A hangfalakból megállás nélkül szólnak a legújabb slágerek, amitől szívem szerint falra másznék, de nem tehetem. Unottan ülök a nappali egyik eltolt kanapéján és kissé fáradtan bámulom a bulizó társaságot, akik úgy üvöltötik a dalok szövegeit, mintha maguk írták volna. Évnyitó, nyárzáró, fene se tudja mi az oka, annak, hogy buli van Jungkook és Eunwoo házában, hiszen néhány éve a két fiú már nem is indokolta meg, hogy pontosan miért csődítik össze a népet. Csak kijelentik, hogy lesz sok pia, zene meg minden, ami, ahhoz kell, hogy jól érezzük magunkat.

Jómagam elég sok helyen megfordultam már az elmúlt években, így nem csoda, hogy már volt egy elvárásom a bulikkal kapcsolatban. Ezért is unatkoztam halálosan a kanapén ülve, lábamat átvetve a másikon, egy már eléggé üres műanyagpohár szélét rágcsálva. A számhoz emelem a poharam, kortyolok belőle, eközben végig futtatom a szememet a helyiségen, hogy jobban megnézhessem kik jöttek el. Nagyrészét a táncoló tömegnek még látásból sem ismerem, szóval sejtem, hogy gólyák is eljöttek, ami meg kell, mondjam, felháborít. Még el sem kezdik az egyetemet és máris itt vannak? Szánalmas. Ráérnek még leinni magukat a sárgaföldig az elkövetkezendő négy évben. Bár kit álltatok? Én is eljártam már mindenhova az ő korukba...

Leengedem az ölembe a kezeimet és tovább forgatom a fejemet. A mosdó felé vezető folyosó előtt meglátom az egyik barátnőmet, Hanit, aki éppen egy meglehetősen helyes srác bókjait fogadja, tökéletesen kiélvezve a helyzetét. Felhorkantok, ahogy rágondolok, mennyire kihasználja az összes srácot, akivel dolga akad, mivel megteheti. Túl szép és csinos, ahhoz, hogy bárki nemet tudjon neki mondani.

Nem messzire tőle megpillantom a buli egyik házigazdáját, Jeon Jungkookot személyesen, aki ha jól veszem ki ilyen messziről – meg ennyi alkohollal a szervezetemben – egy hosszú, szőke hajú lánnyal beszélget. Akaratlanul harapok az ajkamba a látványra és bár el akarom kapni róluk a tekintetemet, nem vagyok rá képes. Belül egyre jobban égő tűzzel bámulom, ahogy a szőke picsa átveti haját a vállán és nem is kell ott állnom a közelükben, hogy tudjam milyen nyávogós, flörtölős dumát nyomhat éppen a fiúnak. Jungkook természetesen szokásához híven, ma is elképesztően dögösen fest, amivel száz százalékig tisztában van. Haja nem hosszú és nem is rövid, tincsei arca közepéig érnek. Középen ezt mindig elválasztja, amivel eléri, hogy úgy nézzen ki, mintha most mászott volna le az Istenek hegyéről. Ráadásul nem lehet figyelmen kívül hagyni, izmos lábaira ráfeszülő farmerét, amihez nyilván fehér felsőt kellett felvennie, hogy mindenki tudtára adja, naponta jár kondizni és nem a szél fújta össze az izmait, amik betonkeményen állnak a helyükön.

Annyira elmerülök a párocska tanulmányozásában, hogy észre sem veszem, amikor összekapcsolódik a fiúval a tekintetem. Jungkook látszólag figyelmen kívül hagyja a neki pofázó csajt, és már majdnem teljes testtel, abba az irányba fordul, ahol én ülök. Nem tudom, hogy korábban észre vette-e, hogy itt ülök, vagy csak most tűnt fel neki. Mindenesetre most már inkább engem néz, ami a neki heherésző libának fel sem tűnik. Jungkook félrebillenti a fejét, végig mér engem, hiába ülök éppen. Lassan végig húzza nyelvét két ajka között, majd újból a szemembe nézve rám kacsint. Ösztönösen elmosolyodnék a gesztusra, de nem teszem. Csak megforgatom a szememet és elkapva róluk a fejemet, felállok a kanapéról és tudva, hogy Jungkook még mindig engem néz, elsietek a konyhába, hogy újabb italt töltsek magamnak.

Belépve a másik helyiségbe azonnal kiszúrom a pultnál ácsorogni legjobb barátnőmet Soojint, aki valakivel beszélget, de mivel drága barátnőm kitakarja, nem tudom megmondani ki, lehet az. Az asztalra kihelyezett italokhoz lépek, hogy keverjek magamnak egy jó erős vodkanarancsot, amikor valaki nekem jön, és rá borítja a felsőmre poharának teljes tartalmát.

- Basszus! – ugrok egyet, de nem az ijdetségtől, hanem az idegtől. – Nem tudsz vigyázni?

- Elnézést kérek! – szabadkozik, azonnal a lány, akit én a szememet összehúzva nézek meg jobban. – Ne haragudj rám, sunbaenim! Esküszöm véletlen volt!

- Sunbaenim? Hány éves vagy te? – dörrenek rá, ami nem feltétlenül, abból adódik, hogy haragudnék rá, csak szimplán hirtelen haragú ember vagyok.

- G-gólya vagyok. – dadogja a lány lehajtva a fejét, amitől hangosan kieresztem a számon a levegőt.

- Gólya... - motyogom magam elé gúnyosan. – Akkor remélem, tudod, hogy a te pizsidet két órája hazalőtték! Ilyenkor már a kedvenc idoljaid is csicsikálnak, szóval ideje, hogy eltűnj innen, amíg szépen mondom!

- Hwami-ya! – szól rám a közvetlen közelemből Soojin, amire kérdőn nézek rá. A vörös hajú megáll mellettem, akit egy másik tagja a társaságunknak követ. Soojin a következő mondatát nem nekem, hanem az előttem állónak intézi. – Jobb lesz, ha most elmész, mert a csaj tényleg képes neked menni.

A gólya lány csak bólint egyet és inkább szótlanul kimegy a konyhából. Leszarom, hogyha ráhoztam a frászt, egyszerűen ilyen vagyok és kész. Teszek a véleményére.

- Utálom a gólyákat! – sziszegem, miközben végre tényleg keverek magamnak egy vodkanarancsot, amit vadul inni kezdek.

- Ya, tavaly még én is gólya voltam! – kéri ki magának Ryujin, akivel eddig felteszem Soojin beszélgetett.

Leengedve a kezem, unottan végig mérem a félig szőke-félig rózsaszín hajú lányt, aki valóban még csak nem rég lett tagja a társaságunknak, amikor rájöttünk, hogy egész jó fej.

- Ki mondta, hogy téged nem utállak? – kérdezek rá, de Ryujin nem veszi magára, amit mondok. Csak megforgatva a szemét tölt magának valamelyik piából.

- Meg kellene tanulnod uralkodni magadon, Hwami. – cicceg mellettem Soojin, karját összefonva mellei alatt. – Nem leszek mindig melletted, hogy leállítsalak, mielőtt valakit ok nélkül megtépnél!

- Leszarom. – mosolygok rá szépen, csípőmmel neki támaszkodva az asztalnak. – Ha valakit meg kell tépnem, azt meg fogom.

- Lehetetlen vagy. – sóhajtja Soojin, ajkán apró, bujkáló mosollyal, amiből tudom, hogy nem haragszik rám, mivel pontosan tudja, hogy csak viccelek. Valójában sosem akarnék feleslegesen verekedni, csak sajnos a temperamentumom néha erősebb, mint kellene. Ezért is vagyok hálás, amiért Soojin jó párszor kimentette a seggemet hasonló szituációkból.

- Lucas azt írja, menjünk a kertbe. – szólal meg Ryujin a telefonját nyomkodva. – Mi a faszt akarhat vajon?

- Menjünk. Itt úgyis tök uncsi minden. – sóhajtom, hanyagul megvonva a vállamat, majd a lányokat figyelmen kívül hagyva indulok meg a nappali felé, hogy a kertbe mehessünk.

A nappaliba érve akaratlanul fordulok, abba az irányba, ahol korábban Jungkookot és a csajt láttam és meglepetésként ér, hogy még mindig ott vannak, ahol ki tudja hány perccel ezelőtt is.

- Ya, csajok! – kiélt utánunk a fiú, mire mind a hárman megtorpanunk és felé fordulunk. A vele szemben álló szőke sértetten néz végig rajtunk, és a száját csücsörítve mered Jungkookra. – Hova-hova?

- Lucas írt, hogy menjünk a kertbe. – közvetíti Ryujin neki is az információt. Egyébként gondolom, hogy a kínai srác ezt az üzenetet a csoportosbeszélgetésbe írhatta, de mivel a házigazdát lefoglalta a flörtölés, nem láthatta még.

- Megyek veletek! – jelentette ki, a legkevésbé sem törődve az előtte toporzékoló libával, aki mellett ellépve már meg is indult felénk.

Ryujin és Soojin elindulnak tovább, és bár én is szeretném követni őket, Jungkook megakadályoz ebben. A karomnál fogva kissé visszahúz, hogy lemaradjunk és szembe fordít magával.

- Mi van? – meredek rá unottan, erősen koncentrálva rá, hogy ne a szívem dobolásával foglalkozzak.

- Ezt én is kérdezhetném. – nyal végig az ajkain, ahogyan szokta, amikor kanos, szóval szinte mindig. Mélyet lélegezem, hogy figyelmen kívül hagyjam a szexi mozdulatot és kényszerítem magam, hogy ne kezdjek el vele, azonnal flörtölni. – Féltékeny vagy?

- Mégis mire? – horkantok fel és még a hatás kedvéért a fejemet is kissé hátra ejtem, majd újból a fiúra nézek. – Az egyik alkalmi ribancodra?

- Te is az egyik alkalmi ribancom vagy... - villantja ki a fogait, lejjebb engedve a kezét a karomról a derekamra, hogy közelebb húzhasson magához.

- Akkor miért érdekel féltékeny vagyok-e? – húzom gúnyos vigyorra a szám, miközben összefonom a karomat a mellem alatt, hogy ne simítsam a tenyereimet a mellkasára. Jungkook szabad kezét finoman végig húzza az alsó ajkamon, amitől majdnem felsóhajtok, de szerencsére ennél erősebb vagyok.

- Mert lehet, hogy te vagy a kedvenc alkalmi ribancom! – használja ismét az általam kitalált megfogalmazást. – És szeretem ha morci vagy. Olyankor sokkal jobb veled a szex!

- Hihetetlen vagy! – bontakozok ki morogva a karjaiból és erősen sietős léptekkel megindulok a kert felé. Jungkook persze két lépéssel utolér, majd egy nagyot sóz a fenekemre.

- Tudom, de ezért imádsz velem is kefélni! – fonja karját a derekam köré, hogy úgy tegyen, mintha együtt lennénk. – Ugye neked is én vagyok a kedvenced?

- Nem! – fújtatok mérgesen.

- Dehogynem! – ellenkik ismét megállítva és szembe fordítva magával. – És tudom, hogy hamarosan az ágyamban leszel meztelenül és könyörögni fogsz, hogy megdugjalak!

- Magabiztos vagy és undorító! – lököm meg a mellkasát, amitől felkacag, és erősen magához húz, hogy szinte már egy papírlap se férne közénk. – Nem fekszem ma le veled, Jungkook!

- Nem hiszek neked. – veszi a keze közé az államat. – Tudom, hogy máris benedvesedtél a kis csatánktól. Valld be, Hwami, hogy imádod, amikor játszadozom veled...

Igaza an. Piszkosul kívánom már most és legszívesebben figyelmen kívül hagynám volna Lucas kérését és most azonnal felrángatnám Jungkookot a szobába, hogy rögvest keféljen meg. De, mint mondtam van tartásom és nem engedhetem neki, hogy fölényben érezze magát.

- Egy kicsit. – nyalok most végig én a számon. – De ez nem jelent semmit...

Jungkook, ahelyett, hogy bármit is mondana, megszűnteti a maradék távolságot köztünk és erőszakosan az ajkaimra tapad. A tartásom eddig bírja. Amint megérzem Jungkook puha ajkait az enyémeken, felnyögök és hagyom neki, hogy elmélyíts a csókot. Nyelvét átdugj a számon, hogy mihamarabb találkozhasson az enyémmel és olyan vadul csókol, ahogy szokott. Én pedig imádom a szenvedélyes, erőszakos csókolózást vele, ahogy mindig.

- Még most is azt mondod, hogy nem fogunk ma szexelni? – kérdezi, pimaszul miután elhajol tőlem.

- Azt. – bólintok egyet, és most tényleg kimászom a karjai közül és végre kiérek az udvarra, ahol rajtunk kívül már mindenki megérkezett.

Leülök a rattanbútorra Soojin és Eunbin közé, Jungkook pedig a száját törölgetve vágódik le Mark és Eunwoo mellé, jelezve, hogy azért késtünk, mert smároltunk.

- Hah, vesztettél Eunbin ezer wont! – jelenti ki Mark gúnyosan a lányra vigyorogva, aki mérgesen néz ránk. – Ennyi idő alatt még ők ketten sem tudnak lezavarni egy menetet!

- Szexeltetek? – fordul felém hirtelen barátnőm, mire nemlegesen megrázom a fejemet. – Basszus! Miért nem?

- Hwami még nincs hangulatban. – mondja Jungkook én meg nemes egyszerűséggel felmutatom neki a középső ujjamat. – Még. – hangsúlyozza ki a szót.

- Ma nem is leszek. – mosolyodok el szélesen, ijesztően, ahogy szoktam. – Neked legalábbis.

- Jól van srácok, ezt halasszátok el későbbre! – szakít minket félbe Lucas, aki összecsődített minket. – Ennél fontosabb dolgaink is vannak...

A kínai srác megpörgeti az ujjai közt a kezében tartott műanyag poharat, majd elvigyorodik, mint egy eszelős.

- Mit bazsalyogsz? Végre megdugtad Hanit? – löki oldalba a mellette ülő Hyunjin.

- Faszt! – vág vissza az említett lány. – Kisfiúkkal nem kefélek!

- Velem is keféltél! – billenti oldalra a fejét Hyunjin, mire Hani kínosan lehajtja a fejét, amitől a társaság hangos nevetésben tör ki. Ennyit, arról, hogy Hani nem ront meg nála fiatalabbakat...

- Oké, először is, pacsi – nyújtja a tenyerét Lucas Hyunjin felé, aki lelkesen belecsap. – Másodszor is. Gondoltam felpörgethetnénk egy kicsit ezt a bulit. – emeli feljebb a poharát, amiben messziről is látszik, hogy a háromnegyede tele van alkohollal.

- Mi az, valami import szovjet vodka, amitől egy korty után beállsz? – ráncolja a szemét érdeklődve Lay, aki a rattanfotelben ülve eddig csendben figyelte az eseményeket, szokástól eltérően.

- Ki akar még ma félbeszakítani? – csap a combjára Lucas idegesen, mire mindenki megemeli a kezét jelezve, hogy övé a szó, és meghallgatjuk. – Oké, köszönöm, megtiszteltek! – harapdálta gúnyosan az ajkát. – Amit a kezemben tartok nem közönséges vodka. Ez kevert vodka...

- Akkor alkoholos narancslevet toltál bele vagy mi? – tárta szét a karját Ryujin. Lucas szúrós szemekkel meredt a fiatalabb lányra, aki a nyakát behúzva inkább lejjebb is csúszott az ülőhelyén.

- Nem. Annál sokkal jobbat. – vigyorgott Lucas ismét ijesztően. – Extazit.

A tizenkét fős társaságunkra néma csend telepedett, ahogy Lucas kimondta az utolsó szót. Oké, tény, hogy elég sokat, vadul bulizunk és nem feltétlenül vagyunk erkölcsi példaképek az emberiség számára, tekintve, hogy nincs olyan a társaságunkban, aki ne feküdne össze bárkivel mindenféle ürügy nélkül. De ezidáig tisztán játszottunk, mindenféle tudatmódosító szer, vagy törvénybeütköző dolog nélkül.

Azonban Lucas látszólag ezen változtatni akart. Mi pedig látszólag nem ellenkeztünk, annyira.

- Na? – tartotta felénk Lucas a poharat, mire Eunbin megmozdult mellettem és mindenféle megszólalás nélkül elvette a poharat a fiútól és egy hatalmasat kortyolt bele.

Rajtam kívül mindenki – még Jihyo és Mark is, társaságunk legfélénkebb tagjai is – meghúzta a poharat. Csak én maradtam hátra.

- Hwami? – nyújtotta felém Eunwoo, aki utoljára ivott. Remegő kezekkel, az alsó ajkamat harapdálva vettem tőle át a műanyagot. Belemeredtem a már majdnem üres pohárba és szuggeráltam azt, mintha bármi kimászna belőle és azt mondaná nekem, hogy ne tegyem meg, amire készülök. Igen, féltem, holott ez a legkevésbé sem volt rám jellemző. Nem voltam tiszta, csináltam már mocskos, undorító dolgokat. De sosem drogoztam. Sok rosszat hallottam róla, sőt csak azt. Így szerintem érthető, hogy haboztam. Nem is értem a többiek miért ittak belőle ilyen gyorsan...

- Hagyd, ő túl nyuszi, ahhoz, hogy ilyet csináljon! – hallottam meg Jungkook hangját, amire felkaptam a fejemet. – Igaz, bébi?

Ez kellett nekem utolsó löketnek. Hogy valaki azt mondja, nekem nem merem. Mert ez után bármit megcsinálok, bármiféle kérdés nélkül! Jungkook szemeibe nézve ürítettem ki a pohár tartalmát, amit összegyűrve hajítottam a fűbe nem törődve most már semmivel. Lenyaltam az alsó ajkamra csorgott maradékot és a szememet összehúzva álltam a fiú égető tekintetét, ami már gondolataimban le is tépte a ruhámat.

- Úristen de szexi vagy! – morogta, majd magasról téve a körülöttünk ülőkre, felpattant a helyéről és elém térdelve két keze közé véve az arcomat csókolni kezdett.

Azt este pedig számunkra csak ekkor kezdődött...

Sziasztok!

Nos, őszintén szólva nem tudom milyen felindulásból kezdtem neki rögtön ennek a történetnek, de neki kezdtem, úgyhogy, tessék élvezzétek! Remélem élvezni fogjátok, annak ellenére, hogy már most lehet érezni mennyire betegre tervezem és ez még csak a kezdet... Ennél sokkal durvább leszek és kíméletlen...

Azért bízom benne, hogy velem tartotok és szemmel követitek, ahogyan kilépek a szerelmes komfortzónámból és magamat is bevezetem egy teljesen új világba!

Puszi: Szeszih