6.
De, mert ez a dolog életem 13 évének legnagyobb és egyben egyetlen titka, nem mondhattam Evernek azt, hogy nem megyek el vele karácsonyi ÉS szülinapi ajándékot venni Finn számára. Mert amúgy, csak hogy senkinek ne legyen kétsége affelől, hogy a srác egy csoda, pont szenteste előtt egy nappal született.
A történet ugyanaz, mint tavaly - vagyis, hogy a nővéremnek halványlila jódgőze sincs, hogy mit vegyen ajándékba a barátjának, és azt reméli, nekem van valami használható elképzelésem - kivéve, hogy múlt évben még nem tudtam...nos igen. Szóval most egy kicsit komplikáltabb a helyzet. De jó.
Nos, mivel a hegytetőn, ahol lakunk, nem jár semmiféle tömegközlekedési eszköz, apa kénytelen volt bevinni minket a városba. Anya erre szólt apának, hogy akkor ha már úgyis ott van, ő is megvehetné az ajándékokat a rokonoknak. Az ikrek, amikor ezt meg- , és egyeltalán nem kihallgatták, fellelkesülve közölték, hogy majd ők kiválasztják a szóban forgó meglepetéseket, és még segítenek apának eldönteni, hogy mi lenne a legjobb a kutyáinknak, Szókratésznek és Platónnak; valamint a szakállas agámáiknak, Pitagorasznak és Rutherfordnak. A szüleink négy gyereket akartak, és megkapták őket.
Szóval apa kitett minket a plázánál, majd továbbhajtottak az egyik kisállatkereskedéshez a két fiúval.
Be kell ismernem, Ever és én nem vagyunk azok a nagy plázázók. Valószínűleg nagyon örültünk volna, hogyha valaki elmondja, hogy a karácsonyi tömeg (ami még az átlagos tömegnél is rosszabb) ilyenkor lepi el az üzleteket. De mivel ezt nem annyira kalkuláltuk bele a dolgokba, az épületbe lépve a kómotosan vásárolgató vagy a 200-as vérnyomással ajandékvadászó embereket látva mindketten meghökkentünk. Na jó, az én némileg antiszociális lényem teljesen lefagyott, viszont Ever, aki sosem veszíti el a hidegvérét és a józan gondolkodóképességét, egyből felocsúdott a döbbenetből, és a karomat megragadva húzott maga után.
- Nyugalom, Laugh, meg fogjuk találni a tökéletes ajándékot! - jelentette ki a nővérem. Örülök, hogy ő csak emiatt aggódik.
- Ami pedig mi is lesz? - kérdeztem óvatosan, remélve, hogy Evernek idén van valami elfogadható ötlete (nem úgy, mint a tavalyi ágytakaró meg cserepes növény).
- Laugh, szerinted kitennélek ilyen mennyiségű embernek, holott tudom, hogy utálod; ha lenne bármi fogalmam róla? - sóhajtott fel gondterhelten. Nos, ha egy valami van, amiben jobb vagyok a nővéremnél, az az ilyesfajta meglepetések kiötlése.
Mármint, igen. Hiszen Ever csodás, vállig érő mézszőke haja lépcsőzetes formája tökéletesen keresztezi szív alakú, gyönyörű arcát. Mélyenülő tengerkék szemei olyan érzést keltenek, mintha a tulajdonosa egészen a lelkekig látna vele. Nem is beszélve karcsú, magas alakjáról, és arról, hogy neki szinte minden jól áll. Ráadásul minden élőlény nevét tudja latinul, és kívülről fújja a világ összes országának adatait.
Míg nekem plüssmacibarna hajam természetesen kócos, soha nem mutat jól, ezért inkább összefogva hordom. Semmitmondó, zöld szemeimhez ráadásként egy rahedli szeplő is van az arcomon, de én ezt sokakkal ellentétben kimondottan szeretem. Az én testem szinte már betegesen vékony, és a több, mint egy év korkülönbség ellenére nagyobb vagyok a nővérem 167 cm- jénél is. Az alakom leginkább egy vasalódeszkáéhoz hasonlít, ezért legtöbbször bő pulcsik takarják felsőtestem. Valamint beszélek pár nyelven, és szeretem a fizikát.
Máris érthető a feljebb tett kijelentés.
- Szóval, erről mit gondolsz? - kérdezte Ever, ezzel engem visszarántva az elmélkedésből.
- Biztosan örülni fog - mosolyodtam el, nem tudva, mit tervez a nővérem.
- Tényleg? Tudtam én, hogy a pulcsi nem is lenne olyan borzalmas! - mondta diadalitttasan, de én megrökönyödve néztem rá. -Azt mondtad, jó ötlet- háborodott fel arckifejezésemet látva.
- Én ezt az ikrek ajándékára értettem! Te jó kén-trioxid, Everett, nem vehetsz ruhát egy hímnemű nem rokonnak a huszadik házassági évfordulótok előtt!
Három óra. Három óra Everettel. Három óra Everettel Finn ajándékait vadászva.
Száznyolcvan perc non-stop gondolkodás Finnről.
Kérdem én: ez után kinek ne lenne szüksége egy forró csokira?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro