8.
Még csak 3 nyomasztóan kínos perce ültünk a kávézóban, de évezredeknek tűnt. Wyatt-tel csendben ültünk egymás mellett, mivel a nővérem és Finn eléggé kizártak minket. Arra gondoltam, hogy vajon a Sors miért utál ennyire, hogy mindenhová odapottyan Finn is, ahová megyek, de hirtelen kizökkentem a mentális dühöngésemből. Ugyanis Wyatt rám emelte tekintetét, és nagyon úgy nézett ki, mint aki beszélgetést akar kezdeményezni. Vagyis kérdezni fog valamit. Rólam. Szent ammónium-nitrát.
- Ha jól sejtem, te vagy Everett húga - ez nem kérdés, hanem rosszabb. Olyan kijelentés, amire válaszolni kell.
- Igen - nyögtem ki végül zavartan, mire a fiú arcára kisebb meglepődés ült ki. - Mi az? - mosolyodtam el végül, mert Wyatt teljesen úgy nézett ki, mint aki komoly analíziseket futtat le magában.
- Bocsi, csak azt hittem, hogy azonnal kijavítasz, hogy nem, te a nővére vagy. Csak nem mertem azt kérdezni, hogy az idősebbik vagy-e, mert Finn csak fiatalabb testvéreket említett, amikor Everettről mesélt - hadarta kissé elpirulva. Magamban megállapítottam, hogy nagyon aranyos tőle, hogy így figyelt erre. (Meg azt is, hogy ezek szerint Finn sokat mesél a barátainak Everről.)
- Ever a legidősebb négyünk közül. Az ikeröcséink kilencévesek, én meg 13 - úgy gondoltam, ha Wyatt van olyan figyelmes, és próbál társalogni velem, akkor ne rontsam már el csak azért, mert kissé antiszociális hajlamaim vannak.
- Ne vedd sértésnek kérlek, de én idősebbnek néztelek, mint ő. Mármint a magasság alapján vagy nem is tudom - magyarázkodott.
- Ne aggódj, sokan mondják - mosolyogtam rá. - És te hány éves vagy? - nekem is ideje volt megtudnom valamit róla.
- 14 - válaszolta, és itt nekem akadt fenn a szemem. Ezt gondolom észrevette, mert mosolyogva (amitől előjöttek a gödröcskéi) ennyit kérdezett: - Legalább 16-nak gondoltál, igaz?
- Körübelül - válaszoltam szintén vigyorral az arcomon. - És egyébként honnan ismered Finnt?
Wyatt arcára őszinte döbbenet ült ki. Mi van, azt hitte, Finn egész életrajzát bemagoltam?
- Te nem tudod? - kérdezte, még mindig értetlenkedve.
- Úgy néz ki - biccentettem, várva, hogy elmagyarázza, mit is kéne tudnom.
- Van egy film, a címe IT. Finn és én együtt szerepelünk benne - kapcsolt. Szóval ő is színész. Furcsa, mivel nem olyan, mint a nővérem felfuvalkodott, idegtépő barátja. Sokkal hétköznapibb, és...emberibb.
- Az szuper - mosolyogtam rá, és ő is ugyanígy tett. De ez a vigyorgó némaság nem tartott sokáig, mert a fiú oldalát rettenetesen fúrta a kíváncsiság az előbbi tudatlanságommal kapcsolatban.
- Téged egyáltalán nem érdekel Finn, ugye? - kérdezte, én pedig fülig vörösödtem, és csak reméltem, hogy nem tűnt fel neki, hogy pirulásom nem azért van, mert rájött, hogy nem kedvelem a nővérem barátját.
- Mondjuk úgy, hogy nem a szívem csücske - krákogtam kisvártatva, majd gyorsan beleittam az előttem gőzölgő folyadékba. De Wyatt felvont szemöldökei azt sugallták, hogy mondanom kell még valamit. - Nincs sok közünk egymáshoz. Amíg Ever jól érzi magát vele, addig felőlem azt csinál, amit akar.
Láttam Wyatten, hogy tetszik neki a nyers véleményem, majd ennek hangot is adott.
- Tudod, elég kevés lány van, aki nem esik hasra a mi kis Wolfhardunktól - vigyorgott. Jónak mondod, gondoltam magamban. - De mondjuk nálad érthető, hiszen a nővéred barátja - olyan jó, hogy ezeket így az arcomba mondod, kedves vadidegen srác.
A rettenetesen kínos szituációt a telefonom csörgésének idegesítő kis dallama szakította meg. A kijelzőn apa neve villogott, majd miután elhúztam a 'fogadás' ikont, Barry hangját hallottam meg.
- Szia, Laugh, 10 perc, és ott vagyunk értetek, gyertek ki a pláza elé - hadarta az öcsém, aztán esélyt sem adva arra, hogy válaszoljak, bontotta a hívást. Felsóhajtottam, majd visszahelyeztem a mobilt a hátizsákomba, és óvatosan megböktem Everett karját az asztal felett átnyúlva. A nővérem feleszmélt a Finn-nel való bazsalygázsból, de nem túl szeretetteljesen nézett rám, amiért félbeszakítottam őket.
- Ever, apáék most telefonáltak, hogy mindjárt ideérnek. Le kell mennünk a parkolóhoz - közöltem vele, mire csak bólintott, majd felvette a prémes kapucinijú, fekete kabátját.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro