A nagy fetrengésem közepette észre sem vettem, hogy Ever bejött a szobámba. Mondjuk, így este 11-kor vaksötét volt, én meg csukott szemmel számoltam a bárányokat franciául. A nővérem csak hangtalanul lefeküdt mellém, és a hajamba fúrta az arcát.
- Ever, későre jár - kapcsoltam fel az ágyamra erősített apró lámpát, majd kettő másodperc múlva Everett kisírt, vörös szemeivel találtam szembe magam. - Mon Dieu, mi történt?
- Semmi, csak Finn... - kezdte volna, de könnyei elnémították.
- Mit csinált? Esküszöm, ha bántott, leöntöm szalmiákszesszel! - és képzeletben már alkudoztam is Barryvel, hogy mennyiért csinálna nekem valamilyen mérgező oldatot.
- Én...szakítottam vele - szipogott a nővérem, én meg csak ledermedve néztem rá. - Egy ideje már nem mennek köztünk jól a dolgok, Laugh. Ráadásul ma este bevallotta, hogy kiszeretett belőlem - tört ki újra zokogásban, én pedig még szorosabban öleltem.
- Van más is? Mert ha nincs, akkor megbocsáss, de szereznem kell egy rottweilert, egy puskát meg egy ásót - csikorgattam a fogaimat, mire Ever fájdalmasan elnevette magát.
- Semmi szükség rá, oké? Én sem érzem már ugyanazt, csak...fáj. Majd megérted - törölte le a könnyeit.
- Én szerintem macskás néni leszek - dünnyögtem, ezzel megint kuncogásra késztetve nővéremet. - Ne nevess, a macskás nénik menők. Függetlenek, szabadok meg macskásak.
- Gyönyörű jövőkép, Laugh.
- De...ezután is barátok lesztek? Hiszen következő hétvégére meghívott minket a fellépésére, még az ikreket is - gondolkodtam.
- Persze, hogy barátok maradunk. Nem haragszunk egymásra, csak elmúlt a szerelem. Finn életébe került valaki új és...- de közbevágtam. Mi az, hogy valaki új?!
- Ha az a Bobby az, akkor mondd meg Finn-nek, hogy az új barátnője nemsokára találkozik a taekwondo-tudásommal - csattantam fel.
- Nem, biztos, hogy nem Millie-ről van szó, Laugh.
- Ja, persze! A egy hónapja még egy Wyatt nevű barátjának is bemutatott minket, amikor ajándékot vettél neki; most meg sírsz miatta. Vigyázz magadra, Finn Nincsközépsőnevem Wolfhard!

Másnap anyáék is értesültek a szakításról, az ikrekkel együtt. A szüleink sajnálják, Newték meg ki akarják nyírni a srácot egy ballisztikus rakétával. A reggelink emiatt vitatkozásba fulladt, mert amikor a röppálya kiszámításához érkezett a haditerv, anya igazán lehordta őket, hogy ez milyen csúnya dolog lenne. Barry tenyere majdnem a müzlimben landolt, ahogy lecsapta a kezeit az asztalra, azt kiabálva, hogy Evert megbántani főbenjáró bűn.
Így apa, a nővérem és én a könyvtárszobában folytattuk az evést, apa az ajtóból tudósította nekünk a csatát, egy félig megevett palacsintát használva mikrofonként. A tudós családfő élő mintapéldánya.
- Laugh - szólt Everett halkan, mélyen a teájába mélyedve. - Tudnál nekem tenni egy szívességet? - nézett a szemembe. Némán bólintottam, várva, hogy Ever kibökje, mit is kéne csinálnom. - Finn néhány dolga még itt van nálam. Ha beleegyezel, megbeszélem vele, hogy délután átviszed, csak ne...ne nekem kelljen - hajtotta le a fejét újra.
- Persze, Ever, nem is kérdés - öleltem meg szorosan. - Ha szeretnéd segítek összepakolni.

Mindig is klisének tartottam, hogy valaki ennyire meg annyira összezuhan egy szakítás után, de Evert látva, legszívesebben minden ilyen gondolatomat visszaszívnám. Akárhányszor a kezébe vette Finn egyik holmiját a pakolás során, szemeiben őszinte fájdalom tükröződött az emlékek hatására. Nagyon ajánlom, Wolfhard, hogy hasonlóképpen nézz ki, amikor odaérek. Nem érdekel, hogy nem vagy közömbös; ha mosolyogva nyitsz ajtót, teszek róla, hogy jó gyorsan elszomorodj.

Korábban is jártam már Finnéknél, a házuk egy barátságos környék egyik szegletében állt. Apa csak kitett a sárga otthon előtt, majd továbbhajtott, előtte kikiabálva a lehúzott üvegen, hogy anya fél óra múlva itt van. A kartondobozzal a kezemben egyensúlyozva, idegesen nyomtam meg a csengőt. A kaputelefonból egy rekedtes hang mormogása hallatszott, majd pár pillanat múlva nyílt a kertbe vezető ajtó. A súlyos csomaggal a kezemben végiglépkedtem a bejárati ajtóhoz vezető macskaköves úton, a teraszon pedig már ott állt Finn testvére, a szintén bongyor Nick.
- Helló, Laugh! - köszönt vidáman, majd beterelt a házba.
- Szia - viszonoztam a mosolyát. - Finnhez jöttem, megbeszélték Everrel.
- Persze, várj - vette ki a kezemből a dobozt. - Nehogy már sérvet kapj, amíg felérsz a lépcsőn.
- Köszönöm - néztem utána hálásan, ugyanis készségesen előreindult, mutatva az utat.
- Finn - kopogott be egy barna ajtón, aztán be is nyitott. - Itt a futár - kacsintott rám, majd letette a fiú szobájába a dobozt, utána udvariasan távozott, kettesben hagyva minket a tesójával.
- Szia - léptem be zavartan a helységbe, ahol mintha az ősrobbanás történt volna. Finn pedig ott gubbasztott az ágyán, kezében a telefonjával, a kupihalom közepén. Ehh, festői.
- Szia, Laugh - vakargatta meg a tarkóját, aztán kitűrte a haját a szeméből, úgy tűnt, mint aki kicsit fél. - Ugye a karatetudásodat otthon hagytad?
- Taekwondo - pillantottam rá szúrosan. - És ott van a doboz alján - válaszoltam, mire elnevette magát.
- Légyszi, ne nézz ilyen ijesztően - motyogta, miközben lemászott az ágyról a dobozhoz.