" melyben Charles saját hibájából Eloise-nál ragad a lakásátrendezés után "

2019. május

𝓐 kanadai lányról elsőre senki nem hinné, hogy autósportrajongó, de amikor 15 éves korában a montréali versenypályán fotózták F1-kocsik között, egyszerűen felkeltette az érdeklődését a száguldás világa, amit azóta is nyomon követ. Emiatt Eloise azóta tudta, hogy az övé alatti lakásban Charles Leclerc éldegél, mióta a beköltözése utáni első napok valamelyikében összefutott a pilóta barátnőjével az apartmankomplexum udvarán.

Ez a felfedezése pedig egészen rendkívüli módon bizonyosodott be, ugyanis a monacói éjnek idején becsöngetett hozzá a lány újdonsült belsőépítészi ambíciói miatt. A modell, persze, azonnal felismerte Charles-t, de hatalmas erőfeszítések árán vissza sikerült tartania az elképedését (aminek részét képezte az is, hogy a fiú nem viselt pólót), és képes volt felfogni a pilóta szavait.

- Oh, ne haragudj! - a lányon látszott, hogy végig sem gondolta, mást esetleg zavarhat az ő Nagy Házátalakítása, de amint rájött, hihetetlenül elszégyellte magát. - Úristen, ez eszembe sem jutott!
- Semmi baj - esett meg Charles szíve azonnal a pironkodó lányon - nem történt azért akkora katasztrófa. Egyébként mit csinálsz, amivel ilyen ordenáré hangokat lehet produkálni?
- Jahj, semmit, csak hetek óta rosszul alszom, és most jöttem rá, hogy otthon nem így volt az ágyam, ráadásul a feng-shui szerint is teljesen rossz a mostani helye, és gondoltam, megoldom végre, de tényleg, ne haragudj, nem gondoltam bele, hogy ez nem két decibeles zajjal jár - magyarázta a lány heves gesztikuláció közepette, a monacói fiú pedig akaratlanul is, de fejcsóválva elmosolyodott. - De ezt az éjszakát még kibírom így, és tényleg bocsánat, hogy felvertelek.
- Na jó, tudod mit? - bukkant elő az "igazi, nem álmos" Charles - Segítek arrébb tolni, de akkor meg kell ígérned, hogy nincs több hajnali csendháborítás - az utolsó tagmondatot már nevetve tette hozzá, mire a lány arcán is mosoly vette át a helyét az eddigi bánkódó arckifejezésnek.
- Te jó ég, ez nagyon kedves tőled! De nem akarok gondot okozni egyáltalán, már így is feltartottalak, öhm, az alvásban, szóval... - hadarta a barna, de Charles finoman arrébb tolva lányt, szélesebbre tárta az ajtót, és belépett a lakásba.
- Tehát hol az az ágy?

Eloise maga is szürreálisnak találta a lakásában lejátszódó jelenetet, amiben Charles Leclerc, az alsószomszédja, félmeztelenül segít neki a megfelelő helyre toloncolni a hatalmas alvóalkalmatosságot (illetve a pilóta tulajdonképpen egyedül tuszkolta más pozícióba a bútort, a kanadai igazából csak az instrukciókat adta), a barátnői, akiket a csoportchatjükbe írt üzenetben tájékoztatott — Charles számára észrevétlenül — a helyzetről, pedig el sem hitték a dolgot, egészen addig, amíg Eloise egy lesifotót nem küldött az épp háttal álló fiúról.

- Nem is tudom, hogy háláljam ezt meg - nézett a modell töprengve Charles-ra, várva, hogy a fiú választ adjon fel nem tett kérdésére.
- Szívesen segítettem, és máskor inkább szólj, kérlek, lehetőleg napközben - rázta meg a fejét mosolyogva a monacói, mintegy válaszként a lánynak.
- Legalább egy teát fogadj el - viszonozta a mosolyt Eloise, mire a pilóta beletörődően, egy "köszönöm"-mel vette el a felé nyújtott bögrét.

-——————-

- Még egyszer, elképesztően hálás vagyok, nagyon-nagyon köszi - ismételte magát sokadjára a lány, mikor kikísérte hirtelen érkezett vendégét.
- Hatvanadjára is, nincs mit - felelte újra Charles, majd egy-egy jó éjszakát kívánás után Eloise becsukta az ajtót, a pilóta pedig visszaindult saját lakásába.

- Mi a...? - motyogta a fiú (aznap már nem először), amikor hiába nyomta le a kilincset, mégsem tudott bejutni otthonába. Nekifeszült még párszor, de feleslegesen: a bejárat egyszerűen nem akart kinyílni. A fiatal pilóta értetlenül állt a küszöbön, hát de kimenni még kitudtam, közben hogy a bánatos fenébe romlott ez el?, majd ezt végiggondolva nyílként csapott belé a felismerés: pont a kimenetele volt a probléma forrása.

Mármint, nyilván nem az, hogy nem tartózkodott benn, hanem az, hogy a hirtelen, felbőszült elviharzásakor nem jutott eszébe kulcsot vinni, az automata zár pedig — nevéből kitalálhatóan — automatikusan bezárta az ajtót, amikor Charles bevágta azt maga mögött, úgy, hogy közben a Ferrari-kulcstartós csomója a konyhaasztalon pihent.

- Rohadt életbe! - szitkozódott félhangosan, de az agytekervényei máris bőszen forogtak, bármilyen lehetséges megoldást keresve. Habár a családja is a városállamban rezidenciált, kocsikulcs hiányában az éj közepén fél órát sétálni (hiányos öltözetben) egy olyan dolognak hangzott, amit Charles nem szívesen próbált volna ki.

-——————-

- Emlékszel, hogy kábé három perce mennyire viszonozni akartad a szívességet? - Charles Leclerc, aznap éjjel másodszor is becsöngetett Eloise-hoz, de ezúttal bemutatkozás helyett ezzel a mondattal indított. A lány éppen az elalváshoz készülődött (az immár megfelelő helyen lévő ágyában), amikor meghallotta a vendégérkezést jelző rövid dallamot, ezért csodálkozva kelt ki takarója alól, hogy álmosan az ajtóhoz sétáljon. Valljuk be, nem sűrűn érkeztek még látogatóim hajnali egykor, egy olyan városban, ahol két hete lakom.

- Persze- válaszolta bólintva a kanadai modell, de nem tudta leplezni, hogy elképzelése sincs, mit akarhat hirtelen új szomszédja. - Bejössz?
Charles tétovázva lépett be az apartman ajtaján (mondjuk, lehetett volna kicsit határozottabb is a lakást illetően, elvégre itt szándékozta tölteni az éjszaka maradékát), egészen a nappaliig követve a szemét dörzsölgető Eloise-t.
- Ez borzasztó kellemetlen nekem, de - túrt a hajába idegesen a fiú, miután helyet foglalt a kanapén - amikor az előbb felrohantam, talán egy icipicit ki voltam akadva, - nevetett kínosan - és elfelejtettem zsebre vágni a kulcsaimat, meg amúgy a telefonomat is, semmi nincs nálam, na mindegy. Szóval az az aprócska probléma merült fel, - mielőtt folytatta volna, Charles hatalmasat nyelt, és mondandója megkezdése óta először Eloise-ra nézett - hogy kizártam magam.

A kanadai lányból abban a pillanatban hatalmas nevetés tört ki. Charles értetlenül meredt rá, nem értette egészen, hogy szomszédját miért szórakoztatja ennyire az ő szerencsétlensége.

Ha a szituáció eddig nem lett volna elég fura, a következő pillanatban egészen biztosan még szürreálisabbá vált, ugyanis Eloise a semmiből egy olyan nyelven kezdett beszélni, amit a monacói mindenféle erőlködés nélkül megértett.

- Bocsi, bocsi, nem azon nevetek, hogy nem tudsz bejutni a lakásodba - próbált szóhoz jutni a kacagás közepette a lány, franciául - Csak nagyon cukin beszélsz angolul.

Charles szemei annyira hatalmasra kerekedtek, félő volt, hogy a következő pislogásnál kiesnek a helyükről.
- Beszélsz franciául?
- Ahogy hallod - nevetett tovább a lány, majd gyorsan megmagyarázta a helyzetet: - Kanadából jöttem, a fél család francia nyelvterületen él, a bátyámmal kénytelenek voltunk megtanulni így is, ha kommunikálni akartunk a nagyszüleinkkel.
- Értem, értem - bólogatott még mindig csodálkozva a fiú - azt viszont nem, hogy ha tudtad, hogy francia az anyanyelvem, akkor miért nem így beszéltél hozzám?
- Te kezdted angolul a mondandódat! - védekezett azonnal a modell, emlékeztetve Charles-t legelső megszólalására. - Meg amúgy is, csak most, hogy ennyire hadartál jöttem rá, eddig nem voltam biztos benne, hogy pont francia vagy, a spanyoloknak is tök hasonló az akcentusuk - szerencse, hogy a hazugságokat át lehet hozni a határon. Bocsi, spanyolok! De igazán nem akartam tovább húzni ezt az angolul dumálós dolgot, ha egyszer megy az franciául is.
- Hé, hé, hé! - állította meg a pilóta Eloise-t, a mutatóujját megrázva - Monacói vagyok, és nem francia!
- Jó - tudom, gondolta magában a lány - de ettől függetlenül még franciául hablatyolsz. Ráadásul arról, hogy nem tudsz a saját lakásodban éjszakázni, nem?
- Ja, igen, visszatérve arra - krákogott kicsit elpirulva Charles, de ezúttal a kanadai szakította félbe őt:
- Megyek felhúzok neked egy ágyneműt - állt fel Eloise, majd az eddig a dohányzóasztalon heverő telefonját feloldva a fiú kezébe nyomta - Addig értesítsd a barátnődet.
- Honnan tudod, hogy a barátnőmmel lakom itt? - vonta fel a szemöldökét a monacói.
- A szomszédok említették - mármint a tényt, hogy együtt laktok, a barátnődet sajnos magamtól is tudtam. - Furcsállják, hogy sosem vagytok itthon, egyébként.
- Már múltkor is felszólítottak, hogy menjünk el lakógyűlésre - meredt maga elé a pilóta szégyenkezve, majd újra Eloise-ra vezetve a tekintetét heves gesztikuláció által kísért magyarázkodásba kezdett - De amúgy ez nem azért van, mert ilyen nemtörődömök lennénk vagy valami, csak egyszerűen tényleg viszonylag keveset vagyunk itt. Charlotte az egyetem, én meg a munkám miatt.

Hát, Formula 1-es pilótának lenni biztosan szörnyű, grimaszolt magában a kanadai, de a tudatlanság álcáját felvéve újra leült, és folytatta a beszélgetést:
- Te már végeztél az egyetemen? - kérdezte kíváncsi hangszínnel.
- Nem, én nem jártam - rázta meg a fejét a fiú - És te?
- Hú, én és az önkéntes tanulás iszonyat messze állunk egymástól - Eloise hevesen csóválta a fejét - Gimi után azonnal leköltöztem LA-be, ott voltam egy évet, most meg itt tartok - vonta meg a vállát.
- És akkor így mivel foglalkozol? - Charles szemeiben őszinte érdeklődés és kétely egyvelege csillogott.
- Az arckifejezésedből ítélve te most valami nagyon rosszra gondolsz, de ki kell ábrándítsalak - nevetett a lány - modellkedem, már elég régóta, de így profi szinten, mármint rendes munkajelleggel csak kábé 2 éve. Apukám ragaszkodott hozzá, hogy előbb befejezzem a tanulmányaimat.
- Ó, vágom - a monacói megnyugodni látszott Eloise magyarázata hallatán.
- Na, és te? Tizennégy évesen csináltál egy vállalkozást, és azóta is ennyire jól megy?
- Nem, dehogy - mosolyodott el szélesen a fiú - sokkal korábban kellett kezdenem. Autóversenyző vagyok, nem tudom ez mennyit mond - vakart hármat Charles a homlokán, de a lány közbevágott.
- Forma 1 meg hasonlók? Mert azt nagyjából el tudom képzelni, nálunk is van, Kanadában, verseny - így kell ezt csinálni, Els.
- Igen, pontosan! Nem voltam ismerős? - kérdezte a fiú, két kezét egymáson az álla alá téve.
- Sisakban mindenki ugyanúgy néz ki, jobb, ha tőlem tudod - vonta meg a vállát a modell, Charles előbbi mozdulatán és arckifejezésén kuncogva, de mosolya azonnal eltűnt, ahogy ránézett az órára. - Fú, basszus, ne haragudj, de nekem nagyon gyorsan el kéne tennem magam, holnap kora délután egy elég hosszú fotózásom lesz, és nem állíthatok oda kialvatlanul - pattant fel a kanapéról - Gyorsan előkészítem neked a vendégszobát, te addig dobj egy SMS-t, hogy a barátnőd tudja, hol vagy.
- Persze, megértem - bólogatott a monacói kedvesen - és ezer hála, hogy itt aludhatok.
- Tulajdonképpen miattam zártad ki magad - töprengett Eloise nevetve - de amúgy is alap, a szomszédok tartsanak össze - kacsintott Charles-ra, majd még mielőtt eltűnhetett volna nappaliból induló folyosó végén, a pilótának hirtelen egy elenyésző apróság jutott eszébe.
- Basszus- csapott a homlokára Charles - Meg sem kérdeztem a neved, ne haragudj! - pattant fel a kanapéról, mire a lány visszafordult felé.
- Eloise Bergeron - nyújtotta a kezét a kanadai nevetve, amit a monacói vigyázva megrázott.
- Charles Leclerc - tudom.

-——————-

Charles-nak — mivel minden második hétvégéjét a világ különböző pontjain lévő hotelszobákban töltötte — nem okozott gondot az idegen helyen alvás, így a következő nap verőfényes reggelén egész kipihenten kelt ki Eloise vendégszobájának meglehetősen kényelmes ágyából, meg amúgy, ó, nagyon kellemes illatú volt az ágynemű.

Szokásához híven (bár nem otthon volt) fütyörészve sétált a konyhába, ahol egy épp reggelit készítő kanadait talált, aki halkan dúdolgatva a pultra tett JBL-ből szóló OneRepublic-dalt, gyors mozdulatokkal aprított különféle zöldségeket.
- Jó reggelt! - mosolygott a lányra a monacói, aki kizökkent az éneklésből, de viszonozta Charles széles mosolyát.
- Jól aludtál? - érdeklődött Eloise jó vendéglátóhoz méltóan, miközben intett a pilótának, hogy üljön le az étkezőasztalhoz.
- Persze, köszönöm, nagyon komfortos volt minden - válaszolta a fiú, és letette magát az egyik székre, majd meglepődve tapasztalta, amint a modell egy tányér rántottát és friss pirítóst tesz elé, egy hatalmas külön tálon pedig a gondosan felvagdalt paradicsomot, paprikát és uborkát hozott.
- Hogy iszod a kávét? - Eloise szélsebesen mozgott a konyhában, egyik pillanatban még a mikrónál, másikban már a kávégépnél állt. Charles megilletődve válaszolt, majd a lány két ital elkészítése után helyet foglalt a pilótával szemben.
- Remélem, ízlik, hirtelen nem tudtam jobbat kitalálni, amit a sportolók is nyugodtan ehetnek - szabadkozott a kanadai, de a fiú azonnal közbevágott.
- Ne viccelj, Jézusom, már így is túl sokat tettél! Nagyon-nagyon köszönöm, és nemcsak a reggelit. Amúgy meg, imádom a tojást - rázta a fejét hitetlenkedve a monacói. Én már hallottam arról, hogy a kanadaiak eszméletlen kedvesek, de bakker, ennyire?!
- Akkor örülök - húzta félmosolyra száját Eloise - Jó étvágyat!

-——————-

A saját adagjaik elfogyasztása közben folytatták az éjjel hirtelen abbamaradt beszélgetésüket, Charles kíváncsian kérdezgette a lányt a munkája részleteiről és az aznapi fotózásáról, és a modell is érdeklődve hallgatta a fiú meséjét a száguldó cirkusz világáról. Azonban az idilli reggelizést váratlanul a csengő szinte már slágerré vált dallama szakította félbe. Eloise amolyan "ötletem sincs, ki lehet" stílusban, megvonva a vállát nézett a pilótára, majd sietős léptekkel indult beengedni az újonnan érkezettet.
- Szia, jó reggelt! Charlotte vagyok, Charles barátnője - hadarta a küszöbön álló lány angolul, miután a kanadai kitárta a lakás ajtaját - Itt van, ugye?
- Igen - válaszolt kicsit összezavarodva Eloise - Gyere be! - invitálta a másik barnát kedvesen.

Charlotte kishíján feldöntötte a modellt, olyan sebességgel viharzott be a kanadai otthonába. A pilóta is csodálkozott barátnője hirtelen érkezésén, de aztán nagy mosollyal ölelte magához a lányt.
- Kérsz esetleg egy kávét, Charlotte? - tudakolta Eloise, vendégszeretetét immáron a pár mindkét tagjára kiterjesztve.
- Ó, Charlotte francia! - szólt közbe Charles - Képzeld, chérie, Eloise Kanadából jött, remekül beszéli mindkét nyelvet - fordult barátnőjéhez lelkesen.
- Nem kérek, köszönöm - felelte aprót összeszűkülő szemekkel a lány ezúttal franciául, de a modell egy pillanatra sem hagyta abba a mosolygást. Csak magabiztosan, Els. - Ideje indulnunk, Charles, már így is elég problémát okoztál Eloise-nak - szűrte fogai között barátjának Charlotte.
- Ó, igazából ez az egész miattam van - nevetett cinkosan a kanadai a pilótára, kiélvezve, hogy a monacói barátnője egyre mélyebbeket lélegez. Miért idegeskedsz, chérie?
- Tulajdonképpen - viccelt Charles is, de aztán hetvenedjére is megköszönte a vendéglátást, és elbúcsúzás után barátnőjével együtt távoztak Eloise lakásából.

-——————-

Charlotte kicsit frusztráltan érkezett vissza saját otthonukba, bár ezt igazán nem lehet felróni neki: ugyan, melyikünk ne lett volna ideges, ha a barátunk egy szupercsinos észak-amerikai modellnél éjszakázik?
Természetesen, minél előbb szeretett volna többet megtudni az új szomszédjukról, így észrevétlenül kihúzta Charles-ból a lány teljes nevét, majd azonnal instagramos felderítő hadjáratba kezdett. Az alapból is féltékeny természetű francia annyira azért nem örült annak, amit látott: majdnem 3 millió követő, igényes képek és rengeteg lájk minden poszton.

Telefonjából felsandítva látta, hogy barátja épp a bárpultnál ülve működik valamit a laptopján — érthető okokból, hiszen tegnap este óta nem járt gépközelben. Ezt látva körülbelül három másodpercbe tellett, hogy Charlotte fejében megszülessen az önbizalma helyreállításához szükséges megoldás.
- Hosszú volt az út - állt fel a kanapéról, direkt úgy nyújtózva, hogy hasa kivillanjon lenge felsője alól - Megyek lezuhanyzom - nézett egyenesen Charles szemébe, akinek egy pillanat töredéke kellett, hogy felfogja a helyzetet, és a MacBook fedelét lecsapva siessen barátnője után a fürdőszobába.