- Akkor sem értem - ráztam a fejem hitetlenkedve. - Miért volt nálunk a szerencsezoknid?
- Szerinted, ha tudom, hogy nincs meg, akkor ott lett volna? Egyébként biztos ott felejtettem.
- Hogyne. És ez? - mutattam fel egy búvárszemüveget. - Várj, itt van a békatalp is.
- Nem emlékezhetek az elmúlt év összes pillanatára, Linnie!
Körübelül fél órája a röpködtek a fentihez hasonló párbeszédek köztünk, és a doboz tartalmának körübelül egynegyedét pakoltuk ki. Magam sem értem, miért nem voltam ideges amiatt, hogy a szobájában ücsörögve beszélgetünk. Talán most, hogy Everrel nincsenek együtt többé, nem frusztrál annyira, hogy én...na, az.
- Mondtam, hogy ne hívj így.
- Mondtam, hogy így akarlak hívni. Különben is, te is Wolfhardnak nevezel, amióta megismertél.
- Miért, a Nincsközépsőnevem jobban tetszik? - vigyorodtam el, mire szólásra nyitotta a száját, de közbevágtam. - Nekem is, csak túl hosszú.
- Inkább folytassuk a pakolást, mielőtt egy tizenhárom éves szénné éget - nevetett, és kiszedett egy doboz rajzszöget a dobozból. - Csináljuk azt, hogy nem kérdezel, jó?
- Szerintem nem is akarom tudni - vakargattam meg a halántékom. - Na, haladjunk, Wolfhard.
A délután további részében olyan dolgokat találtunk többek között, mint egy plüss, három póló, egy sapka, valamint egy Ever írását tartalmazó boríték.
- Nagyon - kezdte Finn a levél elolvasása után, de a hangja elcsuklott. - Nagyon rosszul van?
- Nehogy azt hidd - ironizáltam, képtelen voltam elhinni, hogy nem tudja, mit érezhet a nővérem. - Végül is a barátjával egy napja szakítottak. Még jó, hogy elkerüli a Nutella üvegből való evését, egyáltalán nincs szüksége egy tonna zsebkendőre, sőt, nem hallgat befordulós zenéket sem.
- Ez nem vicces - sütötte le a szemét.
- Szerintem sem. Lassan úgy érzem, mintha velem szakítottak volna - mondtam teljesen komolyan, viszont ő csak fájdalmasan elröhögte magát. - Komolyan, Wolfhard, azt mondtad neki, hogy "jajj, ne haragudj, Ever, csak időközben Bobbynak visszanőtt a haja..." - affektáltam, és komoly önuralom árán sem tudtam visszafogni a nevetést a saját, szerencsétlen viccemen.
- Várj, mi? - kerekedett ki Finn szeme. - Azt hiszi, hogy összejöttem Millie-vel?
- Nem, ezt igazából én hiszem. Eszembe jutott még a lány a zenekarodból is, de Bobbyt valószínűbbnek tartottam. Mit vagy úgy meglepve, te mondtad neki, hogy van valaki más is.
- Az - pirult el Finn - az teljesen más. Komplikált. Meg plátói. Millie-nek semmi köze hozzá. Kérlek, Linnie, mondd meg neki, hogy annak semmi köze nem volt hozzánk, meg az egészhez.
- Persze - bólintottam. - De attól még így van. Nagyon tisztességtelen voltál vele, Wolfhard.
- Tudom, de - úgy tűnt, mintha egy pillantra elbizonytalanodott volna a mondandójában. - Linnie, ezt nem igazán irányíthatod. Majd megérted.
- Fú, ez a "majd megérted" mondat - dörzsöltem meg a szemeim idegesen. - Miért jön mindenki ezzel?
- Mert így van - mosolyodott el látva kiakadásom.
- Kösz, majd ha legközelebb egy béna közhelyre lesz szükségem, és Ever nem lesz otthon, téged hívlak fel - néztem rá a szemöldökömet ráncolva.
- Várni fogom - nevetett, majd feltette a kérdést, ami nekem valamiért eszembe sem jutott. - Anyukádnak nem kellene már itt lennie?
- De - vettem elő a mobilom, azzal a szándékkal, hogy felhívom. Pár másodperccel később azonban anya jólismert csengőhangja egész közelről szólalt meg.
- Van egy olyan érzésem, hogy már megérkezett - nevetett Finn, majd feltápászkodva a földről, odasétált az ajtóhoz. - Gyere, Linnie!

A Wolfhard család nappalijában valóban ott ücsörgött anya a kanapén, és Finn mamájával karöltve siratták a gyerekeik kapcsolatát. Ez a nap egyre furcsább. Amikor megláttak minket, anya gyorsan felpattant, megköszönte a vendéglátást, majd kiment elintézni egy hívást, gondoltván, addig én is elköszönök Finntől.
- Akkor ez volt az utolsó előtti alkalom, amikor láttalak, Linnie? - söpört ki egy göndör tincset a szeméből a fiú.
- Ne örülj ennyire, Wolfhard - sóhajtottam. - De egyébként nagyon úgy néz ki.

És ezt realizálni cseppet sem volt felemelő érzés. Mert ha ő utoljára fog látni engem, akkor én is utoljára fogom látni őt.

Sziasztok!

Bocsánat, hogy megint késtem. De mostantól reményeim szerint (is) több időm lesz, szóval elképzelhető, hogy sűrűbben fog frissülni a történet.
Valamint elértük a 2K olvasottságot, sőt már bőven túl is léptük. Nagyon szépen köszönöm, fantasztikusak vagytok!

🇬🇧@❤️14