A magyar lány ezek nagyrészét magával vitte elköltözésekor, a maradékot pedig a letisztultságot kedvelő Carmen száműzte.

Igazából ahogy a régi és új lakó váltották egymást, úgy változott meg a szoba, illetve az egész lakás képe is. Már nem a "rendezett káosz" uralkodott a lakásban, ami habár otthonos volt; néhány dolgot tényleg könnyebb megtalálni a "mindent azonnal vissza kell tenni a helyére, ha nem használod by Carmen"-rendszerben.

-——————-

Pár országgal arrébb (ugyanis George-dzsal való szakítás után hazatért Magyarországra) Stefi apróra gömbölyödve simogatta a mellette fekvő Annie Leibovitzot. A kedvenc fényképészéről elnevezett, hű Manchester terrier készségesen tűrte, hogy gazdája megújult erővel felszínre törő könnyzáporával megint, a nap folyamán olyan tizedszerre is eláztassa a bundáját, és a szomorú szipogások sem tudták elüldözni.

Az este a legnehezebb része Stefi és Annie egy napjának, hiába telt el jópár hét a brit autóversenyzővel való utolsó találkozás óta. A lány amíg a barátaival volt, aztán családja előtt is képes volt életvidám, már-már boldog viselkedést színlelni, de mikor kettesben marad kutyájával a szülőházának nevezett belvárosi épület harmadik emeletén lévő szobájában, Stefi leveszi az álarcot, és ekkor látszik, hogy állapota szinte semmit nem javult az elmúlt hetekben.

Őszintén, maga a lány sem számított arra, hogy ennyire nehezen fog kilábalni a szakításból, hiszen úgy volt vele, hogy jó, az első hónap Nélküle nyilván fura lesz, és nehéz, de túl fogom élni. Tervnek ez az előbbi igencsak tetszetős, azonban Stefinek a kivitelezéssel hatalmas gondjai akadtak: igazából a "túlélés" fázist el sem kezdte. A George-tól való elszakadást követő néhány hét, így visszagondolva, nem volt annyira kritikus, mint a mostani állapot, hiszen a dolog újkeletűsége miatt érthető volt, hogy Stefi nem hozta a legjobb formáját. Viszont, több, mint egy hónappal később is ugyanilyen állapotban látni a lányt, a család és a néhány barát, aki tudott az esetről, (akik előtt nyilván nem maradt titok, hogy Stefi igazából mennyire összetört lelkileg) számára némiképp ijesztő és jócskán ad okot az aggodalomra is. A hozzátartozók legfőbb problémája az volt, hogy valójában nem derült ki, miért lett vége az — amúgy nagyon stabilnak tűnő — internacionális románcnak; ők csak a kész tényeket kapták: Stefi egy időre hazaköltözik, mert ki kell szakadnia a brit fővárosból, ehhez pedig pont kapóra jött az egyetemi téli szünet. (Azt elképzelni sem merték, mi lesz, amikor majd rövid időn belül vissza kell mennie Londonba — ilyen lelkülettel és egyedül.)

Tehát, a magyar lány állapota érthetetlen volt szerettei számára, de Stefi nagyon is jól tudta a mélypont helyett mélyvonal okát: pont amikor kezdett jól lenni és visszanyerni a nem búskomor önmagát, megindultak a pletykák, hogy a Formula 1 Williams-pilótájának, George Russellnek új barátnője van, csak pár héttel azután, hogy előző kapcsolata véget ért.

Stefi először el sem akarta hinni a dolgot, hiszen semmilyen hivatalos megerősítés nem érkezett, de érthető okokból nem bírta ki, hogy ne kezdjen magánakcióba, ami pár kattintás után már borzalmas ötletnek bizonyult.

Így hát, Stefi visszazuhant a depresszióba, ezúttal még mélyebbre a gödörben. Mostmár nemcsak szomorú és csalódott (meg egy kicsit dühös), hanem lehangolt és önbizalomvesztett is volt (valamint eléggé dühös), hiszen pontosan az a fajta lány, aki a férfigyűlölő klub alapítása helyett könnyebbnek találja saját magát okolni mindenért.

-——————-

George éjszakái sem voltak teljesen nyugodtnak mondhatóak, amióta Stefi nem (vagyis inkább nem Stefi) aludt mellette. A brit fiút ugyanúgy megviselte a szakítás, mint a magyar lányt, de George büszkesége nem engedte, hogy az érzelmei a legcsekélyebb mértékben is megmutatkozzanak, az önérzete inkább azt a parancsot küldte a pilóta agyának, hogy újítson be valakit, aki majd elfeledteti a történteket.

Nos, az ominózus "beújítás" megtörtént, tulajdonképpen egyik napról a másikra, de Carmen jelenléte vajmi kevés volt még Stefi emlékének homályosításához is. George hiába bizonygatta magának, hogy jobb neki a lánnyal, mégis álmatlanul forgolódott mellette minden éjjel, Stefin töprengve.

Nem hiszem el, hogy ezt tette. Az angol fiú medencéhez hasonló, hatalmas, kék szemei még hónapokkal a szakítas után — illetve az új barátnő beszerzése után — is képesek voltak könnybe lábadni, ha a történtekre gondolt.

A lány, akiről úgy gondolta, hogy a lelki társát és a szerelmét egyszerre testesíti meg, így elárulta, megszégyenítette, de főként bántotta őt. Ráadásul, talán mindezt nem is tudta volna meg, és még mindig Stefivel lenne, ha az egyik ismerőse nem ül a magyar lány és egyik egyetemi barátnője mellett abban a kávézóban. Amikor erre gondolt, George érzésekért felelős agylebenye pánikszerűen reagált, ami azt eredményezte, hogy a fiú nem tudta eldönteni, hogy legszívesebben a falhoz vágna egy széket, olyan dühös; vagy inkább annyira szomorú, hogy a következő évben nem dugná ki az orrát sem az egyetlen olyan takaró alól, amit Stefi a lakásában hagyott, és amiről George azt mondta Carmennek, hogy semmi köze az előző barátnőjéhez; esetleg annyira csalódott, hogy neki tudna fogni a "Miért ne legyél igazán szerelmes soha de soha" című igaz történeten alapuló tanulmány megírásának.

De George nem tudhatta, hogy a könyv alapjául szolgáló történet a legkevésbé sem igaz, szimplán csak a világ legnagyobb félreértése.