" melyben Charles vacsorázni viszi Eloise-t "

2019. május

𝓒harles nem tudta kiverni a fejéből a kérdést, hogy hogyan is tudná meghálálni újdonsült szomszédjának a néhány nappal azelőtti segítségét. Barátnőjétől is megérdeklődte, hogy van-e valami ötlete, de Charlotte nem bizonyult túlontúl segítőkésznek a dologban, sőt, igencsak felháborodva kérte meg a pilótát, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén ne zaklassa őt ilyenekkel, majd kinyomta a FaceTime-hívást. Így a fiatal monacói — jobb híján — saját feje után ment, és felhívta kedvenc partmenti éttermét, hogy asztalt foglaljon két főre. (Mondjuk, a sorrendet kicsit elrontotta, az időpontról először nem ártott volna tárgyalni a vacsoravendégével. De ilyeneken ne akadjunk fenn.)

- Szia! - Eloise lelkesen, vizes tincseit egy törölközővel szárítgatva nyitott ajtót a fiúnak.
- Szia - mosolyodott el Charles, idegességét némileg enyhítette a kanadai jókedve. Hiába is, az autóversenyzőnek fogalma sem volt, hogy reagál majd a lány a meghívására, a bizonytalanság pedig némileg frusztrálóan hatott rá. - Nem akarlak zavarni, csak egy gyors kérdés - vakargatta meg a tarkóját, szomszédja pedig kíváncsian vizslatta a zavarban lévő monacóit. - Ráérsz holnap este?
- Hát - most Eloise-on volt a sor, hogy összezavarodva pislogjon a nála alig magasabb Charles-ra - tulajdonképpen rá - bólintott lassan. - Miért?
- Áh, király - a fiú érezte, ahogy szívverése visszazuhan az "egészséges" kategóriába. Tudta, hogy ha a lány elárulta, hogy nincs programja, akkor nyert ügye van. - Oké, akkor az lenne a legjobb, ha olyan 7 körülre lesétálnál a parkolóba - bökött fejével a függőfolyosóról pont látható Ferrari felé.
- Megosztod velem, hogy miért, vagy ez ilyen előre ledumált emberrablás? - húzta össze a szemét gyanakvóan a modell, mire a pilótából halk kacaj szakadt ki.
- Jó szomszédi viszony megalapozása - közölte némi gondolkodás után, ugyanis a lánnyal való rövid ismeretségéből is rájött, hogy soha nem engedné neki, hogy köszönetképpen vacsorázni vigye.
- Annyira azért nem örülök ennek, díjaznám, ha elmondanád - nevetett kissé kínosan Eloise, ujjaival végigszántva a nedvességtől szinte feketének látszó tincsein. - De akkor holnap hétre kész leszek, gondolom - tette hozzá kételkedően.

-——————-

Másnap késő délután a kanadai modell némileg gondterhelten ácsorgott az elképesztő méretű ruhásszekrénye előtt. Halvány elképzelése sem volt, Charles mégis mit akarhat ezzel az egésszel, de a pilóta nem sok választást hagyott neki. (Na jó, nyilván megtehette volna, hogy egyszerűen bezárkózik a lakásba, és nem megy szomszédjával sehova, de hallo, Charles frickin' Leclerc-ről beszélünk!) Abban azért őszintén bízott, hogy a pilóta nem valami szervkereskedő maffiának adja el.
Nem sok ötlete volt, milyen típusú outfitet válasszon, de reménykedett benne, hogy a fiú említette volna, ha nagyon extrém körülményekre kellene számítania. Végül egy örök nyertes szett mellett döntött: a bézs alapon fehér-fekete kockás, magasderekú miniszoknya és egy bő, fehér ing párosával aligha lehetett mellényúlni, bárhová is készülnek Monte Carlo városában.

Eloise nyári bakancsának talpa visszhangot vert az apartmankomplexum épületeinek magas falai között, ahogy a lány hosszú léptekkel sietett a piros autója mellett ácsorgó Charles felé.
- Sokat késtem? - kérdezte félredöntött fejjel a lány, ahogy megállt a pilótával szemben.
- Dehogy - pillantott az órájára a fiú. - Ha várnom kell pár percet, hogy ilyen csinos legyél, akkor boldogan teszem - kacsintott a monacói széles mosollyal, majd feltette a napszemüvegét, és intett a modellnek, hogy szálljon be a Ferrariba. Mi a...? Lemaradtam valamiről?

A kanadai az előbbi bók után méginkább nem tudta hova tenni a szituációt. Ez nem lehet egy randi, ugye? Amint beült az luxusjárműbe, elhatározta, hogy ki fogja puhatolózni Charles-nál, mi van a barátnőjével.
- Hogy van Charlotte? - dobta be az első adandó alkalommal a kérdést Eloise, mikor a pilóta befejezte a mondatát, szemével végig az útra fókuszálva.
- Kicsit stresszes szegénykém mostanában - húzta el a száját sajnálkozva a fiú, látszott rajta, kicsit meglepődött a hirtelen témaváltáson. - Vizsgaidőszak az egyetemen, rengeteget tanul - magyarázta.

Tehát még megvan, nyugtázta a lány, bár ezt meg ő sajnálta. Még reggel elmesélte barátnőinek a pilóta meghívását, és a csapat egyértelműen arra az álláspontra jutott, hogy a fiú romantikus okokból tervez Eloise-zal, de az említett nem igazán akarta belelovallni magát — és mint most kiderült, jól is tette.
- Ugh - sóhajtott fel a kanadai együttérzőn - A bátyám is tanul, és általában az egész családot kikészíti a magolós időszakban. Egy percet sem jártam egyetemre, de vizsgák idején még én is a hajamat téptem, amíg otthon laktam - mesélte nevetve.
- Charlotte előtt én is a bátyámmal edzőttem - mondta Charles, meglepetten tapasztalva a párhuzamot - Mindenki marha boldog volt a diplomaosztóján, hogy végre vége. Gyanítom, hozzám hasonlóan, az öcsém sem óhajt majd hirtelen fősulira menni - mondta elgondolkodva, miközben leparkolta a piros kocsit egész Monaco legszebb utcáján.
- Ő is autóversenyző? - tudakolta Eloise, brilliánsan tettetve, hogy most hall először Arthurról.
- Így van - erősítette meg a monacói, becsapva maga mögött a Ferrari ajtaját, majd elindultak felfelé a sugárúton az étterem irányába.
- A szüleitek biztosan nyugodtan élnek - kerekedtek el a lány szemei a napszemüveg sötét lencséi mögött.
- Anya szerintem már hozzászokott, amennyire lehet - nevetett keserűen a fiú, mire a kanadai homloka ráncba szaladt. - Apa is versenyzett anno, aztán ő vitt minket gokartozni. A bátyám a fekete bárány, de amióta apa nincs velünk, minden versenyhétvégéjén ott van Arthurral. Meg amikor tehetem, nyilván én is.
- Ó - fogta fel a modell a pilóta szavait, és az este során először volt őszinte a reakciója: fogalma sem volt, hogy Charles-ék édesapja már nem él. - Részvétem - tette hozzá.

Szerencsére a vacsora további része teljesen felhőtlenül telt. Természetesen, Eloise drámaian kiborult, amikor a fiú elárulta, miért is hozta el az étterembe, de viszonylag hamar megenyhült, és a fiatal versenyző nyakába ugorva mondott köszönetet. A lélegzetelállítóan finom ételeket alig győzték kipakolni az Instastoryjaikba, természetesen mindennemű pletykának elejét véve azzal, hogy a boomerangok és képek egyértelműsítő feliratokat kaptak. Rendesen kitárgyalták az élet nagy dolgait, felfedezték közös szenvedélyüket a csoki és zene iránt (Charles egyáltalán nem számított rá, hogy a kanadai tud hegedülni), illetve később, a kikötőben sétálva Eloise is elárulta a legfontosabb dolgot a családjáról: az anyukája elhagyta a bátyját, Xaviert, az édesapjukat és őt, mikor a modell még csak 4 éves volt.
- Ugh - sütötte le a szemét a monacói - Azóta sem tartjátok a kapcsolatot?
- Fogalmunk sincs róla, hol lehet - vonta meg a vállát a lány, látszott rajta, hogy rég elfogadta a helyzetet, akármennyire is volt joga dühösnek lenni.
- És apukád talált magának új partnert?
- Nem ér ám ő arra rá! Valakinek nevelni is kell a piciket - kuncogott a modell, majd látva a pilóta értetlen arckifejezését, hozzátette: - Mikor kilenc voltam, a gyámügy egyszer csak beállított egy pár hónapos kisfiúval és egy totyogó kislánnyal. Kiderült, hogy ők is az édesanyám gyerekei, akiket ugyanúgy otthagyott, csak épp nekik az édesapjuk sem volt a képben. Apa meg, amilyen hatalmas szíve van, azonnal befogadta Theót meg Adelie-t.
- Hú - motyogta az autóversenyző elképedve (és meglepetten tapasztalva, hogy milyen könnyen, szinte jókedvvel mesél erről a lány), de nem sok ideje volt megemészteni a hallottakat, ugyanis ismerős hang kiabálta a neve angolosított verzióját.

- Charles! Charles, hé, haver! - egy nyurga, ázsiaias beütésű arcvonásokkal rendelkező srác integetett a pilóta után, és hosszú lábain villámgyorsan az eddig franciául társalgó páros mellett termett, ellépve saját társaságától.
- Szia, Alex - mosolyodott el a monacói, ahogy kezet rázott a magas sráccal.
- Ember, jó látni versenypályán kívül is - veregette hátba Charles-t az idegen, és amíg a két férfi váltott pár szót, Eloise agyának volt ideje betölteni az infókat: Alexander Albon, Toro Rosso. - Te pedig biztosan Charlotte vagy, hello, én Alex - fordult a kanadai modell felé barátságosan, majd esélyt sem adva a magyarázkodásra a párosnak, hadart még két mondatot, aztán elbúcsúzott és visszasietett a rá váró emberek körébe.

- Majd őt, khm - krákogott Charles kínosan - felhívom, és felvilágosítom, asszem.
- Szerintem majd fél óra múlva felnéz Instagramra, és összerakja magától is - kuncogott Eloise. - Bár nem gondoltam, hogy valaha is összekevernek majd a barátnőddel - tűnődött.
- Aha, hát köszi! - nevetett fel a pilóta sértődést színlelve.
- Na! Úgy értem, hogy nem hasonlítunk - helyesbített a szemét forgatva a kanadai. Meg amúgy is ne összekeverjenek a barátnőszerepben lévő csajjal, hanem legyek én. DUH!
- Egy kicsit de - szólalt meg végül a fiú, miután néhány másodperc erejéig némán vizslatta a modell arcvonásait, mikor az autó mellé értek.
- Fhú, most teljesen úgy néztél rám, mint a casting directorok szoktak - tehát lehet róla szó, hogy megkapom a "girlfriend" szerepet?