Eddig az történt, hogy sikeresen megérkeztem Venice-be, a befogadó családom hihetetlenül aranyos és a szomszédban lakik az egyikori plátói szerelmem James Maslow. Az élet kiszámíthatatlan és furcsa.

Olgáékkal hosszas beszélgetés és a mennyei kaja elfogyasztása után felmentem a szobámba kipakolni a bőröndömből azt a temérdeknyi cuccot, amit magammal hoztam. Nem akartam másnapra halasztani hisz a holnapi vacsorára fel akarok készülni. Biztosan nehezen fogok kommunikálni, főleg, hogy már James barátnője is itt lesz. Apropó, lecsekkoltam Jamest és meglepődtem. Rengeteg filmben szerepelt, amit nyilván nem láttam. Kiadta az első szóló albumát. Belehallgattam pár zenéjébe és nem is rosszak, sőt, egy ideig erre leszek rákkattanva. És eléggé megváltozott a külseje. Jobban monda ki van gyúrva. Eléggé szerencsés a barátnője.

- Bejöhetek? -kopogatta meg az ajtót Olga, ami csak résnyire volt becsukva.

- Persze. -mondtam miközben pakoltam be egy újabb ruhás kupacot a szekrénybe.

- Lenne egy hatalmas kérésem számodra. -ült le az ágyamra Olga.

- És mi lenne az? -érdeklődtem.

- Tudnál holnap segíteni a főzésben? Holnap még el kell mennünk pár dologért a boltba, hogy minden meg legyen a holnapi vacsorára.

- Természetesen. -mosolyogtam.

- Ennek nagyon örülök. Na de már eléggé késő van, aludnod kellene. -tette vállamra a kezét.

- Igaz, majd holnap befejezem a kipakolást. -levettem az ágyamról a bőröndöt és az éjjeli szekrényem elé tettem.

- Rendben, jó éjt. -ölelt meg Olga.

- Jó éjt. -mondtam, majd rám mosolygott a nő és kiment az ajtón.

Elővettem a pizsamámat és pár dolgot utánna mentem zuhanyozni. Ez egy rettentően hosszú és mozgalmas nap volt.

Másnap reggel 9-kor keltett fel Bert, hogy kész a reggeli. Azt is mondta, hogy nem kell átöltöznöm, nyugodtan lemehetek pizsamába. Így is tettem, de előtte megmosakodtam és kifésültem a hajam. Még mielőtt lementem volna lecsekkoltam a telómat. Írtak anyáék, a barátaim. Tegnap a szüleimet felhívtam az étkezés után, beszéltek pár szót Olgával is, aki ahhoz képest, hogy itt él már 30 éve szépen beszélt magyarul. Persze volt néhány szó, amit tőlem kérdezett, hogy jól ejti-e vagy hogy nem rontott-e el semmit sem. Hiányzik a családom, és ők is hiányolnak engem. Az időeltolódás miatt reggel fogok tudni velük hosszabb ideig beszélgetni telefonon, ha pedig nem akkor üzenetet írunk egymásnak. Ez most egy kivéles alkalom volt, igaz náluk éjfél itt pedig délután három volt.

A szobámból kilépve mennyei illatok szálltak a levegőben. Palacsinta készült itt.

- Jó reggelt. -köszöntem.

- Szép jó reggelt, remélem jól aludtál. -fogadott egy öleléssel Olga.

- Szerencsére igen. -mondtam miközben helyet foglaltam az asztalnál.

- Palacsintát csináltam, remélem így is szereted. -tette elém a mennyei reggelit egy mosoly kíséretében.

- Igen, anya is szokott ilyen palacsintát csinálni, nem mindig a hagyományosat. -nevettem fel, majd elkezdtem enni.

- Nagyszerű. Reggeli után nekilátok a főzésnek, te addig nyugodtan pihenhetsz. -mosolygott a nő, miközben leült velem szembe az asztalhoz.

- Rendben, még van pár dolog, amit nem pakoltam ki szóval nem fogok annyira pihenni. Viszont tényleg bármiben tudok segíteni. -ettem meg az utolsó falat palacsintát.

- Ez nagyon aranyos tőled. Köszönjük. -újból mosolygott rám Olga.

Reggeli után úgy történtek a dolgok, ahogy el volt tervezve. Körübelül egy órát bíbelődtem a ruháim és a dolgaim elrendezésével. El sem tudom képzelni, hogy férhetett el mindez a bőröndjeimbe. Tegnap megkaptam Bert alig használt laptopját a tanuláshoz, igazából eladásra szánták, de mivel belevágtak a cserediák fogadásba így megtartották. Bert elmondása szerint jobban szereti az asztali számitógépet, ezért sem kellett neki. Mint kiderült Olga divattervező lett és az én szobám előtt az ő dolgozó szobája előtt található. Rengeteg ruha, anyag található ott és persze csomó ruhaterv. Megígérte Olga, hogy ameddig itt leszek egy szettet fog nekem varrni, amire egyből ellenkeztem. Nem azért, mert nem akartam csak nem szeretném ha a szabad idejét ezzel töltse, hogy nekem varrjon ruhát. Viszont ezt ő már eltervezte és nem ellenkezhetek. Plusz a ma estére egy olyan ruhát fogok viselni, amit ő tervezett. Annyira kedvesek és aranyosak. Szerencsésnek érzem magam.

Mire elkészültem a kipakolással délután 4 óra lett. E közben lehívott Olga ebédelni, Bert csatlakozott hozzánk kicsit későn. A dolgozó szobájában tevékenykedett. Nem is csodálkozom, hogy ennyire gyönyörű házuk van. Rengeteget dolgoznak. Bert ingatlanok eladásával foglalkozik, és mint már említettem Olga divattervező és saját üzlete van itt Venice-be, ezen kívül még kettő New York-ban és Washingtonban. Szép karriert építettek fel maguknak, irigylem ezért őket.

- Kinga drága! -kiabált a földszintről. Olga.

- Sietek. -rohantam le a lépcsőn.

- Mi Berttel elmegyünk még venni pár dolgot, már megterítettem, a kaja is elkészült. Nem volt időm felsepregetni és feltörölni. Félek, hogy nagyon kevés időm lenne erre mire visszaérünk. -igazította meg a vállán a táskát miközben átkarolt.

- Semmi akadálya. -küldtem felé egy bíztató mosolyt.

- Hálás vagyok neked, nagyon, de nagyon köszönöm. -ölelt meg szorosan a nő. Irigylem a stílusát. Venice-ben eléggé meleg van, főleg így nyár vége felé. Egy sima fehér blúzt viselt és egy bőszárú farmert, de mégis jól állt rajta. Ellenben velem, aki a régi sötétkék atlétáját és eléggé elhasznált rövidnadragját hordja. Mondhatni maga vagyok a divatbaki.

- Oh és a ruhád már a fürdőszobában van. Azt mondtad hogy szereted a fekete színt, így egy teljesen fekete egyberuhán esett a választásom. A hát részénél fekete csipke található, és a szoknya alján díszkövek vannak. De ha nem tetszik nyugodtan felvehetsz mást.

- Mindenképp ezt a ruhát fogom este viselni! -öleltem meg bíztatásképp Olgát.

Azt mondták maximum egy és fél órát lesznek távol, vesznek még bort az estére és még egy kis apróságot Jamesnek és Caitlinnek. Jézusom, el is felejtettem, hogy velük fogok vacsorázni!