Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

8.

Még csak 3 nyomasztóan kínos perce ültünk a kávézóban, de évezredeknek tűnt. Wyatt-tel csendben ültünk egymás mellett, mivel a nővérem és Finn eléggé kizártak minket. Arra gondoltam, hogy vajon a Sors miért utál ennyire, hogy mindenhová odapottyan Finn is, ahová megyek, de hirtelen kizökkentem a mentális dühöngésemből. Ugyanis Wyatt rám emelte tekintetét, és nagyon úgy nézett ki, mint aki beszélgetést akar kezdeményezni. Vagyis kérdezni fog valamit. Rólam. Szent ammónium-nitrát.
- Ha jól sejtem, te vagy Everett húga - ez nem kérdés, hanem rosszabb. Olyan kijelentés, amire válaszolni kell.
- Igen - nyögtem ki végül zavartan, mire a fiú arcára kisebb meglepődés ült ki. - Mi az? - mosolyodtam el végül, mert Wyatt teljesen úgy nézett ki, mint aki komoly analíziseket futtat le magában.
- Bocsi, csak azt hittem, hogy azonnal kijavítasz, hogy nem, te a nővére vagy. Csak nem mertem azt kérdezni, hogy az idősebbik vagy-e, mert Finn csak fiatalabb testvéreket említett, amikor Everettről mesélt - hadarta kissé elpirulva. Magamban megállapítottam, hogy nagyon aranyos tőle, hogy így figyelt erre. (Meg azt is, hogy ezek szerint Finn sokat mesél a barátainak Everről.)
- Ever a legidősebb négyünk közül. Az ikeröcséink kilencévesek, én meg 13 - úgy gondoltam, ha Wyatt van olyan figyelmes, és próbál társalogni velem, akkor ne rontsam már el csak azért, mert kissé antiszociális hajlamaim vannak.
- Ne vedd sértésnek kérlek, de én idősebbnek néztelek, mint ő. Mármint a magasság alapján vagy nem is tudom - magyarázkodott.
- Ne aggódj, sokan mondják - mosolyogtam rá. - És te hány éves vagy? - nekem is ideje volt megtudnom valamit róla.
- 14 - válaszolta, és itt nekem akadt fenn a szemem. Ezt gondolom észrevette, mert mosolyogva (amitől előjöttek a gödröcskéi) ennyit kérdezett: - Legalább 16-nak gondoltál, igaz?
- Körübelül - válaszoltam szintén vigyorral az arcomon. - És egyébként honnan ismered Finnt?
Wyatt arcára őszinte döbbenet ült ki. Mi van, azt hitte, Finn egész életrajzát bemagoltam?
- Te nem tudod? - kérdezte, még mindig értetlenkedve.
- Úgy néz ki - biccentettem, várva, hogy elmagyarázza, mit is kéne tudnom.
- Van egy film, a címe IT. Finn és én együtt szerepelünk benne - kapcsolt. Szóval ő is színész. Furcsa, mivel nem olyan, mint a nővérem felfuvalkodott, idegtépő barátja. Sokkal hétköznapibb, és...emberibb.
- Az szuper - mosolyogtam rá, és ő is ugyanígy tett. De ez a vigyorgó némaság nem tartott sokáig, mert a fiú oldalát rettenetesen fúrta a kíváncsiság az előbbi tudatlanságommal kapcsolatban.
- Téged egyáltalán nem érdekel Finn, ugye? - kérdezte, én pedig fülig vörösödtem, és csak reméltem, hogy nem tűnt fel neki, hogy pirulásom nem azért van, mert rájött, hogy nem kedvelem a nővérem barátját.
- Mondjuk úgy, hogy nem a szívem csücske - krákogtam kisvártatva, majd gyorsan beleittam az előttem gőzölgő folyadékba. De Wyatt felvont szemöldökei azt sugallták, hogy mondanom kell még valamit. - Nincs sok közünk egymáshoz. Amíg Ever jól érzi magát vele, addig felőlem azt csinál, amit akar.
Láttam Wyatten, hogy tetszik neki a nyers véleményem, majd ennek hangot is adott.
- Tudod, elég kevés lány van, aki nem esik hasra a mi kis Wolfhardunktól - vigyorgott. Jónak mondod, gondoltam magamban. - De mondjuk nálad érthető, hiszen a nővéred barátja - olyan jó, hogy ezeket így az arcomba mondod, kedves vadidegen srác.
A rettenetesen kínos szituációt a telefonom csörgésének idegesítő kis dallama szakította meg. A kijelzőn apa neve villogott, majd miután elhúztam a 'fogadás' ikont, Barry hangját hallottam meg.
- Szia, Laugh, 10 perc, és ott vagyunk értetek, gyertek ki a pláza elé - hadarta az öcsém, aztán esélyt sem adva arra, hogy válaszoljak, bontotta a hívást. Felsóhajtottam, majd visszahelyeztem a mobilt a hátizsákomba, és óvatosan megböktem Everett karját az asztal felett átnyúlva. A nővérem feleszmélt a Finn-nel való bazsalygázsból, de nem túl szeretetteljesen nézett rám, amiért félbeszakítottam őket.
- Ever, apáék most telefonáltak, hogy mindjárt ideérnek. Le kell mennünk a parkolóhoz - közöltem vele, mire csak bólintott, majd felvette a prémes kapucinijú, fekete kabátját.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro