Már harmadik napja járkáltam a világ legbúskomorabb arckifejezésével, amikor anya hatodszorra is szükségesnek érezte megosztani velem az eleve kudarcra ítélt ötletét.
- Tényleg beszélned kellene vele.
- Anya, te is tudod, hogy ennek annyi esélye van, mint tűt találni egy szénakazalban, ugye? - ráztam meg a fejem lemondóan. - Különben is, már felhívtad a helyet, nem? 1,023 százalék, hogy valaha is meglesz. Kiszámoltattam Newttal.
- Ne légy már ennyire kishitű, Laugh! Lehet, hogy valaki megtalálta a fiúk közül.
- Persze, és nem vette észre a monogramot a belsejében! - ezzel tulajdonképpen lezártnak tekintettem ezt a meddő vitát.

- Már nem azért, de rossz rátok nézni - közölte apa, csámcsogva. - Te - bökött rám azzal a kezével, amelyiket nem a popcornos tál tartására használta - olyan vagy, mint akitől elvették a kedvenc távcsövét. Te - hadonászott Ever felé - meg...nem is tudom. Hagyd már abba, mert csoportosan leszünk öngyilkosok.
- Ezzel arra akarsz utalni, hogy nem érezzük úgy magunkat, mint akik szivárványon ugráló, pink unikornisokat kaptak a 6. szülinapjukra? - ráncolta a szemöldökét a nővérem.
- Nem. Úgy értem, hogy búskomorak vagytok - rázta a fejét apa. - De ha attól jobban éreznétek magatokat, szerzek egy pónit. De csak egyet - mutatta fel a hüvelykujját szigorúan.
- Pascal mentsen - ért be a nappaliba anya is. - Viszont ennek tényleg véget vetünk. Tehát Laugh fogja magát, és ír egy üzenetet Finn-nek. Indíts - közölte ellenmondást nem tűrő hangon.
- De ha egyszer esélye nincs!
- Akkor legalább nem szomorkodsz tovább, mert tudod, hogy kapni fogsz egy másikat.

A fejemet rázva indultam meg a szobám felé vezető lépcsőn: talán anyának igaza lesz, és Finn tudhat valamit az elveszett gyűrűmről, ami nekem olyan sokat jelent(ett). Viszont ha nem, akkor kapnék egy újat - bár egeszen biztos vagyok, hogy az már nem lenne ugyanolyan. Egy hajtincsem csavargatva vettem kezembe a telefonom, és sóhajtva böktem rá Finn nevére az üzeneteim között. Megint konstatáltam, hogy semmit nem tudok kezdeni a fiú iránt érzett...dolgommal, mivel a telefonom összes névjegye mellett szerepel valamilyen emoji - még őt csak egy 'Finn' takarja.

Alig egy perc múlva jött is a válasz:

Egy Alpok méretű kő esett le a szívemről, ugyanakkor egy Pireneusokhoz hasonló nagyságú azonnal átvette a helyét: hiszen holnap visszakapom a gyűrűmet - és megint összefutok Finn-nel...
A hidraulika segítsen meg.