- Boldog iskolakezdést mindenkinek! - vágódik le ebédszünetben Ryujin a világ legnagyobb kamu mosolyával az asztalunkhoz, ahol ezidáig ketten ültünk Soojinnal. - Hogy telik az első napotok?

Rezzenéstelen arccal nézünk a lányra, aki lepakolja maga mellé a táskáját és a mappát, ami kétszer akkora, mint a feje, majd várva a válaszunkat továbbra is magán tartja azt a mű mosolyt, ami egyébként be kell, valljam elég ijesztő.

- Ya, beléd meg mi ütött? - kérdezi Soojin visszatéve a tálcájára a vizét, amiből éppen kortyolni készült, de a fiatalabb lány félbe szakította őt. - Máris agyadra ment a suli? Pedig még csak ma reggel kezdődött...

- Igen, elég parás vagy így kora reggel. - bólintok én is, a pálcikámmal bökdösve a rizslabdámat, amit ugyan meg kellene egyek, de egyáltalán nincs étvágyam.

- Fél egy van. - ráncolja a szemöldökét Ryujin. - Neked ez kora reggel?

- Három hónapig ilyenkor keltem fel, vagy később. - vonom meg a vállamat lazán. - Úgyhogy, igen. Nekem most ez még kora reggel. Ezért sem értem honnan van ennyi energiád...

Ryujin is megvonja a vállát, de nem ad választ a kérdésünkre. Előveszi az ebédjét a táskájából és miközben ő is falatozni kezd, lassan odaszállingózik hozzánk Eunbin, Hani és Jihyo is. Az előbbi kettő azonnal szóvá teszi, hogy máris mennyire elegük van az egyetemből és, hogy nem értik miért nem iratkoztak még ki, míg az utóbbi csak szépen mosolyogva köszön nekünk és illedelmesen megkérdezi sikerült-e kipihennünk magunkat tegnap a nagy buli után.

- Amúgy kajak, most, hogy mondod, lehet, hogy még harmadnapos vagyok. - dörzsöli Hani a halántékát ezzel is nyomatékot adva a mondandójának. - Tegnap végig, annyira remegett a kezem, hogy hatszor visszaesett a ramen a pálcikámról, úgyhogy feladtam és kijelentettem, hogy inkább diétázok, mert a fentiek nem akarják, hogy egyek!

- Én csak szimplán beköltöztem délelőtt a fürdőszobába és áldottam az Isten, amiért hazamentem hajnalban és nem Jungkook és Eunwoo vécéjét rontottam meg! - borzong meg Eunbin, ahogy visszagondol a tegnapi estére. - Lehet, hogy az eki nem kompatibilis, azzal a mennyiségű alkohollal, amit letoltam mielőtt beálltam...

Én kivételesen csendben eszegetem az ebédemet, mert valamiért nincs hozzá affinitásom, hogy elmondjam egész éjjel remegett a kezem, izzadtam, mint egy ló és alig bírtam elaludni, olyan szarul voltam. Végig böngésztem a fél internetet, hogy mégis mi a faszom üthetett a testembe, hiszen soha nem vagyok beteg, amikor is találtam egy csodás oldalt a drogok utó hatásairól, amiben véletlenül az összes tünetemet leírták. Ahogy olvasgattam azt a cikket, elkezdtem agyalni rajta, hogy lehet, mégsem lenne olyan jó ötlet megismételni a dolgokat, ha ilyen szarok a következmények. Igen, az agyam ezt mondta. De közben akartam, sőt, kurvára újra meg akartam tenni! Egyszerűen az extazi hatása alatt éreztem először, hogy igazán élek, olyan fenomenális dolgok mentek végbe az agyamba és minden porcikámba, hogy azt nem tudom csak így elfelejteni.

- És te Hwami? Veled minden oké volt? - von kérdőre Hani, miután látszólag kibeszélték a problémáikat és feltűnhetett nekik szokatlan szótlanságom.

- Ja, igen. - bólintok röviden válaszolva, amire kapok ötször két összeráncolt szempárt. - Most meg mi van?

- „Ja, igen." Ennyi? - vonja feljebb a szemöldökét Eunbin, majdnem arcon röhögve. - Általában nekünk kell leállítanunk, hogy ne pofázz órákig, most meg két szóban elintézed a dolgokat? Még mindig be vagy állva?

- Ó, nem, csak nem volt semmi extra. Gondoltam a semmit nem akarjátok hallani hosszan, ezért döntöttem úgy, hogy inkább kussolok. - forgatom meg a szememet ezzel elérve, hogy a lányok újból normálisan nézzenek rám. - Megfelel a mennyiség?

- Tökéletes. - simítja meg Jihyo a kezemet. - Akkor pénteken lesz ismétlés?

- Mi lesz pénteken? - érkezik egy fiú hang a közvetlen közelünkből. - Szia, bébi. - ül le szorosan a jobb oldalamra a hang tulajdonosa és bár még felé sem fordultam, tudom, hogy ki az.

- Jungkook te még élsz? - vonja egyből kérdőre a srácot Eunbin, aki velünk szemben ül. Örülök kivételesen, hogy a lány magára vonja a figyelmet, ahogyan szokta, mert így legalább mindenki elengedte a füle mellett, hogy Jungkook lebecézett, amit általában társaságban nem szokott. Őszintén ötletem sincs, hogy mostanában mi ez a mániája, amiért ragaszkodik hozzám, de ha lassan át lép egy határt, felfüggesztem az útlevelét és megállítják a határőrök, akik a vaginámat védik.

- Aha, mer'? - vonogatja a srác a vállát fél könyökkel feltámaszkodva az asztalra. A lányok időközben összébb húzódnak a padokon, mivel tudják, hogyha Jungkook megjött lassan a társaságunk hiányzó tagjai is tiszteletüket teszik köreinkben.

- Hívtalak este vagy ezerszer, mert egyedül voltam otthon és érted... - próbál Eunbin a szemével jelezni, hogy mit akar mondani, de Jungkook látszólag vagy nem veszi az adást, vagy telibe szarja, amit a barna hajú mond neki, ami egyébként még csak meglepő sem lenne. - Meg küldtem képeket is, mert mondtad, hogy azokat adod...

- Ó, bocs, nem néztem a telefonomat tegnap este. - mondja Jungkook érzelemmentes hangon, miközben jobb kezét az asztal alatt a combomra csúsztatja. Igyekszem megtartani a pókerarcomat, és bár reflexből lelökném magamról az oda nem tartozó darabot, valamiért nem teszem. - Fáradt voltam már, úgyhogy inkább lementem sorozatot nézni Eunwooval.

- Ja, tiszta nyuggerek vagyunk. - érkezik meg köreinkbe Eunwoo is, vele együtt pedig Mark és Hyunjin is. - Ki hiányzik még?

- A kínaiak, nem? - forgolódik Mark, hogy jobban felmérje ki az a kettő, aki még nem ül a szokásos asztalunknál.

Már éppen nyitnám a számat, hogy válaszoljak a legjobb barátomnak, amikor Jungkook keze feljebb csúszik a combomon be egyenesen a hosszú pólóruhám alá. Nyelek egy hatalmasat és direkt nem nézek a mellettem ülő arcára, mert biztos vagyok benne, hogy kiült már az arcára egy hatalmas önelégült vigyor. Közben meg tartanom kell a normális arcomat, ami megjegyzem elég nehéz, mivel Jungkook ujjai éppen kitapintják a bugyim korcát, és azon keresztül kezdik el legféltettebb pontomat simogatni.

- És reggel sem nézted meg a telefonod? - folytatja a beszédet Eunbin, Jungkookhoz intézve szavait, aki erre sem hagyja abba, amit elkezdett és tovább munkálkodtatja az ujjait, nekem meg erősen vissza kell fognom egy nyögést, mert furcsa lenne, ha itt a menza kellős közepén kezdenék el szexuális hangokat kiadni, úgy, hogy körül ülnek minket a barátaim.

- De, megnéztem. - bólint Jungkook. Akaratlanul mosolyodok el a tényre, hogy tegnap nem válaszolt Eunbin felkérésére, miután napközben velem feküdt le. - Jó képek lettek. - mondja ezt a kijelentést úgy, hogy közben már bedugta az ujját a bugyim alá így már tökéletesen hozzám fér, én pedig alig bírom visszafogni magam a jóleső érzésre.

- Akkor este nem jössz át? Felveszem az egyik fehérneműt, ami a képen volt. - villantja meg csábos mosolyát Eunbin a legkevésbé sem törődve vele, hogy egyébként mindenki végig hallgatja a beszélgetésüket. Jó mondjuk ez erős túlzás, hiszen a fiúk érkeztével mindenki elkezdett beszélgetni, szóval maximum fél füllel hallgatják csak a beszélgetést.

Szabad kezemmel muszáj a pad szélébe kapaszkodnom, ugyanis a másik kezem Jungkook combjába markolva próbál megtartani engem, hogy tényleg semmi jelét ne mutassam, annak, hogy Jungkook éppen most ujjaz meg engem a pad alatt. És közben lebeszéli az esti szex programját. Hát ez én mondom csodás.

- Nem, dolgom van. Majd máskor. - intézi el a lányt lazán Jungkook, mire kikerekedett szemekkel kapom rá a tekintetem. Ekkor tűnik fel, hogy a szeme teljesen el van sötétülve és, ahogy összeakad, a tekintetünk végig nyal az ajkán, így szavak nélkül jövök rá, hogy milyen dolga van neki ma este.

- Ó, oké. - hajtja le csalódottan Eunbin a fejét. - Akkor majd máskor.

Nem akarom, hogy a kisördög eluralkodjon rajtam, de ez akaratomon kívül történik meg, ahogy rádöbbenek, hogy Jungkook, ahelyett, hogy ma délután letépné Eunbin egyik csipkefehérneműjét - amit egyébként együtt vettünk - hozzám jön át, azok után is, hogy a hétvégén többször is lefeküdtünk már. Tényleg kezd ijesztő lenni a helyzet.

Jungkook gyorsítja ujjai tempóját, így már az ajkamba harapok és erősítek a combja szorításán, ahogy érzem, közeledek a véghez. Összeszorítom a combjaimat, amikor bekövetkezik a gyönyör és lehajtva a fejemet rejtem el kielégült arcomat a többiek elől. Megpróbálom rendezni a lélegzetvételeimet, miközben Jungkook elégedetten húzza ki a bugyimból a kezét, de nem viszi messzire, mert csak visszarakja a combomra.

- Este folytatom, amit elkezdtem. - hajol a fülemhez, és miután elmondja, a mondandóját beleharap a fülcimpámba, hogy nyomatékosítsa mondanivalóját.

Nem válaszolok neki csak hitetlenül megrázva a fejemet lélegzem egy nagyot és megpróbálok becsatlakozni a beszélgetésbe, amit a többiek folytatnak, ugyanis megjött a társaságunk hiányzó két tagja is. Szerencsére nem maradtam le sokról, csupán, annyit tudok meg, hogy pénteken újabb buli lesz Hyunjinnál, de ezúttal csak mi tizenketten leszünk a Hwang házban, mert állítólag Hyunjin családja elutazik valahová, ami látszólag most kapóra jön nekünk, hogy újra átélhessük, amit szombaton is...